A Bombarnac Klaudius (eredeti címe Claudius Bombarnac, magyarul megjelent még Bombarnac Claudius címmel) Jules Verne regénye. A regényt először a Le Soleil folyóirat közölte folytatásokban 1892. október 10. és november 21. között, majd Verne kiadója, Pierre-Jules Hetzel adta ki könyvként.
Vernét barátja, Paul Nadar francia fotós képei és történetei inspirálták regényének írására.
Verne eltúlozza, néhány esetben egyszerűen kigúnyolja regény összes szereplőjét. A történetet elmesélő francia Klaudius Bombarnac hírlap-tudósító, aki tudálékosan jegyzi meg az út minden állomása kapcsán, hogy nincs ideje megnézni a várost, pedig írna róla. Itt ismét elmulasztottam reporteri kötelességemet és semmit se láttam. Mentségemül szolgáljon, hogy nincs is semmi látnivaló (XV. fejezet). A szenzációként leadott híreiről, tudósításairól vagy az derül ki, hogy azok már rég ismertek, vagy tévesek.
A két francia színész szinte minden történéshez ismer egy odavágó áriát, jelenetet, színdarabot. Az angol olyan felsőbbrendűség tudattal bír, hogy a könyvben szavát nem lelni, nincs az az esemény, ami kizökkentené, számára a Brit Birodalmon kívül nincs élet. A német báró harsány, tapintatlan, és nem eszik, hanem zabál. Megkapja a magáét Verne-től az életmód-tanácsadás is, a könyv elején még vegetáriánus étket fogyasztó kínai bölcs a regény végére már csak napi egy tojássárgát eszik.
Tartalom A könyv címadója, Klaudius Bombarnac a XX. század folyóirat utazó riportere, aki azt a feladatot kapja, hogy utazza végig a Uzun-Ada–Peking-vonatutat. A vonat első osztályán számos nemzet tagjai utaznak. A riporter reménykedik, hogy lesz olyan rendkívüli esemény, amely hírnevet hoz számára. Az út során érintett városokat az ott tartózkodási idő miatt csak röviden mutatja be Bombarnac (és Verne is). A szerelvényükhöz egy előkelő mandarin gyászkocsiját is csatolják, ám erről kiderül, hogy nem az, aminek mondják. A vonatot támadás is éri kínai területen, de azt a gyászkocsi őrei a vonattársaság egyik vonaton utazó igazgatója vezetésével visszaverik. A vonaton egy potyautas is Peking felé tart. Már majdnem célba ér a szerelvény, amikor váratlanul egy félig megépített híd felé tart teljes sebességgel… Természetesen a végén a jók elnyerik jutalmukat, a rosszak meg megbűnhődnek.
Fejezetekre bontott részletes cselekmény.
1. A Tiflisbe érkező Klaudius Bombarnacot, a XX. század folyóirat utazó riporterét arra utasítja szerkesztője, hogy vegyen részt a Kaspi-tenger keleti partjáról Pekingbe tartó vonatúton és számoljon be tapasztalatairól. Bombarnac sajnálkozik, ahelyett hogy három hetet töltene a városban és azt részletesen bemutathatná az olvasóknak, aznap Bakuba kell utaznia, hogy elérje a kijelölt vonatot.
2. A vonaton megismerkedik Fulk Ephrinellel, egy amerikai utazóügynökkel. Az amerikai üdvözli a vasúti utazást, Bombarnac nosztalgiával gondol a régi lovaskocsis időkre. Hajnalra Bakuba érnek.
3. Miközben Ephrinell málháinak hajóra szállítását végzi, Bombarnac sajnálkozik, ahelyett, hogy részletesen bemutathatná Bakut az olvasóknak, csupán pár órája jut erre. Megtudjuk, hogy Ephrinell mű-fogakkal kereskedik, ezeket szállítja és adja el Kínában. Az Asztrana gőzös időben kifut, Bombarnac szivarra gyújt, majd azt a tengerbe dobja, ami magas nafta tartalma miatt lángra kap, a kapitány roppant bosszús.
4. A hajón Bombarnac megismerkedik az angol Bluett Horácia kisasszonnyal, aki szintén utazó ügynök, a kínaiak haját vásárolja fel nagy tételben póthaj készítés céljára. A hajó utasa az orosz Noltitz orvos őrnagy, egy francia pár, Adolphe és Caroline Caterna és egy kínai ifjú tanítójával. Az éjszakát a hajófedélzeten töltő Bombarnac felfedez egy Pekingbe tartó küldeményt is Klork Czinka kisasszony részére. A ládából jövő tüsszentés elárulja, hogy ember rejtőzik odabent. Megérkeznek Ázsiába, Uzun-Adába, ahonnan a vonat indul.
