A 4. Huszárezred a Habsburg Birodalom Hadseregének egyik huszárezredeként lett felállítva. Az 1867-es Kiegyezést követően az ún. Közös Hadsereg alakulata volt az Osztrák–Magyar Monarchia 1918-as felbomlásáig.

Története A 4. Arthur connaughti és strathearni herceg elnevezett huszárezredet 1733-ban állíttatta fel gróf Hávor Miklós ezredes.

1915-ben az összes ezred nevét megszüntették. Ezután az alakulat Császári és Királyi 4. Huszárezred néven szerepelt. Ezt a gyakorlatban nem tudták kivitelezni, mivel a háború miatt bevezetett költségcsökkentés nem tette lehetővé új nyomtatványok és pecsétek készítését.

Hadműveletek Lengyel örökösödési háború 1733-ban az ezred 3. századát gróf Hávor ezredes saját költségén állította fel Zala vármegyében, a többi hétre a kincstártól kapta a toborzási költségeket. 1734-ben az itáliai harctérre vezényelték, ahol Quistellonál, Guasíallanál és Reverenél vívta első harcait. 1735-ben az ezred ismét Reverenél és S. Michelenél harcolt. Molnár százados századával Sabbionettanál rajtaütött az ellenségen és kitüntette magát. 1736-ban a "Hávor huszárok" Vigenanoba, innen 1739-ben Cremonaba kerültek állomásra, hol 1742-ig maradtak.

Osztrák örökösödési háború 1742-ben 2 század kivételével, melyek a Bajor Választófejedelemségbe távoztak és ott Molnár őrnagy vezetésével Meinburgnál kitüntették magukat, az Oláhországban álló sereghez volt beosztva. 1743-ban a Bajor Választófejedelemségben levő 2 eskadron bevonult az ezredhez és részt vett azzal a Camposanto mellett vívott csatában. 1744-ben a Nápoly ellen küldött seregben volt és Velletrinét sikeres rajtaütést hajtott végre az ellenségen. 1745-ben egy század kivételével, mely a Genua elleni előnyomulásnál mint elővéd a Magra mellett vívott ütközetet, nem került harci bevetésre. 1746-ban Tallián Ignác ezredes vezetésével a piacenzai csatában kitüntette magát. Rottoferonál csak kevéssé volt igénybe véve, majd részt vett a Provenceba való előnyomulásban. 1746-ban a feloszlatott Bertoletti huszárezredtől 5 század került beolvasztásra az ezredbe. 1747-ben a Genuát körülzároló csapatok fedezetére volt kirendelve és Campofreddonál ütközetben vett részt. 1748-ben a háború után Sárospatakra, innen 1850-ben Debrecenbe került. A Trips-féle huszárezredtől egy század ehhez az ezredhez került át. 1751-ben Mád-Terebesre, 1752-ben Désre, 1755-ben pedig Dévára került állomásra.

Hétéves háború 1757-ben Csehországban Prágánál és Bilannál harcolt. Egy osztálya Bilan várában maradt és azt védelmezte, az ezred többi része pedig Kolinnál, Görlitznél, Breslaunál és Leuthennél vivott csatákat. 1758-ban Morvaországban volt,-később néhány kisebb csatározáson kívül még Holitznál, Müraunál, Nachodnál, Bischofswerdáriál és Hochkirchnél voltak ütközetei. Hinzmann György alezredes,a hochkirchi csatában kitüntette magát, amiért ezredessé léptetették elő. 1759-ben az ezred Grünbergnél és Cöllnél harcolt. 1760-ban részt vett a losdorfi rajtaütésben és a hohenfriedbergi ütközetben. 1761-ben részben a Szász Választófejedelemségben, részint Sziléziában állomásozott, azonban nagyobb hadműveletkeben nem volt része. 1762-ben a Szász Választófejedelemségben Pretschendorfnál és Freibergnél volt ütközetben. 1763-tól Paviában, 1771-től Lodiban, 1779-től pedig Eszéken állomásozott. 1768-ban a feloszlatott Esterházy Imre-féle huszárezredtől egy századot kapott. 1769-ben a császári királyi hadsereg átszervezésekor a összes lovasezredek között a 34. Lovassági Ezred megnevezést kapta.

Bajor örökösödési háború 1778-ban az ezred a Csehországban állomásozó hadsereg részeként közösen a Császári Királyi 6. Ulánus Ezreddel Libochowitznál megütközött a poroszokkal

Osztrák–török háború (1787–91) 1788-ban 6 századdal a Lazu-Maretől Felisre való visszavonulás alatt mint a hadsereg utóvédje az üldöző törököket derekasan feltartóztatta; majd Armenisnél, tovább Új-Palánka bevételénél harcolt. A többi 4 század a horvátországi hadseregben Dubicanál, az Unna mellett és Növi bevételénél aratott dicsőséget. Az ezred parancsnoka, Otto Rudolf ezredes, kitüntetésképen soron kívül tábornokká lépett elő. 1789-ben 8 százada eredetileg Berbir ostrománál volt, később 6 század Belgrád ostromában, 4 század pedig Semendria bevételében működött közre. 1790-ben egyik százada egy Szerbiában végrehajtott portyázásban vett részt. A 3 évig tartó török háborúk alatt az ezrednek 12 tisztje részesült dicséretben, a legénység pedig 1 arany és 1 ezüst vitézségi érmet kapott. Békekötés után Horodenkára, onnan 1791-ben Zloozówba települt.

