bélyegkép|557x557px| A világ országai kereskedelmi státuszuk szerint a 20. század végén, világrendszer-elméleti kategóriákba sorolva: centrumállamok(kék), félperifériás államok (sárga) és perifériás államok (piros). Dunn, Kawana, Brewer (2000) listája alapján Félperifériás államoknak (vagy félperifériának) nevezi a világrendszer-elemzés azokat az iparosodó, nagyrészt kapitalista országokat, amelyek a centrumországokhoz és a perifériás államokhoz képest köztes helyzetűek. A félperifériás államokon egyszerre figyelhetőek meg egy centrumország és egy perifériás ország jellemzői, és gyakran földrajzilag is vagy a centrum- és periféria-területek, vagy egymással versengő centrumterületek között helyezkednek el. A félperifériának kulcsszerepe van a centrum és a periféria közötti gazdasági, politikai és társadalmi folyamatok közvetítésében.
Ezeken a területeken kifejlődhetnek innovatív technológiák vagy társadalmi és szerveződési reformok, de létrejöhet fölény is periférikus államok felett. Az ilyenfajta sikerekkel a félperiférikus állam akár centrumországgá is előreléphet. A félperiféria azonban nem csak leíró fogalom, hanem egy globális erőviszony-rendszerben betöltött pozíció, mellyel társadalmi és gazdasági változások is elemezhetővé válnak.
A világrendszer-elméletben a félperiféria a világgazdaság szerkezetének fontos alkotóeleme. Kulcsszerepe a 17.-18. századi Spanyolországéhoz és Portugáliáéhoz hasonlítható, mely államok az európai gyarmatbirodalmak kereskedelmének közvetítőiként szolgáltak.
Napjainkban a félperifériás államok általában iparosodottak,Wallerstein 1974 Vol.3, No.4., pp 461-483 sokféle árunak nagymértékű termeléséért és exportjáért felelősek.Wallerstein 1976, pp. 229-233 Jellemzően átlagon felüli földrajzi területet ölelnek fel (erre példa Argentína, Kína, India, Brazília, Mexikó, Indonézia, vagy Irán),Terlouw 1992 pg 136-145 a nagyobb terület ugyanis általában nagyobb méretű piacot, illetve piaci részesedést jelent. A félperifériás államok azonban nem mind nagyok, kisebb méretűek, mint például Izrael, Lengyelország vagy Görögország is léteznek.
Szociológiai elmélet A félperifériás országokban a lakosok számára viszonylag sokféle gazdasági lehetőség elérhető, mégis szélesek az osztályok közötti szakadékok. A korai világrendszer-elemzők eredetileg csak két kategóriát használtak: perifériás országokat és centrumországokat. A szükség egy közbülső kategória megfogalmazására hamar látványossá vált, megteremtve nem sokkal később a félperiféria kategóriáját azon társadalmak leírására, amelyek kiléptek a perifériából, de nem váltak a centrum részévé. Más szavakkal: e kategória azokat a társadalmakat írja le, amelyekre továbbra is jellemző külső függés, illetve bizonyos mértékű elmaradottság annak ellenére, hogy elérték az iparosodásnak egy jelentős szintjét. A félperiféria egy olyan dinamikus világrendszer elméletének része, mely elmélet fókusza a szegényebb országok gazdagabb országoktól való függése. (Ezzel bővebben a függőségelmélet foglalkozik.) Tausch A. A jelzőt használni szokták egészen a 13. századig visszamenően létező országokra is.Janet Abu-Lughod 1989 Kategóriája új szociológiai és történelmi rétegekkel bővíti a már létező fejlődéselméleteket, mindezt azokhoz hasonlóan, továbbra is eredendően kapitalista alapon.
Funkció A félperiféria a világrendszer stabilizálását végzi azáltal, hogy egy közbülső fokot ad annak hierarchiájába és így összeköt és közvetít az alacsony jövedelmű perifériás államok és a magas jövedelmű centrumállamok között. Egyfajta középutasokként a félperifériás államok mind a centrum, mind a periféria jellemzőivel is rendelkezhetnek. Politikai pufferzónaként is szolgálnak azáltal, hogy a kizsákmányolásnak egyszerre elkövetői és áldozatai. Ezek a területek korábban vagy a centrum részei voltak, vagy a perifériából léptek előre a világgazdaságban.
