Eperjessy Ernő (születési név: Eperjesi Ernő; Almamellék, 1929. augusztus 30. – ?, 2022. május 19.) magyar néprajzkutató.
Életpályája Elemi iskolába Sasréten, középiskolába Szigetváron járt, 1943-ban végzett. A tanítóképzőt Újvidéken (Novi Sad, 1943–1946, Jugoszlávia) kezdte, majd Pécsen a Püspöki Tanítóképzőben fejezte be 1948-ban.
1948 októberében Őrtilos-Szentmihályhegyre (Somogy vármegye) nevezték ki „tanyai vándortanítónak”. Jelentése szerint: szórványtelepülés, iskolaépület és tanítói lakás nélkül. Az Őrtiloshoz tartozó Szentmihályhegy és Asszonyvár tanyarendszerű külterületén addig iskola és tanítói lakás nem volt, az ország egyik legszegényebb vidékének számított. A terv szerint fél évig Szentmihályhegyen, fél évig Asszonyvárban váltakozva kellett volna tanítania egy-egy parasztház bérelt szobájában. Végül Szentmihályhegyen egy kicsiny parasztház 16 négyzetméteres alacsony szobájában kezdte meg a tanítást előbb 28, majd 56 alsó tagozatos gyerekkel.
1950–1951 között két tantermes iskolát és lakást építettek. Ettől kezdve az iskola felsőbb osztályokkal (V-VIII.) bővült, előbb kettő, majd három tanerővel működött 100-120 tanulóval. Korábban alsós, később felsős osztályokban tanított. 1964-ig tanított itt osztatlan iskolában. Eközben nem rendszerességgel, de már gyűjtötte a község hagyományait. Az iskola egyben kulturális centrummá is vált. Az idősebb írástudatlanok számára analfabéta tanfolyamokat szervezett, helyi népművelőként 1949–1964 között a 24-26 tagú magyar-horvát népi együttest vezette – köztük idős férfiak, nők és határőrök is voltak. Kaposváron 4-szer, Pécsett és Budapesten kétszer, Nagykanizsán többször is felléptek. 1962-ben a Délszláv Szövetség szervezésében Vas és Zala megyében egy-egy hetes kultúrkörúton vettek részt. 1952-ben rövidített katonai szolgálatot teljesített Szegeden. 1958–1964 közötti években levelező úton az ELTE Bölcsészettudományi Karán irodalom-történelem-néprajz szakon szerzett egyetemi diplomát.
1963-tól a Magyar Néprajzi Társaság tagja, 1990-től tiszteletbéli tagja volt. 1964 szeptemberében 16 év után iskolájuk körzetesítésével nem értett egyet, így Somogyból Budapestre költözött, ahol 1964–1967 között a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban tanított. 1968–1972 között a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének munkatársa volt. 1965–1971 között a Délszláv Szövetség munkatársaként dolgozott.
Közben 1971-ben az ELTE Bölcsészettudományi Karán magyar nyelvészetből a zselici cselédség nyelvjárása témából „Summa cum laude” doktorált. 1972–1993 között az Oktatási és Művelődési Minisztérium Nemzetiségi Osztályának munkatársa, majd főtanácsosa. Ebben a munkakörben a magyarországi kisebbségek oktatási és kulturális életének országos irányításában vett részt. Másik fő munkaterülete a kisebbségek társadalmi szervezeteinek országos felügyelete volt.
21 éves minisztériumi munka után 1993-ban ment nyugdíjba. Nyugdíjazása után 1993–1996 között Budapesten a Magyar Rádió idegen nyelvű adásainak munkatársaként tevékenykedett. 1993–2011 között a Magyar Néprajzi Társaság gondozásában 14 nyelven megjelenő nemzetiségi néprajzi kiadvány sorozatok egyik szerkesztője, illetve a teljes sorozat főszerkesztője. 1975-től 2006-ig a Magyar Néprajzi Társaság Nemzetiségi Szakosztályának titkára majd elnöke. Egyik fő szervezője volt az 1975 óta 5 évenként Békéscsabán megrendezett Nemzetközi Nemzetiségkutató Néprajzi Konferenciának. Ezen kívül is számos kisebbségi szimpóziumnak, regionális konferenciának volt társszervezője és résztvevője.
