A Szűz-torony (azeriül: Qız qalası) egy valószínűleg 12. századi műemléképület Baku óvárosban, Azerbajdzsánban. A Şirvanşah-palota mellett, amely a 15. századból származik, 2001-ben felkerült az UNESCO világörökség listájának IV. kategóriájú műemlékei közé „Baku fallal körülkerített része a Şirvanşah térrel és a Szűz-toronnyal” néven. Azerbajdzsán egyik leghíresebb nemzeti jelképe, így számtalan azerbajdzsáni bankjegyen és a hivatalos bélyegen szerepel.
Leírása A tornyot Baku legfenségesebb és leginkább titokzatos műemlékének tartják, amely egykoron szilárd sziklaalapokra épült, és közvetlenül a tengerparton állva mutatta az arab, perzsa és oszmán hatások keveredését. Az épületet egy természetes olajkút mellé építették. A Szűz-torony, amely egyedülálló az Abşeron-félsziget, valamint Azerbajdzsán erődítményei között is, egyedi magasságával és megjelenésével, valamint egyedi elrendezésével hívja fel magára a figyelmet. A torony hengeres, felfelé keskenyedő nyolcemeletes építmény, amelynek magassága 29,5 méter, 16,5 méteres alapátmérővel. A falak rendkívül vastagok, az alapoknál 5 méter, míg a felső emeleten 3,2–4,2 méter közé esik a szélességük, becslések szerint a beépített kőmennyiség vetekszik a városfalakéval. A rendelkezésre álló belső tér állítólag 200 ember befogadására is alkalmas. A fő torony hosszú, keskeny, tömör támasza kelet felé néz, és azon napkelte felé mutat, amely nap-éj egyenlőségeknél figyelhető meg, amiből arra a következtetésre jutottak, hogy csillagászati megfigyelőhelyként épült, vagy valamilyen vallási szerepe lehetett. Más kutatók úgy ítélték meg, hogy ez a kiemelkedés akár támasztófal vagy hullámtörő is lehet. Cəfər Qiyasi professzor megjegyzi, hogy ennek a meg nem határozott szerepű résznek a felülete további küzdőtér lehetett volna a vár védelmezői számára. Az Abşeron-félszigeti várak teljes védelmi ereje általában a tetőkön összpontosult, és az erőd elleni támadásokkal szembeni ellenállást elsősorban a bástyák sík tetejéből hajtották végre. Az a tény, hogy a támasz párkánya és a kör alakú toronyrész magasságára megegyezik, azt mutatja, hogy a felső szintek között közvetlen kapcsolat volt. A kiemelkedést a keleti oldalra helyezték, ahol várhatóan a legtöbb támadást indíthatták az erőd ellen. A Cavanşir qalası (Cavanşir-erőd) megemlíthető az azerbajdzsáni erődépítészet és a védelem megerősítésére szolgáló létesítmények további hasonló példájaként.
A torony egyetlen bejárata délkelet felé nyílik, ami egy 1,1 méter széles kőboltozatban foglal helyet. Minden emeletén alacsony boltíves tető van egy kő kupolával, amelynek közepén egy nyílás, más néven opaion található, így a legfelső emeletről egészen az első emeletnek a padlójáig le lehet látni. Valamennyi emeletet lépcső köti össze, amely a kör alakú falhoz kapcsolódik, és befelé szűk keskeny ablakok vagy rések világítják meg. A kőfalazatra épített burkolat változatos díszítésekkel rendelkezik, melyeket helyi szürke mészkő burkol, így a gipsz rétegeivel szinte fekete-fehér csíkokat eredményeznek. Az építmény északnyugati részén megmarad az eredeti felület. A legkorábbi rész szögletes sarkokkal rendelkezik. A régészek a torony építési tulajdonságainak részletes vizsgálatával arra jutottak, hogy a kőfalak mind belső, mind külső felületén egykor gyémánt mintás díszítés futott, amely napjainkban még az építmény falának tetején és alján látható. A gyémánt alakú kivágások, amelyek dekoratív elemként funkcionáltak, különösen a nyugati oldalfal külső felületén látványosak. A toronyban megfigyelt finom vonások azt sugallják, hogy azt egy egységként építették fel azonos időszakban, habár a közelmúltbeli felújítások ezt részben cáfolják.
