Kőnig György Dezső (Budapest, 1883. június 27. – Balatonfüred, 1944. április 30.) magyar költő, műfordító, irodalomtörténész. Kőnig Gyula matematikus fia és Kőnig Dénes matematikus bátyja.
Élete Kőnig Gyula (1849–1913) és Oppenheim Erzsébet fia. Az egyetemen jogi tanulmányokat folytatott, majd a közoktatásügyi minisztérium szolgálatába lépett. Később elvesztette látását és mint miniszteri tanácsos ment nyugdíjba. A Nyugat és a Vasárnapi Újság munkatársa volt. Folyóiratokban számos irodalmi tanulmánya jelent meg. Több francia regényt fordított magyarra. Halálát tüdőgyulladás okozta. A balatonarácsi református temetőben helyezték végső nyugalomra.
Felesége Sziráki Mária Terézia volt, Szedlacskó Lajos és Nagy Anna lánya, akit 1914. november 26-án Budapesten, a Ferencvárosban vett nőül.
Főbb művei Kalendáriombeli régi magyar distichonok (1900) Népdalok és egyéb versek gyűjteménye 1812-ből (1902) Szirmay Antal (Budapest, 1902) Alfred de Musset (Budapest, 1910) Gustave Flaubert (Budapest, 1912)
Jegyzetek
Források
Kategória:Magyar irodalomtörténészek Kategória:Magyar költők Kategória:Magyar műfordítók Kategória:Budapesten született személyek Kategória:Tüdőgyulladásban elhunyt személyek Kategória:1883-ban született személyek Kategória:1944-ben elhunyt személyek