Pavol Suržin (Szepessümeg, 1939. június 30. – Lőcse, 1992. február 28.) szlovák költő.
Élete Munkáscsaládból származott, 1953 és 1956 között Iglón járt iskolába. 1956-tól 1960-ig a prágai egyetemen orosz nyelvet és irodalmat tanult. A diploma megszerzése után középiskolai tanárként dolgozott Kassa közelében Hernádzsadányban.
Munkássága Az 1960-as évek elején debütált a Mladá tvorba magazinban. 1966-ban mutatkozott be Az emelkedő por című versgyűjteményével, amelyben aggodalmát fejezte ki az emberek fenyegetettsége miatt. Később visszatért ugyanahhoz a témához a V ťahu hrobov gyűjteményében. Az Aludj, gyönyörű Verona kötetében egy meghitt kapcsolatot ábrázol egy nővel. A természetes szeretet motívumait a Šašo v prstoch lásky gyűjteményében írta le. Az élet és a halál problémájáról, valamint a saját élete értelmének kereséséről szólnak a Tollak és sziklák és az Emlékek a kőbányáról kötetek.
Művei Už stúpa prach (1966) Az emelkedő por Spi, krásna Verona (1968) Aludj, gyönyörű Verona V ťahu hrobov (1969) A sírok vonzásában Šašo v prstoch lásky (1973) Bohóc a szerelem ujjain Pokiaľ ma má život (1980) Amíg van élete Perie a skaly (1989) Tollak és sziklák Pamäti z kameňolomu (1992) Emlékek a kőbányáról Ondrej Zlacký (1994) Spln duše (2008) Teljes lélekSpln duše Válogatás a költő korábban megjelent versesköteteiből valamint a még nem publikált műveiből.
Jegyzetek
Fordítás
Források Pavol Suržin Irodalmi Információs Központ
További információk
Kategória:Szlovák költők, írók Kategória:1939-ben született személyek Kategória:1992-ben elhunyt személyek Kategória:Lőcseiek Kategória:Pozsonyiak