Családja Szülei: Eperjesi Imre és Fodor Rozália voltak. Mindketten uradalmi cselédek, majd 1945 után önálló földművesek voltak. Heten voltak testvérek.
Gyűjtései Folklórgyűjtéssel 1949-ben kezdett foglalkozni, amikor még élő és gazdag volt a helyi néphagyomány. A gyűjtés kezdetben a népi együtteshez szükséges dalokra és kalendáris ünnepekre irányult. Tudatosabb kutatásra 1953-54 után került sor. 1958-tól a magnetofon megjelenése után hitelesebb gyűjtés következett, ezek egy része online most is elérhetőek a Folklór adatbázisban.
Később magyar, szerb, horvát és cigány népzenei anyagot gyűjtött Dél-Dunántúlon. Elsősorban Őrtilosban. A gyűjtés kibővítésében és dallamok lejegyzésében Olsvay Imre zenetudós működött közre. Segítségével több száz népdal került be az MTA Zenetudományi Intézetbe. Ezen felül segítséget nyújtott az ELTE Néprajzi Tanszéke. A Nemzeti Kulturális Alap, a Magyar Néprajzi Társaság, valamint az MTA Néprajzi Intézetének közreműködésével 2009-ben megjelent Az őrtilosi mondák és hiedelmek című kötet, 2010-ben az Égigérő almafa mesegyűjtemény, illetve az Őrtilosi dombokon, dombokon című népzenei válogatás, 2016-ban.
Másik kutatási területe a Zselic tájegység uradalmainak eltűnő világa. Az egykori, XX. század első felében élő uradalmi cselédek élete, szociális és kulturális viszonyai, gazdag népművészeti hagyományainak feltárása. 50 éves kutatás alapján, és több publikált résztanulmány után a teljes (700 oldalas) monográfia, a Puszták népe a Zselicben, 2006-ban, a Regionális cselédszótár című kötet 2010-ben jelent meg.
Néprajzi tevékenységének harmadik fontos területe a magyarországi horvátok, szerbek, szlovének, németek, lengyelek, görögök népi kultúrájának és a dél-dunántúli beás cigányok hagyományrendszerének a vizsgálata.
Ez ideig a felsorolt tárgykörökben 6 önálló tanulmánykötete, 120 körüli tudományos publikációja jelent meg magyarul s más nyelveken, itthon és külföldön.
A nemzetiségi (kisebbségi) kérdés a Kárpát-medencében; Uradalmi cselédek történelmi sorsa és néprajza Magyarországon a XX. század első felében; Magyar és magyarországi nemzetiségek (német, szerb, horvát, szlovén, cigány) néprajza, hagyományos kultúrája (különös tekintettel a néphitre, népmesére, népszokásra).
Az Égigérő almafa (őrtilosi népmesék) megjelenési ideje 2010, ennek különlegessége, hogy az egyik meséjét hindi nyelvre is lefordították.