A torony egyik figyelemre méltó része a 0,7 méter átmérőjű, 21 méteres mélységű, a vízzáró rétegig leérő kút, amelyet a második emeleten fedeztek fel. Később a földszinten is találtak egy járatot hozzá, amelyet Abbas Islamov régész fedezett fel a torony vizsgálata során. Ezt a kutat esővízgyűjtő szerkezetnek tekintették, hogy tiszta és friss ivóvízzel lássa el az erődítményt a tenger közelségének ellenére. A fal fülkéiből a kútba lefelé futó 30 cm átmérőjű kerámiacsövet ellátási forrásnak szánták. Mivel az ősi vízvezeték-rendszerről úgy vélik, hogy eredeti formájában maradt fenn, így további vizsgálatokkal rekonstruálni lehetne az eredetileg a torony részeként épített vízgyűjtő hálózatot. A vízvezeték-rendszer kerámiájának és az abban lerakódott iszap termolumineszcens kormeghatározása a Szűz-torony építésének régóta vitatott időpontját is megadhatja. Az építményben a 2. és a 7. emelet közötti összes emeleten félkör alakú ereszcsatorna látható. Szintén kerámiacsövekből készültek, amelyek egymás fölé szereltek fel és mészhabarccsal csatlakoztatták őket egymáshoz. A csöveket feltehetően a fazekaskoronggal készíthették. Ezek átmérője 20–25 cm, 2,2 cm vastag falakkal, és mindegyik szegmens 40-45 centiméter hosszú. Hasonló ereszcsatorna látható a földszinten az alapozási szintig, de négy sarokba került kerámiacsővel, amelynek mérete 22×18 centiméter, és amelyek a falon keresztül futnak.
A Szűz-toronyban jelenleg egy múzeum található, amely bemutatja Baku városának történelmét. A tetőn lévő kilátóból csodálatos kilátás nyílik az óváros sétányára és minaretjeire, a tengerparti sétányra, a İsa bej Hacınski-palotára és a Bakui-öbölre. Az utóbbi években a tetején lévő réztetőt kivilágítják a noruzi (azeriül Novruz bayramı) ünnepségek éjszakáin. Az építmény múltját rejtélyek és legendák övezik, amelyek az Azerbajdzsán történelmére és az Azerbajdzsán nemzeti kultúrájára vezethetők vissza. A torony történetei és legendái az azerbajdzsáni kultúra és nemzeti örökség részét képezik, egyes történetek balettművek és színdarabok forgatókönyvébe is bekerültek. A torony nevét viseli egy világszínvonalú azerbajdzsáni balett, melyet Əfrasiyab Bədəlbəyli hozott létre 1940-ben.
Története és kutatása A Kaszpi-tenger partvonalának visszahúzódása utáni földterületet a 9. és a 15. század között építették be, ekkor került a torony hatalmas bástyája a tengerparttól távolabb, addig ugyanis közvetlenül a part mentén állt. Egyes tudományos források azt mutatják, hogy a Szűz-torony a zoroasztrizmus szent helye volt, és az iszlám előtti építészet kiemelkedő példája Azerbajdzsánban. Davud Axundov régészeti és építészeti bizonyítékokat szolgáltatott ezzel kapcsolatban, és azzal érvelt, hogy az épület a zoroasztriánusok templomtornya, amelynek 7 tűzrakóhely volt a tetején. A zoroasztriánusok úgy gondolták, hogy 7 lépés és 7 égbolt vezet a mennybe. Davud Axundov és Həsən Həsənov szerint a Tűz-templom tornyát körülbelül Kr. e. 8. és 7. században építhették.