Koalíciós háborúk 1793-ban 6 századdal a Rajnához vonult, a többi 4 század Nyugat-Galícia biztosítására maradt vissza. 1794-ben a Rajnánál működő hat század Schifferstadtnál, Schwegenheimnél és Eppsteinnél harcolt, majd Kaiserslauternnél kitüntette magát: egy ellenséges gyalogsági négyszöget szétugrasztott és megsemmisített. Egyes századok még Frankenthalnál és Oggersheimnél vívtak ütközeteket. Spiegelberg József ezredes az ezen harcokban szerzett érdemeiért utólag 1796-ban megkapta a Katonai Mária Terézia-rendet. Gróf Wartensleben Ferdinánd főhadnagy soron kívül százados lett, 11 tiszt pedig dicséretben részesült. 1795-ben Máynz előtt a Hartbergen harcolt, egyes századai pedig Landstuhl-Trippstadtnál és Kaiserslauternnél küzdöttek. 1796-ban az alsó-rajnai-hadseregbe volt beosztva. 2 századados, Tevalle őrnagy alatt Wallhausen-Neukirchennél, Wetzlarnál és Burgebrachnál kitüntette magát. Tevalle őrnagy soronkívül alezredessé lépett elő. Az ezred eleinte Maynzban állomásozott, majd később Sulzbachnál harcolt és jelen volt a würzburgi csatában is. 3 százada azután Aschaffenburgnál, az alezredesi osztály (1. és 2. század) pedig Oiessennél küzdött. Gróf Wallmoden százados századával mint portyázó különítmény Bruchsalnál egy ellenséges raktárt foglalt el. 1797-ben 6 százada a Lahn mellett állott. Ezekből 2 század Ettingshausen őrnagy vezetésével Cambachnál tüntette ki magát. A 3. őrnagyi osztály (9. és 10. század), mely még mindig Galíciában volt, az olasz harctérre került, azonban harci cselekménybe nem került. Ugyanezen osztály a következő 1798. évben az újonnan felállítandó Császári Királyi 7. Huszárezred felállítására került. Maga az ezred ugyanezen évben megkapta a "Császári Királyi 4. Huszárezred" elnevezést és a bajorországi Wasserburgba került, ahol 1799-ig maradt. 1799-ben 3 osztállyal a Németországban harcoló hadseregbe volt beosztva, egy osztálya pedig Galíciában állomásozott. A Németországban levő osztályok Osrrachnál, Srockachnál, Schaffhausennél és több kisebb csatákban harcoltak. A franciáknak a Rajna jobb partján maradt előőrsi csapataink ellen intézett támadásánál báró Vécsey százados századával kitüntette magát. Az ezred később részt vett Mannheim bevételében, továbbá a neckarhauseni és a Philippsburg előtt vívott ütközetekben. 1800-ban Wieblingennél és Donauwörthnél harcolt. Landshutnál négy százada a gyalogság visszavonulását fedezte. Később az egész ezred együtt küzdött Ampfingnál, ahol két századát az ellenség bekerítette, azonban ki tudtak törni és végül Schwanenstadtnál vívott ütközetben harcoltak. Horváth Antal másodkapitány, aki úgy az előbb említett ütközetekben, továbbá mint portyázó különítmény parancsnok is sokszoros érdemeket szerzett. Soron kívül első kapitánnyá és századparancsnokká nevezték ki a "Császárhuszárok"-hoz. Egy évvel később még a Katonai Mária Terézia-rendet is megkapta. Ugyancsak a Katonai Mária Terézia-rend lovagja lett Jünger Vince kapitány is. A legénység 1793-tól 1800-ig 11 arany és 127 ezüst vitézségi érmet kapott. 1801-ben az ezred Janowicere, innen 1803-ban Radombsba került, ahol az 1805. évi francia háború kitöréséig maradt. 1805-ben 2 százada báró Vécsey alezredes vezetésével Ennsnél kitüntette magát. A visszavonulás alatt az ezred képezte az utóvédet és Amstettennél, Kremsnél és Schöngrabennél harcolt. Részt vett az austerletzi csatában is, ahol 2 századát maga az ezredparancsnok báró Mohr ezredes vezette rohamara. Mohr ezredes a Katonai Mária Terézia-renddel tüntették ki. A legénység 3 arany és 25 ezüst vitézségi érmet kapott. Négy esztendei békeidő következett ezután, melyet Stassówban, majd Mälirisch-Ostrauban, 1807-től 1809-ig pedig Kpnskieben töltött. 1808-ben két osztálya Landshutnál harcolt. Később egyes századai Gallneukirchennél, Urfahr-Linznél és Wagramnálharcoltak. Egy osztálya Znaymnál. A hadjárat befejeztével a legénység 2 arany és 7 ezüst vitézségi érmet szerzett, Zolkiewbe települt.

