Jules Verne Az úszó sziget című regénye először a Magasin d'éducation et de récréation hetilapban jelent meg 1895. január elseje és december 15. között, majd kötetben Pierre-Jules Hetzel adta ki ugyanazon év november 21-én. A könyv ötletét egy kirándulóhajó adta, amelyet Verne barátjával, a pedagógus, tanár, újságíró Jean François Macéval (1815-1894) figyelt meg a párizsi Ponts des Arts-ról.

Mielőtt elismert íróvá vált volna, Verne több mint három éven át (1852-55) dolgozott a Théátre-Lyrique színház igazgatója, Jules Séveste mellett titkárként. Az itt megismert zenészek karaktereiből alkotta meg a regény vonósnégyesét.

Verne-t 1888. május 6-án a köztársasági listán (mérsékelt baloldal) megválasztották az Amiens önkormányzati tanácsába. "Az egyetlen szándékom, hogy hasznossá tegyem magam és egyes városi reformokat megvalósítsak" – nyilatkozta. 1904-ig a tanács tagja, elsősorban az oktatással, a múzeummal, a színházzal, cirkusszal (César Cascabel, 1890) általában a kultúrával és a várostervezéssel foglalkozó bizottságokban működött. Az ott szerzett tapasztalatait is felhasználta ebben a regényben.

Verne-t öregedésével egyre jobban foglalkoztatta az egészségügy. Az úszó szigethez hasonlóan utópisztikus A bégum ötszázmilliója (1879) című regényben Franceville-ben alig van technikai ötlet, hacsak azt nem számítjuk, hogy a gyűléseket telefonon bonyolítják le az otthon ülő tagokkal. Az úszó sziget számos technikai újdonság mellett a pénz biztosította egészségességről is szól.

Tartalom Milliomosok városát építi fel egy amerikai cég a Csendes-óceánon úszó mesterséges szigeten. Pénz nem számít, a legújabb technikai vívmányok biztosítják a kevés gazdag luxusát. A sziget úgy halad, hogy az időjárás mindig kedvező legyen. Négy muzsikus kerül a szigetre, velük utazunk az Egyesült Államok nyugati partjától Új-Zélandig. Az út alatt Verne bemutatja Hawaiit, a Fidzsi-szigeteket, érintjük a kor összes számottevő szigetét Óceániában. Az utasok találkoznak barátságos franciákkal, mogorva és ellenszenves angolokkal. A természet mellett próbára teszi őket vadállatok támadása, ostrom, szerelem és végzetes széthúzás.

Egy vonósnégyes – Yvernes (32), elsőhegedűs, Frascolin (30), másodhegedűs, Pinchinat (27), brácsás és Sébastien Zorn (52), gordonkás – San Diegoba igyekszik, ahol koncertet adnak, de kocsijuk felborul. Miután még egy medve támadását is sikerrel kivédik, menedéket lelnek egy közeli településen. Vendéglátójuk Callistus Munbar, villanyautóval viszi házába a négy muzsikust, reggel telefon ébreszti őket. Másnap bejárják a várost, ámulva látják annak gazdagságát. Egyre több furcsaságot tapasztalnak – nincsenek iparosok, szinte minden árammal működik, az ivóvizet géppel állítják elő, a pázsitot öntözik. És Munbar titkolja a város nevét. A nap végén a négy zenész lifttel felmegy a legmagasabb épület, az obszervatórium tornyába.

Körbenézve döbbennek rá, hogy egy szigeten vannak, a Standard-Islandon, Milliard-City városában.

"Standard-Island szigete acéllemezeken nyugszik, törzsének horderejét és ellenálló képességét úgy állapították meg, hogy kiszámították a reá nehezedő irtózatos súlyt. Kétszázhetvenezer kazánból van összerakva, mindegyik kazán tizenhat méter és hetven centiméter magas, tíz méter széles; a kazánok felülete minden oldalon tíz méter, vagyis egy ar: száz négyzetméter. A kazánokat acélpántok és csavarok kötik össze, s ezek alkotják a mintegy huszonhét millió négyzetméter vagy huszonhét négyzetkilométer nagyságú szigetet. Minthogy ovális alakja van, hosszában hét és legnagyobb szélességében öt kilométer, és kerülete kerek számban fejezve ki: tizennyolc kilométer. … A sziget törzsének az a része, amely a vízbe merül, a legnagyobb megterhelés alatt mintegy tíz, a vízből kiemelkedő része hét méter." (I/5. fejezet)