5. Az utasok elfoglalják helyüket a vonaton (mozdony, szeneskocsi, poggyászkocsi, három első osztályú kocsi, étkező kocsi, négy másodosztályú kocsi és teherszállító vagon), amely végighalad a Grand Transaziatik vonalán. Az út 13 napig tart, a szerelvényért az orosz Popov felel. Az összes eddig névvel megismert szereplő a vonat utasa, beleértve a német Weißschnitzerdörfer bárót is. Az ő célja 39 nap alatt körbeutazni a Földet. Természetesen a Czinkának szánt küldemény is felkerül az első poggyászkocsiba.
6. Elindulnak. Bombarnac végigjárja a kocsikat, majd a táj sivárságáról és a vasútvonal építéséről elmélkedik. Kiderül az ifjú kínai neve: Pan-Sao, a kísérőjé Tio-King és a francia pár foglalkozása: színészek. Az említésre érdemes utasok közé kerül Sir Francis Trevellyan of Trevellyan-Hall, az előkelő, szótlan angol úr is.
7. Az első megálló Kizil-Arvat, Bombarnac sajnálkozik, ahelyett, hogy részletesen bemutathatná a várost az olvasóknak, csupán pár órája jut erre. Noltitz őrnagy ajánlkozik idegenvezetőnek, a város helyett a vasút építésének részleteit ismerhetjük meg. Miután a vonat továbbindul, Bombarnac kivárja az éjszaka közepét, hogy kifigyelje, ki a Pekingbe feladott csomag lakója, de tervét Popov váratlan felbukkanása meghiúsítja.
8. Kora reggeli megálló Dusakban, Bombarnac Noltitz őrnaggyal beszélget arról, hogy Kínában kínai személyzettel halad majd a vonat. Noltitz megnyugtatja Bombarnacot, hogy a kínaiak is jól értenek a vonathoz, és biztonságban is lesznek, mert a vonat-társaság megállapodott több rablócsapattal a békés áthaladásról, beleértve a hírhedt Ki-Csang bandáját is. A vonathoz egy, a teheráni szárnyvonalról érkezett kocsit csatolnak. Ez szállítja haza Yen-Lu főmandarin tetemét, hat perzsa ügynök védelme alatt. Itt száll vonatra a mongol Faruszkiar úr és kisérője, Ghangir is.
9. A tovább lendülő vonaton Ephrinell és Bluett egyre több időt tölt együtt. Kiderül, hogy Tio-King kedvenc olvasmánya Cornaro Lajos tudományos műve a hosszú és egészséges életről. Megtudjuk, hogy a francia színészházaspár a sanghaji francia színházhoz tart.
10. A vonat Mervben hét órát tölt, Bombarnac ismét Noltitz őrnagy társaságában indul a város felfedezésére, amely nem kínál túl sok látnivalót. A szerelvény négy kilométeres fahídon halad át az Amu-darja folyó felett.
11. Bokharába fut be a vonat. A vonat csak öt órát áll az állomáson, a város messze esik az állomástól, ezért Bombarnac sajnálkozik, ahelyett, hogy részletesen bemutathatná a várost az olvasóknak, csupán pár órája jut erre. A vonaton elköltött reggeli közben Pan-Sao tanítóját, Tio-Kinget kérdezi Cornaro evésről vallott nézeteiről, majd homlokegyenest ellenkezőként cselekszik. A többiek arról elmélkednek, hogy jól döntött az kínai uralkodó, amikor az oroszokkal kötötte össze a vasútját és nem Indián át az angolokkal.
12. Szamarkandba fut be a vonat, Bombarnacnak öt órája van, hogy azt megismerje. Noltitz őrnagyon kívül Vaternáék is csatlakoznak hozzá. Amíg a többi város leírása pár oldalnyi, Szamarkand egy teljes fejezetet kap Vernétől.
13. A Szamarkandtól Taskendig tartó éjszakai úton Bombarnac kilesi a poggyászkocsiban utazó csomag titkát, összeismerkedik a román Kinko-val, aki barátjával adatta fel magát poggyászként, hogy szerelméhez, Klork Czinkához utazzon Pekingbe. Bombarnac támogatásáról biztosítja Kinkot, aki leginkább attól tart, hogy a kínai határ átlépésekor leleplezik.
14. Taksendben a vonat épp, hogy csak megállt, ellenben Khodsendben három óra állt Bombarnac rendelkezésére a város felfedezésére. Caternáék apróbb előadással szórakoztatják az első osztály utasait.
15. A vonat lassan a Pamír fennsíkján halad, eseménytelenül. Az utasok a megváltozott tájban gyönyörködnek. Éjszaka vészfékezésre ébrednek, az utolsó két kocsi leszakadt a szerelvényről, az egyik a Yen-Lou mandarin hamvait szállító kocsi. Végül nem kell sokat visszatolatniuk, épségben megtalálják a kocsikat. Mindenkinek feltűnik, hogy Faruszkiar milyen erősen részt vett a probléma elhárításában.