Sara Aşurbəyli professzor és történész, Baku történetének szakértője kiderítette, hogy az alapjai, amelyek a földszint alatt 15 méterre nyúlnak le, és az alsó három emelet eredetileg a 4. és 6. században épülhetett, erre utal, hogy jelentős különbség van a toronyban használt kő és a körülötte lévő középkori városban használt kő között. Ezt a következtetést részben Leonyid Bretanyickij történész támasztja alá, aki szerint a tornyot részben az 5. és 6. században, majd később a 12. században építették. A helyszínről azt hitték, hogy eredetileg a szászánida korszakban használták, mint zoroasztriánus templomot. A déli falon 14 méter magasan található egy felirat, amely régi kufikus írással említi a Qubbeye Masud ibn Davud vagy Kubey Mesud ibn Da’ud (Maszúd, Dávid fia tornya) nevű, a 12. században tevékenykedő építészt, aki annak az építésznek az apja, aki a Mardakan-körtornyot építette. Ez azonban vitatott, mivel a felirat, ellentétben a Madakan-toronyéval, valójában nem bizonyítja, hogy építész volt-e, bár általánosan egyetértés van abban, hogy a jelenlegi építmény nagy része a 12. századból származik. Ahmadov professzor úgy véli, hogy a tornyot a rekonstrukció idejétől csillagászati obszervatóriumként használták, mivel a torony alsó részén 30 és a felső szakaszban 31 kőkiemelkedés egy kősávval van összekötve, ami a hónapok napjait jelképezi. Mivel egykor a Kaszpi-tenger partján állt, és folyamatosan tűz égett a tetején, több tudós is felvetette, hogy esetleg világítótoronyként használhatták az épületet.
A legutóbbi, a földszinten 1962–63-ban végzett régészeti ásatások szerint a torony egy, a tenger felé lejtő nagy sziklára épült, és a fő toronyból kinyúló oldalsó támaszték szerkezeti stabilitást nyújtott a torony számára. További feltárások során az alapjainál 14 méter magasságú fatámaszokat is felfedeztek, ebből földrengésálló kialakításra következtették. Az is kiderült, hogy a torony hengeres alakja mellett az, hogy az 5 méter vastag alapfalak felfelé 4,5 méteresre keskenyednek, ezzel szilárdabb szerkezetet biztosítottak a földrengések túléléséhez az évszázadok során. Azt is megemlítik, hogy a tornyot egy lépésben építették, nem pedig más időpontokban, ahogyan néhány tudós gondolja. A tornyokat és más városfalakat az orosz uralom alatt, 1806-ban megerősítették, így jó állapotban maradtak fenn az utókor számára.
Míg a Szűz-torony építésének dátumára vonatkozó sok elmélet meggyőző bizonyítékokon alapszik, vannak olyan elképzelések is, amelyek nem haladják meg a spekuláció szintjét. A Szovjetunió irodalmában elterjedt információ volt, miszerint a torony állítólag egy Domitianus római császár tiszteletére felállított „Császár-templom” volt, és a Krisztus utáni 1. századból származik, ám ez egy olyan állítás, amelynek sem történelmi, sem tudományos alapja nincsen.
A Szűz-torony szerepelt az 1992–2006 közötti azeri 1 és 250 manatos bankjegyeken, az 1996-ban kibocsátott tízmanatos címletű bankjegy előoldalán, valamint az 50 qəpik érmének előlapján 1992–2006 között, és a 2006 óta vert 5 qəpik érme hátoldalán.
Világörökségként A város kulturális értékei, beleértve a tornyot és a városfalakat, az UNESCO-világörökségként nyilvántartásba vételt követően, 2000-ben egy földrengést következtében súlyosan megrongálódtak. Jellemző a Szűz-toronyra, hogy a rendkívül vastag falainak hála jóformán érintetlenül megúszta a katasztrófát. Az UNESCO, látván az azeri hatóságok erőfeszítéseinek hiányát a kulturális örökségek megőrzésénél, a műemlékeket 2004 és 2009 között a veszélyeztetett világörökségi helyszínek kategóriába sorolta, indoklásuk szerint a „hitelesség elvesztése részben az országot sújtó 2000-es földrengés, valamint a városfejlesztési nyomás miatt.” Miután azonban az érintett hatóságok kidolgozták a műemlékvédelmi terveket, és biztosítottá vált az épületek megfelelő megőrzése és kezelése, az UNESCO 2009-ben eltávolította a „veszélyeztetett” címkét. A torony rendkívül népszerű turistacélpont, a Şirvanşah-palotával együtt 2019-ben mintegy 250 000 ember kereste fel, ezzel Baku leglátogatottabb helyszínének számítanak. Legendák és történetek Egyesek szerint a torony onnan kapta a nevét, hogy hiába ostromolták meg többször is, de az ellenség sohasem tudta elfoglalni. A névadást az is magyarázhatja, hogy állítólag háborúk idején itt helyezték biztonságba a fiatal szűzlányokat és a nőket. Más legendák is léteznek a Szűz-toronyból, ezekből olvasható itt néhány.
Zoroasztriánus legendák
Legenda a torony tetején égő tűzről