A Czudar család (ónodi) egyike volt a középkori Magyarország nemesi családjainak.
Története A család első ismert őse az 1291 körül élt Bölcsi (Bulchi) I. Balázs volt, kinek 1291-1341 között élt Dénes nevű fiától származott le a család.
Az Abaúj vármegye szomszédos területén élt Bölcsi Balázs fia, Dénes, kinek öt fia született: I. Domonkos, I. János, András, Sándor és II. Balázs. Közülük a családi ágat I. Domokos (1304-1346) vitte tovább, kinek nejétől, Kállai Katalintól született fiai közül Péter (1348-1394, Zudar), valamint Sándor (1322-1347) vitték tovább a családi ágat.
Domonkosnak nyolc fia érte meg a felnőttkort. Jánosnak három fiáról tudunk. Ez a generáció már általában nem a Bölcsi (Bocsi), hanem a Czudar családnevet viselte.
A Czudarok Domonkostól származó ága nyolc felnőtt férfit számlált, s a viszonylag gyakori királyi birtokadományok sem elégíthettek ki ilyen létszámú családot, figyelembe véve az öröklött birtokok kis számát, és a leszármazók révén várható aprózódást. A közép- és főnemesség szokása szerint ahol sok volt a fiú, egy vagy több egyházi pályára ment, így a birtok nem aprózódott. A család többi tagja befolyásához képest egyengette az egyházi pályára tértek útját, akik magas tisztségekbe jutva viszonozták ezt. Domonkos fiai közül kettő, János és Imre választotta az egyházi pályát. Kettejük közül Imre jutott magasabbra. Ezt a karriert Imre alighanem Czudar Péternek köszönhette, aki az ő püspöksége előtt már több mint egy évtizeddel országos méltóságra emelkedett. A másik testvér, János pályafutása írásos adatok hiányában nem követhető. Annyi biztos, hogy 1372-ben székesfehérvári őrkanonok volt, ami jelentős papi stallumnak számított. Domonkos testvére, Czudar János ágán a három fiú közül egy lépett papi pályára, László, aki a szekszárdi apáti cím után a bencések főkolostorának, Pannonhalmának lett apátja 1365-ben, s maradt is haláláig, 1372-ig. Ma is meglévő, a pannonhalmi apátsági templomban álló síremlékén életnagyságban faragták ki alakját vörös márványból: teljes apáti díszben áll, fején főpapi süveg, jobbjában pásztorbot, lábai a hűséget jelképező kutyákon nyugszanak, jobb vállánál kifaragva családi címere.
Az 1370-es években Czudar Péternek nemcsak az egyházi pályára lépő testvérei jutottak jelentősebb tisztségekhez, hanem a világi pályán maradók is: Mihály 1376-ban, István 1378/79-ben királyi ajtónállómester, György 1370-ben királyi pohárnokmester, 1373-ban mellette sárosi ispán és udvarmester; utóbbi tisztet 1380-ig töltötte be. Közben 1377-ben szepesi ispán, 1378-ban királyi pincemester, 1373-ban egy Itáliába küldött magyar sereg vezére.
Kezdetek thumb|Ónod várának romjai A család felemelkedésében döntő szerepe lett Domonkos fiának, Péternek. Valószínű, hogy már Károly Róbert királyi udvarában is szolgált. Péter legfeljebb néhány évvel lehetett fiatalabb Anjou Lajosnál, akivel életre szóló szoros kapcsolat alakul ki. Lajos már uralkodásának első évében birtokkal jutalmazta Pétert. A véletlen játszott Péter kezére: Borsod vármegye alispánja és bírótársai királynak küldött jelentése szerint (1343. február 13.) Felsőónod birtokosa – Egri Mihály – Mohi falu piacán megtámadta Ónodi Pál fia Istvánt, és két sebet is ejtett rajta. Ónodi – önvédelemből – Egrit halálosan megsebezte. Az özvegy vizsgálatot kért az ügyben. Kiderült, hogy Ónodi István ártatlan. Egri Mihály halála révén viszont családja férfiágon kihalt. A felszabadult és így a királyra szállt birtokot Lackfi Miklós mester relációjára 1343. március 16-án Lajos király Bölcsi Czudar Péter királyi apródnak adományozta, aki aztán az Egri Mihály özvegyének és leányának járó hozományt és leánynegyedet kiadta (1346).
