A This Used to Be My Playground című dal Madonna amerikai énekesnő 1992. június 16-án megjelent kislemeze. Madonna ebben az évben szerepelt a Micsoda csapat! című filmben, mely egy valós életű valós életbeli amerikai lány baseballhoz kötődését ábrázolja. Felkérték, hogy vegyen fel egy dalt a filmhez. Azonban ekkor eléggé elfoglalt volt ötödik stúdióalbuma az Erotica munkálatai miatt, melyet Shep Pettibone producerrel rögzített. Néhány ötlet után két nap múlva előálltak a dal címével "This Used to Be My Playground". Miután a dalt megmutatták Penny Marshall rendező csapatának, a dal önálló kislemezként jelent meg a Warner Bros. kiadásában. A szerződéses kötelezettségek miatt azonban nem szerepel a filmzenei albumon, és majd később a Barcelona Gold válogatásalbumra került fel, mely a nyár folyamán jelent meg, valamint Madonna 1995-ös Something to Remember című balladákat tartalmazó albumán.
A Madonna és Pettibone által írt dal, volt az első alkalom, hogy Pettibone vonós hangszerekkel dolgozott. Madonna a dalt egy Shure SM57 tipusú mikrofonnal rögzítette, zongora, orgona, és vonósok közreműködésével, és alap dob hangokkal. A dal záró felvétele után újra kellett készíteni a zenekari részt, hogy igazodjon a dalhoz. A "This Used to Be My Playground" egy billentyűs és húros hangszerekkel kezdődik, mely során Madonna visszafogottan énekel. A verse és a kórus összeolvad egymással, majd folytonossá válik a dalban, azonban a dal hirtelen véget ér. Lírailag a dal arról szól, hogy meglátogatja azt a helyet, ahol gyerekkorában játszott, és nem engedi el a múltat.
A dal pozitív értékeléseket kapott a zenekritikusoktól, akik alapvető dalként jelölték meg Madonna repertoárjában. A dal Golden Globe-díjat kapott a legjobb eredeti dal kategóriában. A dal sikeres volt, és felkerült a Billboard Hot 100-as kislemezlistára, ahol az 1. helyezett lett. A dal Madonna 10. top slágere volt a listán, közös versenyben Whitney Houstonnal, akinek abban az időben a legtöbb első helyezést elért dala volt. A dal Kanadában, Finnországban, Olaszországban, és Svédországban is slágerlistás helyezés volt, illetve Ausztráliában, Belgiumban, Franciaországban, Németországban, Írországban, Hollandiában, Norvégiában, Spanyolországban, Svájcban, és az Egyesült Királyságban Top 10-es helyezett volt. Madonna még soha nem adta elő a dalt élőben.
Előzmények és kiadás
bélyegkép|160px|jobbra|Madonna játszott a A League of Their Own című filmben, melyet Penny Marshall (a képen) rendezett
1992-ben Madonna szerepelt a Penny Marshall rendezte A League of Their Own című filmben, mely egy igazi amerikai lány baseball játékost ábrázolt. A Columbia Records képviselői Jay Landers zenei vezetőt választották meg a filmzenével teendő ügyekkel kapcsolatosan. Michael Dilbeckkel a Columbia Records zenei vezetőjével együtt döntöttek arról, hogy dalt készítenek a film számára. Landers szerint a Marshall zenei közösséghez fűződő kapcsolata segítette őket abban, hogy megválaszthassák azokat a művészeket, akikkel együtt akarnak dolgozni. A rendező azt akarta, hogy a zenét és a dalokat kortárs művészek adják elő, de figyelembe vették azt az 1943-1944-es időszakot, melyben a film játszódott. Carol King már elkezdte a dalírást a film számára, és Madonnával társult. A kiadó azt akarta, hogy Madonna rögzítsen egy újabb dalt. Lars emlékezett arra, hogy van valami "korai habozás" abban, ha Madonna filmbeli karakterét kell a zenével összefüggésben tartani, vagy külön kell választani a filmben és a dalban szereplőktől. Végül az utóbbi koncepciót választották.
