Szaboreusoknak (arám nyelven סבוראים, latin betűkkel szevoroim, magyarul körülbelül „érvelők”) nevezték az amóráknak nevezett nagy Talmud-magyarázókat követő kora középkori babilóniai zsidó hittudósokat, akik a Talmud-szöveg végső simítását végezték. A Szaboreusok kora körülbelül a Kr. u. 500 és 650 közötti időt jelöli. A későbbi zsidó hittudósok már a Gáonok korába tartoznak.
Történetük A szaboreusok, mint előttük az amorák és utánuk a gáónok, a nagy zsidó akadémiák vezetői voltak Babilóniában, a zsidó kultúra korabeli fő fészkében. Serira gáón (megh. 1006) egyik levelében a szaboreusok működését az utolsó amorának, Ravinának a halálával kezdi. A Szeder Tannaim vaamaraim című krónika is rövidnek tudja a szaboreusok működését. Serira gáóntól ismert a szaboreusok sorrendje is. Eszerint csupán egy félszázadig működtek volna a szaboreusok, de minthogy a gáónok, mint iskolafők is egyenesen utódaik voltak és a szaboreusok legjelentékenyebb ismerőjének, Ábrahám ibn Daud (megh. 1180) krónikája szerint 689-ben lett a pumbaditai iskolafő gáón, ennélfogva addig az ideig valamennyit szaboreusoknak kell tekinteni, és így az öt generációt számlál. Az első szaboreusokokat Mar Joszé reprezontálja, és ő már a Talmud befejezése után működött. Működésüket Serira gáón így jellemzi: „Azután [t. i. Ravina, az utolsó amoreus halála után] amorák nem voltak, de voltak tudósok, akiket szaboreusoknak neveztek, és akik az amorákhoz hasonlóan hoztak döntéseket, és mindent (t. i. olyan Misna-szövegeket, amiket az amorák nem magyaráztak meg), amit magyarázat nélkül hagytak, világosan megmagyaráztak.”
Ebből is következik, hogy a szaboreusok lényeges toldást már nem adtak a Talmud-szöveghez, de magyarázataikkal bővítették azt, és ezek főképp olyan nehezebb részletekre vonatkoztak, amelyeket az amorák eldöntetlenül hagytak. Ezek a magyarázatos részek azután bekerültek a Talmud-szövegbe, mint azt maga Serira gáón bizonyítja; ilyen van pl. a Kiddusin traktátusban. Fontosabb ennél azonban a szaboreusok tevékenysége, amely a Talmud meglevő és változatlanul hagyott szövegének megszerkesztésében állott a Szeder Tannaim vaamoráim szerint. Eszerint a szaboreusok nem jegyezték oda saját és esetleg az amorákéval ellentétes döntéseiket, hanem csupán meghatározták a Talmud szövegének és fejezeteinek elrendezését. Ezekből az okokból kifolyólag a Talmud végleges elrendezőinek és szerkesztőinek a szaboreusokkat kell tekinteni. Utánuk a gáóni kor nem változtatott már a szövegen és annak beosztásán. Ezt a munkát a két utolsó szaboreus, Giza és Simuna fejezték be.
Név szerint ismert szaboreusok Rab Acha bar Abbuha (megh. 510) Rab Achai bar Rab Hunagest (megh. 506) Rab Aina Rabba Josef (megh. 520) Mar Zutra Rabbai Rabina von Amutsja (megh. 507) Rab Richumai (megh. 506) Sama bar Jehuda (megh. 504) Rab Samuel bar R. Abbahu (megh. 506) Rab Simona (megh. 540 körül) Rab Tachna
Források
További információk Bacher Vilmos, Sabora (Jew. Enc. 1904) Graetz, Gesehichte der Juden V. H. Strack, Einleitung in den Talmud Mielziner, Introduction to the Talmud (1894): Oppenheim, Die Bedeutung des Namens der Saboraer (berliner's Magasin III.) Weiss, Der IV.
Kapcsolódó szócikkek Ókori zsidó irodalom
Kategória:Zsidó kifejezések, fogalmak Kategória:Zsidó filozófia Kategória:Judaizmus Kategória:Középkori zsidó irodalom