Napóleoni háborúk 1812-ben az oroszok ellen Napóleon segítségére felállított hadtesthez rendelték és Kartuszkaja-Berezanál és Kobrinnál harcol, ahol az egyik félszázad hadifogságba került. Sielo Welykojenél herceg Hessen-Homburg Gusztáv ezredes vezetése alatt győzelmet aratott. Herceg Hessen-Homburg ezredes a Katonai Mária Terézia-rendet nyerte el. 1813-ban Drezdánál nem sok szerepe akadt, az ellenség üldözése alatt azonban Kulmnál újabb dicsőséget aratott. Egy százada Dőry József kapitány alatt Tilisçhnél, 3 százada báró Simonyi alezredes vezetésével Donnánál tüntette ki magát. Dőry kapitány a Katonai Mária Terézia-rendet kapta jutalmul. Különösen nagy dicséretet aratott az ezred Lipcsénél. Parancsnoka ekkor báró barbácsi és vitézvári Simonyi József, a Katonai Mária Terézia-rend lovagja – a legendás hírű "Simonyi óbester" volt. Lipcsénél Weiss János főhadnagy a Katonai Mária Terézia-rendet vívta ki magának. Az ezred a visszavonuló franciák üldözése közben átkelt a Rajnán is és Colmárnái ismét győzelmet aratott. Egy százada az egész hadjárat folyamán egy portyázó hadtestbe volt beosztva és különböző kisebb csatákon kívül Zeitznél harcolt. 1814-ben egyes századok Troyesnél és Fontainebleaunál küzdöttek, majd az egész ezred Bourg-en-Bressenél vivott ütközetet. Λ Lyon előtti csatákban ismét nagyon kitűnt. Simonyi óbester a zajló, jeges Rhone folyón átkelve az ellenség hátában hirtelen megjelenve, nagy zavart okozott a francia hadsorokban. Négy százada később Chireusnél, kisebb osztagok pedig Roannenél harcoltak. Báró Simonyi ezredes, aki már korábban az 1. Ulánus Ezred főhadnagyaként 1800-ban megkapta a Katonai Mária Terézia-rendet, megkapta az Osztrák Császári Lipót-rend középkeresztjét. 1814-1815 A rövid békeidőt Rohatynban töltötte. 1815-ben ismét a Franciaországban harcoló hadseregbe volt beosztva és csak kisebb csatái voltak a fellázadt lakossággal szemben, az úgynevezett franctireurökkel, Dannemanenél és Belfortnál. 1812-1815 A háborúban a legénység vitézségi érmeinek száma 4 arany és 29 ezüst éremmel gyarapodott.

1848–49-es forradalom és szabadságharc 1847-ben Bécsbe helyezték. Itt érte az 1848. évi bécsi forradalom kitörése, melynek megfékezésében szintén részt vett. 1848. nyarán Magyarországra települt. Az ezredben szolgált akkor, mint őrnagy, Schweidel József, a későbbi honvédtábornok, az aradi vértanuk egyike is. A szabadságharc alatt az ezred többnyire Görgey Artúr seregében harcolt és a honvéd hadseregben mindig tekintélyes neve volt a "Sándor-huszároknak". 1849-ben a szabadságharc leverése után, politikai okokból, Partlubitzban az ezredet újjá szervezték, ahol 1854-ig maradt.

Az újjászervezés Az újjászervezésnél 1849-ben új ezredtulajdonost kapott, gróf Schlick Ferenc lovassági tábornokot. 1853-ban, a krími háború idején, Ausztria megszállta a mai Románia területét képező úgynevezett "Dunai tartományokat". A megszálló csapatok között volt a 4. Huszárezred is, mely 1854-ben Botosánban, 1855-től pedig Jászvásáron állomásozott. 1857-ben Gródekbe helyeztetett át. 1859 Az itáliai hadjáratban nem vett részt. 1860-ban 4. osztályát az újonnan felállított 2. Önkéntes Huszárezred megalakításához adta át.

Porosz–osztrák–olasz háború 1866-ban a csehországi hadszintéren Königgratznél, Rudelsdorfnál, Schildbergnél és Dubnáinál harcolt. Ebben a hadjáratban 4 tisztje nyert kitüntetést, a legénység pedig 3 első- és 12 másodosztályú ezüst vitézségi éremmel érdemelt ki.

A boldog békeidők 1867-1914