Villányi Szaniszló Béla (Tósokberénd, 1847. szeptember 9. – Bakonybél, 1898. július 12.) bencés szerzetes, gimnáziumi tanár, történész, bakonybéli apát.
Élete Vancsik Béla egy Veszprém vármegyei tanítói családból származik. Középiskolai tanulmányait Székesfehérváron kezdte, majd Pannonhalmán fejezte be. 1863-ban lépett be a bencés rendbe, ahol a Szaniszló nevet kapta, vezetéknevét 1868-ban magyarosította.
1870. szeptember 29-én szentelték áldozópappá, és a győri bencés gimnáziumban kezdett történelmet tanítani. 1882-től Esztergomban a bencés gimnázium tanára, majd 1884-től esztergomi házfőnök és gimnáziumi igazgató lett. 1894-től haláláig bakonybéli apát. A tagja volt a Magyar Pedagógiai Társulatnak, a Magyar Történelmi Társulat választmányának és a Szent István Társulat irodalmi osztályának.
A pannonhalmi Szent Benedek-rend történetének első három kötetének néhány fejezetet az ő kéziratos hagyatékából adtak ki. A Magyarország vármegyéi és városai sorozat Vasvármegye c. kötetében a dömölki apátság történetéről írt összefoglalást.
Művei Győri adalékok a menhelyek történetéhez. Győr, 1878 Győr vár és város helyrajza, erődítése, háztelek és lakossági viszonyai a XVI. és XVII. században két ábrával. Győr, 1878 Győr megye és város anyagi műveltség története, különös tekintettel a szorgalmi néposztály társadalmi helyzetére 1000–1301. Győr, 1881 Néhány lap Esztergom megye és város múltjából. Esztergom, 1891 Három évtized (1684–1714) Esztergom megye és város múltjából. Esztergom, 1892
További információk Veszprém megyei Életrajzi Lexikon Magyar Életrajzi Lexikon
Kategória:Magyar katolikus papok Kategória:Magyar bencés szerzetesek Kategória:Magyar pedagógusok Kategória:1847-ben született személyek Kategória:1898-ban elhunyt személyek Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek