bélyegkép|393x393px|A dunakeszi késő római kori kikötőerőd maradványa és emléktáblája a Duna-parton (2006) (Révész István Helytörténeti Gyűjtemény, RIHGY F XXI/59.)
Római kori kikötőerőd állt Dunakeszin, a Duna sor 28–29–30. sz. lakóházainak telkén a 4. században.
A Duna sor 28. sz. alatt magánmúzeum mutatja be az egykori erőd maradványait, illetve az itteni leletanyagot. A látogatáshoz előzetes bejelentkezés szükséges.
Világpolitikai helyzet A Római Birodalom hadserege a Kr. u. 1. században több hullámban hódította meg a Dunántúlt és a Duna jobb partját. Az új tartomány neve Pannonia lett. A Dunakanyar csak a Nyugat-római Birodalom végnapjaiban, a Kr. u. 4. században nyert stratégiai jelentőséget. A század második harmadában ugyanis elkészült az Alföldön élő szarmata lakosság területét északi és keleti irányból határoló sáncrendszer (Csörsz- vagy Ördögároknak is nevezték a népmondákban), amelynek sérthetetlenségét a Római Birodalom garantálta. Dunakeszitől délre érte el ez a sánc a Dunát, ahol a Rómával hol szövetséges, hol ellenséges viszonyban lévő germán kvádok és a velük összetartó szarmaták közötti határvonal húzódott.
I. Valentinianus császár stratégiai tervei A római császárnak, I. Valentinianusnak (364–375) nagy tervei voltak a Duna bal partján: az itt kialakított két sánc közé eső területet hadserege ellenőrzése alá kívánta vonni, ezzel választva el egymástól a kvádokat és a szarmatákat. A római védelmi rendszer kiépítési metódusainak megfelelően, egy új területi központi támaszpont kialakítását rendelte el. A Göd-Bócsaújtelepnél felépíteni tervezett, 450 × 300 méter nagyságú, ovális alaprajzú erőd részbeni biztosítását, továbbá a dunai átkelő védelmét a dunakeszi kikötőerőd látta el. A gödi erőd építését azonban a kvádok tiltakozása miatt le kellett állítani. A kvád király, majd a császár halálát is okozta ez az soha be nem fejezett építkezés, és végül Pannonia tartomány elveszítésével járt a Római Birodalom számára.
A dunakeszi kikötőerőd felépítése A dunakeszi erőd tehát I. Valentinianus nagyszabású védelmi tervének része volt. Vele szemben, a jobb parton, Horánynál (Szigetmonostor) párja is van a dunakeszi erődnek, így biztosítva a zavartalan folyami átkelést (ma majdnem hajszálpontosan e kettő között közlekedik a komp). A kiserőd feladata az volt, hogy a Gödre tervezett nagyerőd felépítési munkálataihoz, majd a fenntartásához szükséges átkeléseket, kikötéseket biztosítsa, egyúttal pedig a határforgalmat is felügyelje.
A dunakeszi kikötőerőd képe Az erőd alaprajza a késő római kikötőerődök sorába illeszthető. Alaprajza téglalap, négy sarkán négy kisebb saroktoronnyal. Központja a Dunától távol eső, hosszabbik falon emelkedő központi torony volt, amely magasabbra épült, mint a négy kisebb torony. A központi torony rövidebb oldalaiból két, ellentétes irányba egy-egy szárnyfal indult, 8-12 méter hosszan; végükön a négyzet alaprajzú saroktornyokkal. A tornyok között belső udvar alakult ki. A Duna felőli hosszabb fal közvetlen a folyó partján állt, első részén kikötő működött.
A dunakeszi erőd alapterülete 50,5 × 43 méter, nyugat felől a Duna, északról egy mély patakmeder, keletről és délről pedig – az ilyen típusú erődöknél tapasztaltak alapján, bár régészeti ásatások még nem igazolták – az erőd árka határolta. A régészetileg teljesen feltárt délkeleti saroktorony alaprajza 5,36 × 5,7 méteres, derékszögű trapéz. A torony fala: 1,3 méter vastagságú. Alapozásától térdmagasságig a fal precízen elkészült és szilárd. E feletti része azonban 40 cm-rel vékonyabb, jóval gyengébb szerkezetű, belső és külső síkján 20-20 cm széles peremmel. A saroktoronyból a Duna felé kiinduló 1,6 m vastag déli fal felmenő része helyenként közel 1,5 m magasságig megmaradt. Ez rendkívül ritka a gyakran teljesen kibányászott hazai római romok sorában. Az északi fal felmenő része is csak 1,3 méter vastag, 30 cm-rel keskenyebb, mint az alapja és a déli fal.