16. Késve érkeznek Kasgarba, az első kínai városba, ahol megtörténik az útlevelek ellenőrzése. Amíg várnak a formaságok elvégzésére, megismerjük a kínai Turkesztán történetét. A vizsgálatnál kiderül, hogy Faruszkiar a Grand-Transaziatik egyik igazgató-tanácsosa. Weißschnitzerdörfer báró, aki a regény folyamán szinte mindig az utolsó pillanatban kapaszkodik fel az induló járműre, most az útlevelét nem találja. A perzsa őrséget kínai váltja a mandarin testés szállító kocsinál. És az utolsó pillanatban Weißschnitzerdörfer útlevele is előkerül.
17. A vonat halad, csupán szenet s vizet vételezni áll meg rendszeresen. Az egyik állomáson sürgöny várja Bombarnacot. Kiadója küldte, az áll benne, hogy Párizsban már nyolc napja tudják, hogy nem mandarin holttestét szállítják a vonaton, hanem tizenöt millió értékű császári kincset.
18. Bombarnac figyelmetlensége miatt mindenki megtudja a titkot. Ephrinell és Bluett elhatározza, hogy összeházasodik – még a vonaton. Egyik tanúnak Bombarnacot kérik fel. A Kasgarban felszállt Morse atya adja majd össze őket.
19. Megkezdődik az esküvő, de nem fejeződik be, a vonat vészfékezéssel áll meg, mert a síneket felszedték.
20. A síneket Ki-Csang bandája szedte fel, meg is támadják a vonatot. Ám az utasok az e célra tárolt és most szétosztott fegyverekkel jól védik magukat. Helyzetük kezd rosszra fordulni, de Faruszkiar megtámadja és megöli a rablók vezérét, Ki-Csangot.
21. A síneket inkább az utasok teszik a helyükre vissza, mintsem megvárnák a távolból érkező kínai segítséget, így is harminc órás késésbe kerülnek. A világ körüli úton levő Weißschnitzerdörfer báró számára ez azt jelenti, hogy lekési a Yokohamába tartó hajóját.
22. Befejezik a megkezdett esketést. Számos apró állomáson haladnak át, némelyiknél szenet és vizet vételeznek. Az utazók ismét a megszokott körülmények közt töltik idejüket. Szu-Cseu-ból Bombarnac megtáviratozza lapjának a támadást, annak visszaverését és Faruszkiar dicső szerepét.
23. Bombarnac ismét beszél Kinko-val, aki már nagyon várja Pekingbe érkezésüket. Lan-Cseu városát fedezi fel a három francia, amíg a szerelvény parancsot vár Pekingből a kincses-kocsival kapcsolatban.
24. Bombarnac ismét felkeresi Kinkot a rejtekhelyén, de megzavarja őt Faruszkiar és Ghangir. Ők azért jöttek ide, hogy meggyőződjenek arról, hogy a vonatot sikerrel eltérítették a nankingi szárnyvonalra, ahol hamarosan egy épülő hídhoz érnek. Amikor erről megbizonyosodtak, megölik a mozdonyvezetőt és a fűtőt.
Kinko kitör a ládájából, Bombarnackal a mozdonyhoz mennek. Kinko a mozdony túlfűtésével és a biztonsági szelep kiiktatásával akarja felrobbantani a mozdonyt, így elkerülni a félkész hídról való lezuhanást, mert fék nem használható. Bombarnac a szerelvény vége felé futva riasztja az alvókat.
A mozdony felrobban, a szerelvény a híd előtt kétszáz méterrel megáll.
25. Bombarnac úgy véli, a Kinko a mozdonnyal együtt felrobbant, ezért nem szól a potyautasról. Faruszkiar eltűnt, valószínűleg hiába várja a völgyben a tizenötmilliót. Tartalék mozdony viszi a szerelvényt Pekingbe. Weißschnitzerdörfer negyed órával kési le hajója indulását.
26. Bombarnac felkeresi Zinca Klorkot, de képtelen elmondani, hogy Kinko vélhetően halott. Szerencséjére, mert Kinko ládáját épp végszóra szállítják ki. Kinko türelmetlenül kiugrik, ami hiba, mert gyanússá lesz ezzel, letartóztatják.
27. Bombarnac elmondja a többi utasnak, hogy Kinko-nak köszönhetik életüket. Pan-Sao vezetésével bíróságra mennek, ahol elérik Kinko szabadon bocsátását. Ephrinell és Bluett üzleti okok miatt elválik. Weißschnitzerdörfer báróra még vár két hajó lekésés, egy hajótörés, egy vasúti katasztrófa, így 39 helyett 187 nap alatt kerüli meg a Földet. Sir Francis Trevellyan de Trevellyan-Hall a regényben nem szólal meg. Kinko és Czinka összeházasodik.
Bombardacot lapja táviratban dicséri meg és kéri, hogy továbbítsa a lap szerencsekívánatait a hős Faruszkiar úrnak.
Szereplők Klaudius Bombarnac, a párizsi XX. század bordeauxi származású riportere, Fulk Ephrinell, amerikai, korai harmincas éveiben jár, a Maison Strong Bulbul and Co. (New York). cég üzletkötője,