Főbb művei
Önálló kiadványok, kötetek A három sorsmadár. Őrtilosi cigány népmesék. MTA Néprajzi Kutató Intézet. Szerk.: Kriza Ildikó. Budapest, 1991. 1-148. p. S̆alje pismo Sibinjani Janko (Hunyadi János levelét megírta – Hideg András horvát meséi, Felsőszentmárton) Budapest Fővárosi Horvát Önkormányzat. Szerk.: Đuro Frankovic̍. Pécs, 1998. 1-218. p. Puszták népe a Zselicben. Cselédmonográfia. Mikszáth Kiadó, Horpács.Szerk.: Németh János. Rajz: Deák Benedek. Budapest, 2006. 1-698. p. Őrtilosi hiedelmek és mondák. MTA Néprajzi Kutató Intézet. Folklór archívum 21. Szerk.: Szemerkényi Ágnes. Budapest, 2009. 1-244. p. Regionális cselédszótár (A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára. 1900–1950). Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága. Szerk.: Kapitány Orsolya. Kaposvár, 2010. 1-333. p. Az égigérő almafa. Őrtilosi népmesék. Magyar Néprajzi Társaság. Szerk.: Tarczali Anikó. Illusztrátor: Székely Ágostonné Eperjesy Dorottya. Budapest. 2010. 1-285. p. Őrtilosi dombokon, dombokon… Népdalok Eperjessy Ernő és Olsvay Imre gyűjtéseiből. Kiadó: Magyar Néprajzi Társaság. Szerkesztette és a zenei anyagot gondozta: Pálóczy Krisztina. Budapest, 2016, 210. p.
Tanulmányok és cikkek Ispirac̆ zlata (Egy horvát aranymosó a Dráván. Kalinics József, Szentmihályhegy) in: Narodni kalendar, Budapest, 1962. 117-118. p. Farbana jaja (Festett tojások) in: Narodni kalendar, Budapest, 1963. 141. p. Dodola and other Slavonic folk-customs in country Baranya, Hungary (Esőkérő Dodola és más délszláv népszokások a magyarországi Baranyából). Közös szerzőiségben Dömötör Teklával. in: Acta Ethnographica Scientiarum Hungaricae, 16. Budapest, 1967. 339-408. p. Borbála napi hiedelmek, szokások és a nyelvcsere kérdése. in: Ethnographia, Budapest, 1968/4. 560-587. p. Ivanjska vatra – Ivanjsko cvec̍̍e (Szent Iván napi délszláv népszokások Magyarországon) in: Narodni kalendar, Budapest, 1968. 47-49. p. Vidovnjak (Egy horvát táltos a Dráva mellékén) in: Narodni kalendar, Budapest, 1969. 107-108. p. Onaki kako je nauc̆ila od svoje majke…, Hamer i Hamerka (Ahogyan anyámtól tanultam…, Hamer és Hamerka – Horvát népballada) in: Narodni kalendar, Budapest, 1970. 50-51. p. Koljnof (Kópházi horvát népszokások) in: Narodni kalendar, Budapest, 1970. 65-68. p. A magyarországi délszláv népzene. in: I. Dél-Dunántúli Népművészeti Hét. Kaposvár, 1971. 83-95. p. Szógyűjtemény Almamellékről, a volt uradalmi cselédek szókincséből. ELTE Doktori disszertáció. Kézirat a szerző és az ELTE tulajdonában. Budapest, 1971. 1- 578. p. Milos̆ i vila (Milos és a tündér – Horvát mese és hősének) in: Narodni kalendar, Budapest, 1972. 65-67. p. „Borovo gostüvanje” (Rönkhúzás szokása a magyarországi szlovéneknél) in: Narodni kalendar, Budapest, 1973. 164-168. p. Ruz̆ic̆alo (cirillbetűs, Adatok a Buda-környéki szerbek halotti szokásaihoz) in: Narodni kalendar, Budapest, 1973. 169-171. p. Verovanja i obic̆aji u vezi sa Barbarinim danom (Borbála napi hiedelmek és szokások) in: Etnografija Juz̆nih Slavena u Mađarskoj I. Szerk.: Kiss Mária. Magyar Néprajzi Társaság. Budapest, 1975. 