Valószínű, hogy a kvád király meggyilkolása és az azt követő hadi cselekmények félbeszakították a dunakeszi erőd építését, és a háborút követően megváltozott az építési mód. A falat kövekből, szabálytalanul rakták, helyenként téglasorokkal egyenlítették ki, majd a fugáit mészhabarccsal kikenték. Az alapozási kiugrás követte az egykori partoldal lejtését, így lehetővé vált a római kori part domborzati viszonyainak rekonstruálása. A Dunához lefutó déli fal 28 méter hosszan őrződött meg, amely a leghosszabban megmaradt az ismert kikötőerődök között. A helyreállított falszakasz a Duna sor 28. sz. alatti ház alagsorában és kertjében tekinthető meg.
A központi torony régészeti feltárása nem lehetséges, mivel két lakóház szinte teljesen lefedi a területet. Leírása Rómer Flórisról maradt ránk, aki 1877-ben egynapos ásatást hajtott végre itt. Rómer a felmenő falak külső oldalán fehéres vakolatot látott, a fugákat vörös festéssel emelték ki. A torony padlóját a parti fövenyre fektetett téglákkal alapozták, majd arra habarcspadlót terítettek. A torony többemeletes lehetett, amely a saroktornyoknál legalább egy emelettel magasabbra nyúlt.Bárány Krisztián: Ókori világot rejt egy családi ház Dunakeszin. In: Múlt-kor, 2009. október 30. https://mult-kor.hu/20091030_okori_vilagot_rejt_egy_csaladi_haz_dunakeszin (A letöltés ideje: 2020. április 29.)„Lefelé haladván a Dunán Dunakeszinél a horányi révnél két szemközt álló erődítéssel találkozunk. A baloldali Dunakeszi fölött 6 lábnyi [kb. 1,89 m] fallal bír, melynek egy részét a Duna lefelé sodrotta. Az építmény hossza 23 öl [kb. 43,6 m], belső világosság 21 öl [kb. 39,8 m], a még fennálló falak csak 1 ölnyiek [kb. 1,89 m]. Mögötte a dombon falak alapjai tűnnek fel és amennyire az árkokból és az azokban talált mész és kavicsból, vastag téglából és kőragaszból ítélni lehet, itt alkalmasint 23 vagy 24 ölnyi váracska állhatott."Rómer Flóris, A rómaiak erődítési rendszere. Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár Fol. Hung. 1110/IV, 18. old. Idézi: Mráv Zsolt: Rómaiak Dunakeszin. In: Dunakeszi története I. A kezdetektől 1910-ig. Főszerk. Kerekes Dóra. Dunakeszi, Dunakeszi Város Önkormányzata, 2017. 118.A folyó felé is épült fal, amely zárttá tette az erődöt, és a Duna felől biztosította az erősség védelmét. Az erőd kapuja a dunai front közepén kapott helyet, amely egy Dunába nyúló fakonstrukciójú mólóra nyílott. Ide köthették ki azokat a hadihajókat, amelyekkel a helyőrség őrjáratozott. Az erődben szolgálatot teljesítő katonák minimális létszámát ezért egy hadihajó legénységében, 25-30 katonában határozhatjuk meg, de a falak között egy időben 50 főnél aligha tartózkodhattak többen.
A dunakeszi kikötőerőd hanyatlása Az I. Valentinianus által megálmodott határvédelmi stratégia ezzel meghiúsult, az erődök pedig pusztulásnak indultak. Így a dunakeszi erőd végzetét nem háború, hanem a birodalom hanyatlása okozta. Tudjuk, hogy pl. a tetőzet beomlását elöregedése okozta, nem tűzvész. Mivel a birodalom hanyatló időszakában nem volt elég katona, ezért a jobb parti határerődöket fel kellett adni.
A dunakeszi kikötőerőd feltárása 2002-ben egy magánház építése során bukkantak felszínre a kikötőerőd falai. A ház tulajdonosa, Hirschberg Attila vállalta az ezzel járó többletköltségeket, az előkerült falakat és saroktornyot házának alagsorában és kertjében helyreállíttatta és a nagyközönség számára is látogathatóvá tette. A ház (és múzeum) 2004 óta műemléki védelem alatt áll. Megtekinthetők az erőd falait és egy tornyát, illetve egy kiállítást is meg lehet tekinteni, amely az erőd történetét és a területén feltárt régészeti leleteket mutatja be.
Jegyzetek
Kategória:Dunakeszi Kategória:A Római Birodalom magyarországi építményei Kategória:Pest megye műemlékei Kategória:Erődök Kategória:4. századi építmények Kategória:Romok