Az RBS–15 (Robotsystem 15) hajók elleni szubszonikus robotrepülőgép, melyet a Bofors fejlesztett ki Svédországban az 1980-as években. Létezik hajófedélzeti, szárazföldi és légi indítású változata, ez utóbbit az JA 37 Viggen és a JAS 39 Gripen vadászbombázók hordozzák. Jelenleg a svéd Saab Bofors Dynamics és a német Diehl BGT Defence együttműködésében gyártják.

Története Az RBS 15 hajó elleni robotrepülőgép fejlesztése a svéd haditengerészet 1960-as években megfogalmazott igényei alapján kezdődött el. A korábban alkalmazott RB 08 rakéta ugyan jelentős hatótávolsággal rendelkezett, de mérete és indítási rendszere miatt csak nagyobb hadihajókon volt alkalmazható, így nem illett a svéd haditengerészet fokozatosan kialakuló, kisebb és mozgékonyabb egységekre épülő hadrendjébe. A szovjet P–15 Tyermit rendszer megjelenése rámutatott a konténeres, gyors indítású rakéták előnyeire, ami a svéd fejlesztési irányt is befolyásolta.

A hetvenes években több kísérlet történt a meglévő RB 04 rakéta korszerűsítésére, azonban ezek nem bizonyultak versenyképesnek a nemzetközi szinten megjelenő új generációs fegyverekkel, különösen az amerikai AGM–84 Harpoonnal szemben. Ezért a svéd döntéshozók egy teljesen új rendszer kifejlesztése mellett határoztak. 1979-ben a svéd kormány végül elutasította a Harpoon beszerzését, és a hazai fejlesztésű hajók elleni fegyver programját támogatta, amely az RBS 15 nevet kapta.

Az új rakéta fejlesztése az 1970-es évek végén indult, és az első sikeres tesztindításokra 1983-ban került sor. A sorozatgyártás hamarosan megkezdődött, és az első példányokat 1984-ben szállították le a svéd haditengerészet számára. Az RBS 15 Mk. I változat 1985-ben állt hadrendbe, elsősorban gyorsnaszádokra és partvédelmi indítóállásokba telepítették. Rövid időn belül elkészült a légi indítású változat is, amelyet harci repülőgépekről lehetett indítani.

A rendszer továbbfejlesztése folyamatosan zajlott. Az RBS 15 Mk. II változat korszerűbb fedélzeti elektronikát és javított zavarvédettséget kapott, bár ennek rendszeresítése csak a hidegháború végét követően, az 1990-es években gyorsult fel. A következő jelentős továbbfejlesztési lépést az RBS 15 Mk. III jelentette, amelynek fejlesztése már nemzetközi együttműködésben, elsősorban Németországgal közösen történt. Ez a változat jelentősen megnövelt, mintegy 200 km-es hatótávolságot, korszerű navigációs rendszert (beleértve a GPS-alapú útvonalkövetést), valamint fejlettebb célmegközelítési képességeket kínált, lehetővé téve a szárazföldi célpontok elleni alkalmazását is.

A legújabb generációt az RBS 15 Mk. IV (más néven Gungnir) képviseli, amelyet a 2010-es évek végén mutattak be. Ez a változat tovább növelt hatótávolsággal, fejlettebb szenzorokkal és nagyobb túlélőképességgel rendelkezik, valamint teljes mértékben többplatformos alkalmazásra készült: hadihajókról, repülőgépekről és szárazföldi indítóállásokról egyaránt bevethető.

Az RBS 15 fejlesztéstörténete ja svéd haditengerészeti doktrína átalakulásának lenyomata, vagyis a nagy, hagyományos egységektől a kisebb, rugalmasan alkalmazható platformok felé történő elmozdulást, valamint azt a törekvést, hogy a kritikus fegyverrendszerek terén megőrizzék a nemzeti önállóságot.

Kategória:Robotrepülőgépek