51-80. p. Pric̆e Andrije Hidega – Z̆enidba Kraljevic̍a Marka: Tri pesma za Kraljevic̍a Marka (Hideg András meséi – Králjevics Márkó házassága és Három levél Kraljevics Márkónak) in: Narodni kalendar Budapest, 1977. 188-192. p. A kétnyelvűség jelenségei egy vegyeslakta település néphagyományaiban. in: A II. Békéscsabai Nemzetközi Néprajzi Nemzetiségkutató Konferencia előadásai. I. k. Szerk.: Eperjessy Ernő–Krupa András. Magyar Néprajzi Társaság. Budapest, 1981. 138-146. p. A II. Nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia. in: Honismeret, Budapest, 1981/3. 9-11. p. Adatok a magyarországi nemzetiségek hagyományai és az anyanyelv kölcsönhatásának vizsgálatához. in: III. Békéscsabai Nemzetközi Néprajzi Nemzetiségkutató Konferencia előadásai. I. k. Szerk.: Eperjessy E.–Krupa A. Magyar Néprajzi Társaság. Budapest, 1986. 138-146. p. Monos̆torska bitka v ljudskem izroc̆ilu Slovencev na Madz̆arskem (A szentgotthárdi csata emléke a szlovén néphagyományokban) in: Etnografija Juz̆nih Slavena u Mađarskoj, 8. Szerk.: Marija Kiss. Magyar Néprajzi Társaság. Budapest, 1987. 31-61. p. Pável Ágoston és a néprajz. in: Vasi Szemle XLI. I. Szombathely, 1987. 63-67. p. Hujákolás – Hus̆kanje. Egy sajátos magyar-horvát népi kommunikációs rendszer. in: Folklór és Tradíció V. Szerk.: Kiss Mária. MTA Néprajzi Kutató Csoport. Budapest, 1988. 88-104. p. Nemzetiségi lét – gyakorlati egyenjogúság. in: Békési Élet. Szerk.: Krupa András. Gyula–Békéscsaba, 1988. 187-191. p. Ikvai Nándor halálára. in: Honismeret. Budapest, 1988/4. 77-78. p. O sezonskih delavcih (Az idénymunkásokról) in: Narodne novine. 27. sz. Szerk.: Sztevánovity Milutin. Budapest, 1998. 15. p. Magyarország nemzetiségei. in: Földrajzi olvasókönyv. Magyarország. Tankönyvkiadó. Szerk.: Jónás Ilona. Budapest, 1989. 96-100. p. Beitrӓge zur Volkskunde der Meiereien im Zselic, 1920–1945 (Adatok a zselici uradalmi cselédek népi kultúrájából. 1920–1945) in: Gutshofknechte und saisonarbeit im Pannonischen Raum. Szerk.: Olaf Bockhorn–Wolfgang Slapansky, Wien, 1990. 9-20. p. Adatok a beás cigányok névcsere kérdéséhez. in: A Duna menti népek hagyományos műveltsége. Szerk.: Halász Péter. Budapest, 1991. 639-641. p. A kisebbségek néprajzi kutatásai Magyarországon (1980–1990) in: Nemzetiség – Identitás. A IV. Békéscsabai Nemzetközi Néprajzi Nemzetiségkutató Konferencia előadásai. Szerk.: Eperjessy E.–Krupa A. Magyar Néprajzi Társaság. Békéscsaba–Debrecen, 1991. 152-161. p. Moirák – Párkák – Uringyék (A mítikus Sorsasszonyok szerepe a beás cigány néphitben és interetnikus vonatkozásaik) in: Cigány néprajzi tanulmányok, I. Szerk.: Bódi Zsuzsanna. Magyar Néprajzi Társaság. Budapest, 1993. 81-90. p. „Béres vagyok, béres, béresnek születtem…” in: Honismeret. Szerk.: Halász Péter. Budapest, 1993/3. 64-68. p. A cigány néprajzi kutatások időszerű feladatai. Topical Tasks of Gypsy Ethnograhic Research in Hungary. in: Cigány néprajzi tanulmányok. 2. Szerk.: Bódi Zsuzsanna. Magyar Néprajzi Társaság. Budapest, 1994. 17-31. p.