A forgatás végeztével Madonna elkezdte ötödik stúdióalbuma, az Erotica felvételeit Shep Pettibone producerrel. 1992. január és március folyamán Madonna és Pettibone a demo felvételeken dolgozott, végül kiválasztottak 15 dalt. Amikor Lars felhívta Madonnát, és kérte tőle, hogy rögzítsen egy dalt a filmhez, az énekesnő és Pettibone éppen befejezték a Rain című ballada felvételét. Madonna beismerte, hogy nem rendelkezik anyaggal a filmhez, de Lars elmagyarázta, hogy Marshall csak egy balladát kér. Pettibone ugyanezen az éjszakán megkomponálta a dalt, és Madonnának is volt néhány ötlete, amelyet bele akart építeni a dalba. A "This Used to Be My Playground" dallama a számítógép által generált akkordokkal jött létre, majd újraírták a vonós hangszerek elrendezését, miközben egy zenekar várt a stúdióban. A The Guardian által készített interjú során Madonna elmondta, hogy a dal teljesen külön volt az "Erotica" felvételeitől, és maga a folyamat egy feladat volt, megírni a dalt, mely két napba telt. A végleges változatot benyújtották Marshall csapatának, melyre Lars úgy emlékezett, hogy nagyon tetszett, és mindannyian tudták, hogy nagyon sikeres lesz, és így tökéletes, ahogy van.
A dalt a jogok miatt nem lehetett feltenni a "A League of Their Own" című filmzene albumra, ehelyett viszont felkerült a Barcelona Gold című összeállításra, mely az 1992-es barcelonai nyári olimpia népszerűsítésére jelent meg. A Warner Bros. a dalt önálló kislemezen is megjelentette a film népszerűsítésére 1992. június 16-án. A dal később 1995-ben felkerült Madonna balladákat tartalmazó válogatáslemezére is, a Something to Remember címűre. A film végén lévő változatot soha nem hozták forgalomba.
Felvételek és összetétel
A dal felvétele új élmény volt Pettibone számára, mivel ez volt az első alkalom, hogy élő zenészekkel, és együttessel dolgozott. Pettibone felvette a dal demo változatát, és a dobokat élőben rögzítette, majd zongora, és húros hangszereket adott a dalhoz. Eredetileg a dal hangszerelését húros hangszerek nélkül írta meg, és úgy döntött, hogy segítségül Jeremy Lubbock-hoz fordul, aki segít neki a munkálatokban. Lubbock korábban együtt dolgozott Madonnával az I’m Breathless című filmzene albumon. Madonna a dalt egy Shure SM57 típusú mikrofon segítségével rögzítette, a dallamot újra és újra lejátszva, megfigyelve a zongora, orgona, vonósok, és az alapvető hangzást Macintosh számítógépén. Pettibone a felvételi idő fennmaradó részét a dal tökéletesítésével töltötte ki. A dal elkészülte után Madonna Oregonba utazott, hogy elkészítse következő filmjét a Body of Evidence címűt, valamint hogy elkészítse az "Erotica" című dalt.
A duó 1992 májusában találkozott a Los Angeles-i Oceanway Stúdióban, hogy befejezze a dal hangszerelését. Lubbock alapjaihoz hozzáadták a végső alapokat, és megkezdődött a felvétel. Madonna és Pettibone azonban nem szerették volna a zenekart a dalban, és a teljes kompozíciót újra akarták venni. A producer emlékezett rá, hogy Madonnának és neki meg kellett változtatni az egész elrendezést, közvetlenül a stúdióban, az ott ülő teljes zenekarral, amiért óránként $15,000 kellett fizetni három óráért, és további $3000 dollárt minden megkezdett félóráért. Lubbock két olyan emberrel is beszélt, akik nem ismerték a B – C természetes értékeit, és Pettibone a számítógép közelében álltak, és énekelték a feljegyzett sorokat, melyet Lubbock javított. A teljes felvétel 2 óra és 58 perc alatt készült el, ezzel megtakarítva a zenekar számára a külön díj megfizetését. A dal utolsó felvétele a Memorial Day volt, ahol Madonna újravette a vezető éneket, és továbbfejlesztette azt. Végül közösen fejezték be a dalt.