Az elrabolt zenészeknek Munbar fejenként egy millió dollárt ígér, ha a következő egy évet a szigeten töltik, ajánlatát elfogadják. Ingyen szállást, teljes ellátást is nyernek. Megismerkednek honfitársukkal, Athanase Dorémus tánc- és illemtanárral, a sziget kormányzójával, Cyrus Bikerstaff-fal, a sziget kormányzásáért felelős Simcöe tengernaggyal és a volt malecarlai uralkodó párral. Megismerik a milliomosok világát, amelyet két párt vetélkedése határoz meg. A Tankerdon és Coverley családok állnak e pártoskodás élén, ami megosztja a várost református-katolikus törésvonal mentén is. A viszályt csillapítja, hogy Walter Tankerdon beleszeret Diána Coverleybe, aki viszonozza érzelmeit. Így a két család megbékél, és az eljegyzésre, majd az esküvőre készül. Az Új-Hebridákhoz közeledve megtudják, hogy az úszó szigetet üzemeltető vállalat csődbe ment, a két család új céget hoz létre a további nyugodt hajózáshoz.

A lassan haladó sziget érinti a Sandwich-szigetcsoportot, a Marquises-szigeteket, Tahitit, a Cook-, a Szamoa-, a Tonga-, a Fidzsi-szigeteket, és az Új-Hebridákat. Ezeken a helyeken a Standard-Island rövid ideig kiköt, kirándulással, felfedezéssel töltik az utasok az idejüket. Rendszerint kölcsönösen vendégül látják egymást a természetes és mesterséges sziget irányítói. Verne minden szigetcsoportnál elmeséli a felfedezés történetét, bemutatja a sziget főbb jellemzőit, lakóit.

Az Marquises-szigetek körül kimentik a maláj Szajol kapitányt és embereit, akik hajótörést szenvedtek. Tonga felé haladva éjszaka, viharban összeütköznek egy angol hajóval. Az angol flotta többi hajója kártérítés fizetésre kényszeríti a Standard-Islandot. A következő éjszaka vadállatok – krokodilok, oroszlánok, tigrisek – árasztják el az úszó szigetet. Mindenki részt vesz a hajtóvadászatban, sikerül az utolsó ragadozót is lelőni. A sziget kormányzója úgy véli, hogy éjszaka egy angol hajóról rakhatták át az állatokat – bosszúból.

Új-Hebrida partjaihoz érve Walter és Diána esküvőjét megszakítja négyezer maláj támadása, akiket a Szajol kapitány vezet. Szajol ál-hajótöröttként jutott fel az úszó szigetre, hogy annak erősségeit és gyengeségeit kikémlelje. A malájok a közeli szigetről jutottak fel a Standard-Islandra. A milliomos védekezők vesztésre állnak, amikor szerencséjükre, szintén a közeli szigetről segítséget kapnak és győznek. A kevés halott egyike Cyrus Bikerstaff, a kormányzó – és ez meghatározó veszteség.

A két tábor nem képes új kormányzót választani. Az úszó szigetet két hatalmas erőforrás mozgatja, az egyik az egyik, a másik a másik tábor utasításait követi, így a sziget egészen addig körbe forog, amíg az egyik erőforrás fel nem robban. Ekkortól a sziget irányíthatatlan, csak sodródik a tengerárral.

Az esztelen körforgás, a robbanás, az irányítatlan sodródás és egy hatalmas, több napig tartó vihar megpecsételi az úszó sziget sorsát. Egyes részei elsüllyednek, mások leszakadnak. A sziget lakói az életükért küzdenek, az egyes szigetdarabok hol összeérnek, hol távolodnak, ahogy a tengerár akarja. Fogytán az élelem, fogytán az ivóvíz. Szerencsére feltűnik Új-Zéland északi szigete, mindenki megmenekül.