1351-ben Lajos litvániai hadjáratra indult, hogy III. Kázmér lengyel királyt megsegítse. Czudar Péter kitüntette magát vitézségével és hűségével, amikor a hadjáratról visszatérőben Krakkóban megölte Károly Róbert sírjának kirablóját, János fehérvári őrkanonokot. A király hálája jeléül 1352-ben Péter mellett a testvére, Simon királyi apród hat másik testvérükkel együtt elnyerték királyi adományként a zempléni Megyaszót és Bóst. Ezt a január 15-i adománylevelet két nap múlva követte egy másik, melyben a testvérek – többi rokonuk kirekesztésével – az utód nélkül elhunyt Főnyi Balázs birtokait kapják: az abaúji Fonyt és Ongát, a zempléni Kesznyétent, a borsodi Szederkényt, Keresztúrt és Kazincot, a gömöri Balázsfalvát, a sárosi Karimát, Radamát, Garbolcot, Dubinát, Monyoróst és Sasowot. Ebben az évben Péter és Simon mellett György és Miklós is a királyi apródok sorában szerepelt, utóbbi királyi kiküldöttként volt jelen Himfy Benedek Somlóvár birtokába való beiktatásán.
Az ő és az apja érdemeiért fiúsította Lajos király Szikszói Péter lányát, Annát, akinek révén így az összes családi birtokot Czudar Péter testvére, Simon királyi apród örökölte.
Az ónodi adomány 1356-ban Lajos király Czudar Péternek és testvéreinek, Istvánnak, Mihálynak, Simonnak, Györgynek, Jánosnak és Imrének adományozza új adomány címén Ónod falvát. A korábbi birtokos, Ónodi Jakab fia Pál örökös nélkül elhunyt. Ónod lett a későbbiekben a család birtokainak központja. Az ónodi adományt követő napon Lajos király még egy oklevelet állíttatott ki Péter részére, amelyből az is kiderült, hogy Péter ekkor már diósgyőri várnagy is. 1358-ban az Ónoddal szomszédos Muhi melletti Poga birtokon Tótsolymosi Apród Miklós fia István beiktatására, Lajos parancsára, Czudar Péternek – ekkor már szepesi és sárosi ispán, sárosi várnagy – is meg kellett jelennie. Az év július 1-jén jelentette az egri káptalan Lajos királynak, hogy Czudar Pétert és testvéreit Ónod falu birtokába ellentmondás nélkül beiktatták.
Tisztségek A 14. század második felében alakult ki egyre határozottabban az ország területi igazgatásának az a rendszere, hogy egy-egy megye ispánja volt ugyanazon megye legfontosabb királyi várának, esetleg több várnak a várnagya is. Nemritkán ugyanazon személy egyidejűleg több megye ispánja is volt. Czudar Péternek, aki nem származott előkelő családból, végig kellett járnia a ranglétra fokozatait: 1343-ban királyi apród, 1350-ben pallosjogot kapott a királytól, 1353-ban sárosi ispán, 1360-ban Dédes és Diósgyőr várnagya és borsodi ispán. Ugyanebben az évben (1360) országos tisztséget kapott: pohárnokmester lett. Ezt a tisztségét tizenkét esztendőn át megtartotta, s testvére, György örökölte tőle, aki Lajos király élete végéig (1382) meg is maradt ebben.
Az 1370-es években Czudar Péter tovább emelkedett a ranglistán, az ország egyik első zászlósura lett: szlavón bán, először három évre (1368–1371), majd egy kormányzati átrendeződés idejére megkapta az országbírói címet is.
Birtokok thumb|Boldogkő vára Péter 1346-ban szlavóniai birtokokat kapott Lajos királytól. 1348-ban már a Budához közeli Tinnyén is birtokos. Az 1360-as évek elején újabb birtokokkal gyarapszik a Czudar család, de még így is szerény birtokúak, s különösen az nyomott a latban, hogy egyetlen magánváruk sincsen. Úgy tűnt, az idő ezt is meghozza a hű udvari szolgálatok ellenértékeként. Főleg Péter volt az, akit tisztsége a király mellé kötött, így 1363-ban Visegrádon, Nagy Lajos király kedvelt tartózkodási helyén háztulajdonos volt. Háza előkelő szomszédságban feküdt: a komáromi főesperes és Gerek Péter királyi jegyző háza közelében, ott, ahol 300 Ft-ért vett egy házat magának. 1366-ban Czudar Péter már egyszerre udvar- és pincemester. Hű szolgálatait Zala megyei birtokokkal jutalmazta a király. 1372-ben fivéreivel együtt Újvárt kapta adományul, ennek birtokában a következő évben megerősítette a király.
Zsigmond király 1388-ban újabb adományokban részesítette a Czudarokat: nekik adományozott először egy Zágráb megyei falut, de ennél sokkal jelentősebb, hogy Péternek zálogosította el Boldogkő várát Abaúj vármegyében a hozzá tartozó birtokokkal (Vizsoly, Szerencs vámja, Novaj a vámjával együtt, Abatelke, Újfalu, Arka), s a tokaji rév felével.
