Magyarország az 1950-es megyerendezés előtt 25 megyére és 14 törvényhatósági jogú városra oszlott. A trianoni békeszerződés több megyedarabkát hagyott hátra Magyarországból, amiket lehetetlen volt új megyének tekinteni. Ung vármegyéből például egyedül Záhony és Győröcske maradt meg az új határokon belül. Ezért ezeket a töredékeket egy másik, kisebb területi veszteségeket szenvedő megyékhez csatolták. A 25 megye listája a következő volt (zárójelben a székhelyekkel):
Abaúj (Szikszó) Bács-Bodrog (Baja) Baranya (Pécs) Békés (Gyula) Bihar (Berettyóújfalu) Borsod-Gömör (Miskolc) Csongrád (Szentes) Csanád (Makó) Fejér (Székesfehérvár) Győr-Moson (Győr) Hajdú (Debrecen) Komárom-Esztergom (Esztergom) Jász-Nagykun-Szolnok (Szolnok) Heves (Eger) Nógrád-Hont (Balassagyarmat) Pest-Pilis-Solt-Kiskun (Budapest) Somogy (Kaposvár) Sopron (Sopron) Szabolcs (Nyíregyháza) Szatmár-Bereg (Mátészalka) Tolna (Szekszárd) Vas (Szombathely) Veszprém (Veszprém) Zala (Zalaegerszeg) Zemplén (Sátoraljaújhely)
Baja, Békéscsaba, Debrecen, Győr, Hódmezővásárhely, Kaposvár, Kecskemét, Miskolc, Pécs, Sopron, Szeged, Székesfehérvár és Szombathely külön közigazgatási egységek voltak, mint törvényhatósági jogú városok.
Kategória:Magyarország közigazgatása