Fejezetek Első rész A vonósnégyes A kakofonikus szonáta hatása A beszédes kalauz Az elképedt kvartett Standard-Island és Milliard-City Meghívottak... El, nyugatnak!... Útközben A Sandwich-szigetcsoport Átkelés a vonalon A Marquises-szigetek Három hétig Pomotoun Tahitin Mulatságból mulatságba Második rész A Cook-szigeteken Szigetrõl szigetre Az udvari hangverseny A brit ultimátum A tonga-tabui tabu Vadállatok tömkelege Hajtóvadászatok Fidzsi és lakói Casus belli Gazdacsere Támadás – védelem Balpárt jobbpárt ellen Pinchinat jelszava Befejezés

Szereplők Yvernes (32), elsőhegedűs Frascolin (30), másodhegedűs Pinchinat (27), brácsás Sébastien Zorn (52), gordonkás Callistus Munbar, (kb. 55) az úszó sziget impresszáriója Jams Tankerdon (60+), illinoisi petróleum-multimilliomos Walter Tankerdon (29), Jams Tankerdon fia, Diana Coverley szerelme, jegyese Nat Coverley (50), New York-i bankár, multimilliomos Diana Coverley (20), Nat Coverles lánya, Walter Tankerdon szerelme, jegyese Athanase Dorémus, francia tánc- és illemtanár Cyrus Bikerstaff kormányzó Bernard Rouge, protestáns polgármester-helyettes Hubley Harcourth, katolikus polgármester-helyettes Ethel Simcöe tengernagy Watson főmérnök Somwah főmérnök Malecarlia lemondott uralkodója, csillagász Szárol kapitány (40), maláj VI. Pomaré Tahiti királynője

Értékelés

Érdekességek "2072-ben hatezer millió lesz a Föld lakóinak száma" (I/5) A regényben az angolok kellemetlen, rosszindulatú negatív szereplők. A fordításokból számos rész kimaradt, az első teljes fordítás csak 2015-ben jelent meg. Ilyen az, ahol Anglia területi veszteségeiről esik szó az Egyesült Államok, Kanada és Közép-Amerika kapcsán, ahol a metrikus rendszer angolok által történő elutasításáról ír Verne, Hawaii gyarmat-történelme kapcsán az angolokat érintő rész maradt ki. Az angol olvasók sokáig nem olvashatták, mennyire korruptnak tartja politikusaikat, milyen modortalannak az angolokat Verne. De kihagyták azt a részt is, ahol Martinique és Guadeloupe szigetek kígyó populációjának megjelenését és elterjedését is az angoloknak tulajdonítja az író. Ahol nem lehetett mondatot, bekezdéseket kihagyni – a misszionáriusok szerepe –, a korai fordítók az angol szereplőket németté tették. A spanyol acilési Trasgu együttes a regény inspirálta dala a "La isla de hélice“, amely az azonos nevű albumon jelent meg 1983-ban. Az úszó sziget regényt gyakran összetévesztik az Az úszó város Verne regénnyel, ez utóbbi cselekménye a Great Eastern gőzösön játszódik. A regény hűen tükrözi Verne zenei ízlését. Wagner az egyetlen, akiről nincs dicsérő szava. Ennek azonban nem az az oka, hogy Verne idősebb korában egyre kevésbé kedvelte a németeket, Wagner számára túl modern volt. Hasonló véleményét olvashatjuk a Párizs a XX. században regényben is. "Megjegyzendő, hogy az impresszionisták, s a sok reményre jogosító kezdők előtt ez a képtár nem nyílt meg. Ez azonban előreláthatólag nem marad így, mert a selejtes termékek ostromának bizonyára Standard-Island sem állhat majd ellent." (I/7) – írja Verne, miután felsorol több tucat festőt, kitől kiállított kép található a sziget múzeumában.

Film A regényből 1974-ben két részes animációs filmet készítettek Németországban a ZDF Die Propellerinsel címmel (első rész: Szerződésszegés, második rész: egy millió dollár és tíz millió lóerő rossz kézben). A producer Armin Lang volt, a rendezők Gerhard Reutter, Karl Wägele és H. Ludwig Enderle, a forgatókönyvet Wilfrid Grote írta. A narrátor Dieter Borsche volt, vezető animátor: Wilfrid Grote.

A film speciális technikával készült. Az animációs sorozatok egyes képeit különálló képi elemekre osztották és külön-külön rajzolták és rögzítették filmre. A képelemeket többször felhasználták eltérő háttérképekhez. A szereplőknek nincs saját hangjuk, a narrátor mesél el mindent, mintha hangoskönyvet hallgatnánk. Ezek a megoldások jelentős költség megtakarítást eredményeztek.

Magyar kiadások Franklin Társulat, 1897., fordította Gaal Mózes. Második kiadás 1911. Harmadik kiadás éve ismeretlen. Unikornis, 2003,

Jegyzetek

Források

Képek:

Kategória:Jules Verne művei