A Czudaroknak, illetve Czudar Péternek Boldogkőn levő vára, Sajó a Hernád melléki törzsbirtokaitól kissé távol esett, s csak feltételes birtoklás volt (zálog), ami értékét jelentősen csökkentette. Volt viszont adománybirtokként egy váruk, Makovica (1364 óta), de ez még messzebb esett Ónod vidékétől, a lengyel határ közelében állt. Már 1367-ben megegyeztek a Czudarok az egri püspökkel, hogy e várhoz tartozó birtokok tizede fejében évente kétszáz forintot fizetnek.
Hadban, külföldi szolgálatban 1368-ban Péter kipróbálhatta hadvezéri tehetségét is. Erről a krónika a következőket írja: „...Orbán pápa úr idejében Péter bánt (későbbi szlavón báni tisztsége alapján nevezi bánnak) küldte Bologna város védelmére Barnabo és Galeazzo milánói urak ellen, akik ezt a várost ostromolták. Ez a Péter bán megtartotta s megvédelmezte a várost a pápa úr számára, s tisztességgel tért vissza Magyarországra.”
Czudar Péter számára főleg az 1372–1377 közötti fél évtized volt mozgalmas: néhány hetes országbíróskodás után indulhatott Itáliába csapatvezérként a Velence elleni hadjáratba. 1374-ben Lajos király megbízásából Párizsban járt, s V. Károly francia király megbízottaival folytatott tárgyalásokat Lajos leánya, Katalin és a francia király második fia, Lajos közötti házasságról. Útjára elkísérte Kanizsai István zágrábi püspök és Czudar Imre székesfehérvári prépost is. Az eljegyzés megtörtént, de házasság mégsem lett a dologból. 1377-ben az észak-itáliai Padovában volt. 1378-ban őt nevezte ki a király orosz vajdának, majd ebben a tisztségben testvére, Imre egri püspök követte 1380-ig. Péter 1379-ben Velencével tárgyalt, mellyel szemben a magyar király Genovát és Padovát támogatta. 1380-ban újra Itáliában találjuk, királyi hadjáratban vett részt.
I. Lajos halála után 1382. szeptember 10-én, negyven esztendei uralkodás után Lajos király halála nem kevés bonyodalom okozójává vált. Az események után csaknem tíz esztendővel kelt nádori ítéletlevél foglalja össze röviden Czudar Péter sorsát a kormányválság idején. Czudar Péter és testvérei kegyvesztettségének okára csak következtetni lehet, az okokat pontosan körülíró okmány eddig nem került elő, csak az okozatokat ismerjük. Lajos halála után az orosz vajdaságbeli (Galícia) magyar várnagyok a rájuk bízott várakat pénzért eladták a litván fejedelemnek. Ezért Erzsébet királyné fej- és jószágvesztéssel sújtotta őket. Mivel Czudar Péter és Imre volt ekkor az orosz vajda, feltehető, hogy ebben nekik is részük lehetett. Pétert a királyné parancsára letartóztatták, birtokait elkobozták, fivérét, Imre egri püspököt 1384-ben büntetésből a jelentéktelen itáliai imolai püspökségbe helyezték, György és István ellen is különféle címen hajsza indult. A Szécsi–Lackfi–Kaplai-ligából Czudar Péter volt az utolsó, aki kegyelmet kapott. Rá egy évre Imre is visszakerült Magyarországra, s erdélyi püspökként folytathatta pályáját. Azonban Péter még egy évtizedig pereskedett a rabságakor elvett oklevelek és egyes vitás birtokai ügyében.
Zsigmond király alatt 1387. március 31-én koronázták királlyá Luxemburgi Zsigmondot, Mária férjét. Az immár rehabilitált Czudar Péter Zsigmonddal ment a délvidéki lázadók ellen, Mária királyné kiszabadítására. Hogy a Czudarok hűségét biztosítsa, Zsigmond már 1387. november 30-án adományban részesítette őket, Imre erdélyi püspököt, János fehérvári prépostot, György mestert, István mester fiait: megkapták a Horváti Pál zágrábi püspöktől elfoglalt két Hrasztovica várat és tartozékait ideiglenes használatra (1399-ben újra a püspöké), az Erzsébet és Mária királynétól elszenvedett károk pótlására; ezenkívül is még kapnak elégtételt a károkért, ígérte az oklevélben Zsigmond.
A király bizalmát mutatja, hogy a hadjárat költségeire jelentős összeget, 2000 forintot Perényi Péter diósgyőri várnagytól Czudar Péter vett át és juttatott el a királyhoz, ugyanakkor a saját nevében 200 forintot – bizonyára saját kiadásai fedezésére – kölcsönvéve Perényitől.
A ládi monostor