Albertfalu (, ) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Laskafaluhoz tartozik.
Fekvése Eszéktől légvonalban 15, közúton 21 km-re északra, községközpontjától 5 km-re keletre Baranyában, a Drávaszög területén fekszik.
Története A „Sedam bunara – Mitvar” régészeti lelőhelyÖrökségvédelmi jegyzékszáma: Z-3744. leleteinek tanúsága szerint területe már az őskorban lakott volt. A szántóföldi művelés során a korai és középső bronzkorban gyártott dunántúli mészbetétes kerámiák töredékei őskori településről tanúskodnak. Ugyanitt ókori leletek is előkerültek, köztük egy misztikus kettős állatfej formájára kidolgozott kocsirúdvég.
A falut 19. század elején alapította Albert Kázmér szász–tescheni herceg a birtokában levő bellyei uradalom területén, és a település nevét is róla kapta. A második katonai felmérés térképén a település „Albertfalu” néven található. A főherceg a falut dunai svábokkal telepítette be. 1822-ben a birtokot Károly főherceg (II. Lipót fia) örökölte meg. Károly főherceg halálát követően 1847-ben a birtokot a legidősebb fia Albrecht főherceg örökölte meg és volt annak birtokában egészen 1895-ben bekövetkezett haláláig. A birtok ezt követően átszállt Frigyes főhercegre és egészen 1918-ig a kezén is maradt. A 19. században a falu jelentős gazdasági fejlődésen ment át. Baranya vármegye Baranyavári járásához tartozott.
A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1922-ben a délszláv állam hatósága hivatalos nevét Albertfaluról Grabovacra változtatta. 1941 és 1944 között ismét Magyarországhoz tartozott, majd a háború után ismét Jugoszlávia része lett. A második világháború végén a német lakosság nagy része elmenekült a partizánok elől. Az itt maradtakat a kommunista hatóságok kollektív háborús bűnösökké nyilvánították, minden vagyonuktól megfosztották és munkatáborba zárták. Az életben maradtakat később Németországba és Ausztriába telepítették ki. 1946-ban az ország más részeiről szállítottak ide teljesen elszegényedett horvát családokat, akik megkapták az elűzött németek házait. Az 1991-es népszámlálás adatai szerint 933 főnyi lakosságának 81%-a horvát, 5%-a jugoszláv, 3-3%-a magyar és szerb nemzetiségű volt. 1991 augusztusában a jugoszláv hadsereg által támogatott szerb szabadcsapatok elűzték a falu nem szerb lakosságát, akik Eszékre, vagy Magyarország felé menekültek. A falut teljesen kifosztották, a horvátok és magyarok házaiba szerbek költöztek. A lakosság többsége a háborút száműzetésben töltötte. A településnek 2011-ben 872 lakosa volt, akik többségben mezőgazdasággal foglalkoztak.
Lakossága Lakosság változása- Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001. 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011 676 768 978 1.174 1.141 1.207 1.255 1.272 1.299 1.272 1.393 1.135 1.053 1.079 895 872
Gazdaság A településen hagyományosan a mezőgazdaság és az állattartás képezi a megélhetés alapját.
200px|bélyegkép|jobbra|A Szent Márton templom Nevezetességei Tours-i Szent Márton tiszteletére szentelt római katolikus temploma a laskafalvi plébánia filiája.
Oktatás A településen a hercegszöllősi általános iskola területi iskolája működik.
Sport A HNK Grabovac labdarúgóklubot 1932-ben alapították. A csapat a megyei 2. ligában szerepel.
Jegyzetek
Források A község hivatalos oldala A plébánia honlapja A község kulturális emlékei Az általános iskola honlapja
További információk A megye turisztikai irodájának honlapja Petres Zsuzsanna - Miro Gardaš - Jelena Roškar: Nagybirtokok Baranyában a 18-19. században
Kategória:Eszék-Baranya megye települései Kategória:Drávaszög települései Kategória:Baranya vármegye települései