Kozári Gyula, 1887-ig KasztlAz engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 33634/1887. Forrás: Névváltoztatási kimutatások 1887. év 7. oldal 30. sor (Marcali, 1864. október 27. – Kőszeg, 1925. május 20.) római katolikus főesperes, tanár, filozófiai író.
Élete Kasztl Fülöp kereskedő és Kohn Jozefa (1843–1928) gyermekeként született izraelita családban, ám 1882. december 27-én kikeresztelkedett. Középiskolai tanulmányait 1881-ben Nagykanizsán fejezte be, majd 1882-ben a budapesti tudományegyetemen bölcsészetet és 1883-ban jogot hallgatott. 1884-től Pécsett kispapként tevékenykedett, s végül 1887-ben szentelték pappá. Több településen – Himesházán, Cikón, Bátaszéken és Németbólyon – is káplánként működött. 1892-től Pécsett hitoktató és jogakadémiai hitszónok volt. 1898-tól a magyar királyi pécsi, 1903-tól a nagyváradi hadapródiskola vallástanára és francia nyelv tanára volt. 1911-től tábori lelkész, 1920-től a kőszegi Hunyadi Mátyás Reáliskola és Nevelő Intézet tanára, 1921-től igazgatója volt. 1895-ben a Szent István Társulat tudományos és irodalmi osztálya és az Aquinói Szent Tamás Társaság is tagjai közé választotta. 1915-től tagja volt a Szent István Akadémiának is. Sok irodalmi, filozófiai és vallásbölcseleti munkát írt, amelyekben nem annyira eredeti felfogás, mint inkább széleskörű olvasottság nyilvánult meg. Munkatársa volt A Pallas nagy Lexikonának, amelyben a bölcselet és a katolikus hittudomány témájában számos cikket irt.
Művei
Korunk bölcs-e (Pécs, 1892) Egyházi beszéd a szigetvári Zrínyi emlékünnepélyen... (Pécs, 1893) Egyházi beszéd a mohácsi vész évfordulóján... (Pécs, 1894) Az átöröklés problémája (Budapest, 1894) Korkérdések konferencia-beszédeiből (Szeged, 1894) La loi des trois états (Brüsszel, 1895) Életföladat és életörömök (Pécs, 1895) Descartes és Szent Tamás (Budapest, 1896., különnyomat a Bölcseleti Folyóiratból) Idealizmus az irodalomban (Budapest, 1897) Pozitivizmus és katolicizmus (Budapest, 1896) Szent Tamás és Descartes Isten létezéséről. Pótlék. (Budapest, 1897) Wundt rendszerének ismertetése és kritikája. (Budapest, 1898., különnyomat. Bölcseleti Folyóiratból) Comte, Wundt und die Philosophie in der Hierarchie der Wissenschaften (Fribourg, 1898) A halhatatlanság és az én barátnőm. Fölolvasás. (Pécs, 1898) A kereszténység és az emberi lélek (Pécs, 1900) Imádságos- és énekeskönyv a magyar királyi honvéd főreáliskola és hadapródiskola számára. (Budapest, 1904) Átöröklés és nemzeti nevelés. Term. bölcs. és neveléstani tanulmány. (Budapest, 1905., különnyomat a Bölcseleti Folyóiratból) Essayek. Bourget-Maeterlinck-Tolstoj (Nagyvárad, 1905) Comte, a positivismus és az evolucio (Ismertetés és kritika). 2. rk. bővített, átdolgozott és megjavított kiad. 1-2. kötet. Budapest, 1905) Az egyház és demokrácia. (Budapest, 1906., különnyomat a Bölcseleti Folyóiratból) A leszármazás- és a fejlődés elmélete. (Budapest, 1907., különnyomat a Hittudományi Folyóiratból) Emberi okmányok a tegnap, ma és holnap irodalmából. Metafiziko-pszichológiai tanulmány. 1-2. köt. Budapest, 1910) Gondolatok az író erkölcsi felelősségéről (Nagyvárad, 1912) Pascal. Tanulmányok. (Budapest, 1914)
Jegyzetek
Források Online elérés Online elérés Magyar zsidó lexikon. Szerk. Újvári Péter. Budapest, Zsidó Lexikon, 1929. 509. o. Online elérés
Kategória:1864-ben született személyek Kategória:1925-ben elhunyt személyek Kategória:Marcaliak Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek Kategória:Zsidó származású magyarok Kategória:Katolikus vallásra tért személyek Kategória:Magyar katolikus esperesek