A "This Used to Be My Playground" billentyűs, és húros hangszerek hangjával indul. A dal 77 BPM / perc ritmusú, és G-mollban íródott. Madonna énekhangja G 3 – tól B ♭ 4- ig terjed. A dal következő alapszekvenciája GM-F / G-E ♭ maj 7 -DM 7 -Gsus-G akkordszekvenciában van. Az akkordok váratlanul áramlanak a kezdetektől a dal végéig, E ♭-ről Gm-re, majd F-dúrra változva, majd ismét visszatérnek az előző sorhoz. A dal buja, romantikus, a dallam különböző tartományokon, és csúcsokon megy keresztül, a verse és a kórus egymásba áramlik, így zavartalanul hangzik együtt. Madonna visszafogottan, és kifejezően énekel a dalban, a vonós hangszerek, és háttérénekesek segítik őt a harmadik verse során. A dal végén az énekesnő hangja kettős, és nyugodt. A dal szövege arról szól, hogy Madonna kisgyermek korától kezdve felismeri azokat a helyeket ahol játszott, és felnőtt. ("This used to be my playground / This used to be my childhood dream"), melynek során a negyedik stúdióalbumának, a Like a Prayer (1989) című dalok írására hivatkozik. Az énekesnő dilemmában van a múlt és a szabadon bocsátás között, és arra a következtetésre jut, hogy az utóbbi nehezebb.("Say goodbye to yesterday (the dream) / Those are words I'll never say (I'll never say))". A dal hirtelen véget ér a zenekar hangjával, és egy háttérhang a következőket mondja: "Wishing you were here with me" (Bárcsak itt lennél velem). Ez a sor Madonna anyjának szól.
Kritikák
A dal megjelenése után pozitív kritikákat kapott. J. Randy Taraborrelli író a Madonna: An Imtimate Biography című könyvében a dalt egy "melankolikus előadásnak" nevezte. Michelle Morgan a Madonna könyv szerzője egy "gyönyörű balladának" írta le a dalt. Hasonlóképpen nyilatkozott Humberto Quiroga Lavié is, aki a dalt Madonna egyik legjobb dalának nevezte a Secretos y Misterios de Hombres y Mujeres esszéjében. Rikky Rooksby a The Complete Guide to the Music of Madonna című könyvében azt írta, hogy a dal tökéletesen illeszkedett a filmhez, és annak vége felé mutató nosztalgikus pillanatra, megragadva ezzel a felnőtt karaktereket, melyek újraegyesültek a címsorban. Madonna egyik legjobb felvételének, és leginkább kifejező kislemezének nevezte a dalt. A Something to Remember című album hallgatása közben Chris Wade szerző a The Music of Madonna című könyvében azt írta, hogy a dal elővarázsolt egy "furcsán szomorú, nosztalgikus érzést, mely során elgondolkodunk a múlton". Dicsérte Madonna énekhangját, és a dalt "premier hangzásnak" nevezte, majd hozzátette, hogy az a mód, ahogyan Madonna énekel a melankolikus dalban, egyszerűen szívszorító [...]. Az egyik legszebb balladának nevezte Matthew Rettenmund író, majd megjegyezte könyvében, hogy a dalnak a listák élére való emelkedését elősegíti az a "becsületes kézbesítés, amelyet a dal nyújt, és a fájdalmas érzés a magány, a megbánás, és az elveszett barátságok iránti nosztalgikus érzés".
Matthew Jacobs a The Huffington Post-ból a The Definitive Ranking Of Madonna singles listáján a 32. helyen szerepeltette a dalt, melyről azt írta: "Meglepő, hogy ez a szívből jövő ballada a Justify My Love és az Erotica című dalok között jelent meg, mely megerősíti azt a sok koronát, amelyet Madonna viselhet". Hasonlóképpen vélekedett Jose F. Promis az AllMusic-tól, aki a dalt a hírhedt Erotica album csendes elődjének nevezte. Promis azt hitte, hogy a dal egyetlen verzióját érdemes begyűjteni, mivel CD változatban nem jelentették meg az Egyesült Államokban. Sal Cinquemani a Slant magazintól az énekesnő egyik filmzene dal drágakövének hívta a felvételt. Chris Hicks a Deseret News-től a dalt egy kedves "tempóváltó" dalnak nevezte. Richard LeBeau a Medum-tól a dalt olyannak írta le, mely "bélcsavarodást" okoz hallgatójának, mely a nosztalgiához, a gyászhoz, és a szívfájdalomhoz kapcsolódó témákat írja le. [...] azonban a dal karrierjének legjobb balladája, a 90-es évek egyik legjobb balladája.