A félperifériás országok a világkereskedelem elengedhetetlen építőelemei, mivel ezek az országok képesek enyhíteni a centrum politikai nyomását a perifériára, valamint utóbbinak a visszafelé irányuló politikai tiltakozását. Másfelől viszont a félperiféria a régió nagyobb politikai döntéseiből gyakran marad ki amiatt, hogy épp hogy kilóg a centrumállamok politikai küzdőteréből.
A félperiféria feladata felosztani a gazdasági hatalmat a centrum és a periféria között. A Wallerstein által középosztályként is nevezett félperiféria működteti a kapitalista világot hasonlóan a strukturalista funkcionalizmus elképzeléséhez, mely szociológiai szemléletben a szokások, hagyományok és intézmények mind egy-egy szervként szolgálják a test egészének helyes működését. Ezen iparosodó országok nélkül a változás soha nem érné el a perifériát.Chirot, Daniel, and Thomas D. Hall. 1982. 8:81-106.
Az iparhoz és a gazdasághoz való hozzájárulásukat nézve a jelenleg félperifériás államok félig iparosodottak. Komoly exportőrei az ásványoknak és a mezőgazdasági termékeknek, emellett gyakran fontos eleme a gazdaságuknak az ipari termelés és export. Míg ezek az előnyök megkülönböztetik a félperifériát a perifériától, a centrumországokra jellemző hatalom és gazdasági fölény hiánya, valamint a nagymértékű kezeletlen szegénység továbbra is a centrum alá helyezi a félperifériás államokat.Terlouw 1992 pg 136-145 Fontos részei a világgazdaságnak a fenti okok mellett a jellemzően átlagon fölüli területük miatt, aminek eredményeképpen átlagon fölüli piacnak tudnak otthont adni. Ennek egy elsődleges példája Kína, egy nem csak nagy területtel, de hatalmas népességgel rendelkező ország.
Történelem és fejlődés
13. század bélyegkép| Az ókori selyemút kereskedelmi útvonalai Eurázsiában Ebben a korszakban a félperiféria leginkább a Közel-kelettől Kínáig húzódó területen koncentrálódott, magába foglalva Indiát és a Mongol Birodalmat.Janet Abu-Lughod 1989 Itt fordult elő a történelemben először, hogy a világ perifériái és félperifériái kapcsolatba és kereskedelembe léptek mind a centrumokkal, mind egymással. A jövedelmező kereskedelemmel és magas vámokkal ezek az államok képesek voltak egy stabil jövedelmet biztosítani maguknak és ezáltal a korszak gazdasági változásainak hajtóerőivé váltak. Ezen kívül a határvédelembe és haderőbe fektetéssel számos félperifériás állam - különösen a Mongol Birodalom - megkerülhetetlen kereskedelmi zónává vált. A földrajzi elhelyezkedés is fontos szerepet játszott, ahogy az India vízi közlekedés-beli fejlődéséből is látszik. Az Indiai-óceánt átszelő kézenfekvő útvonalon való elhelyezkedésének köszönhetően az állam megalapozta összekapcsoló szerepét Kelet és Nyugat között. A közel-keleti félperifériás államok pedig világkereskedelmi pozícióik révén váltak kulcsfontosságúvá a kínai és indiai centrumvárosok és a frissen létrejött európai városok összekapcsolásában, valamint a környék fontosabb centrumvárosai (mint például Bagdad, Kairó, vagy Áden összekötésében.
1300-1450 bélyegkép|284px| A pestis gyorsan elterjedt Európa fő tengeri és szárazföldi útvonalai mentén A népesség és kereskedelem 13. századi, nyugat-európai növekedése után a feudális rendszer komoly gazdasági nehézségekbe ütközött a 14. és kora 15. században.Halsall 1997, pp.14-19 A fejlődés e hanyatlásához a mezőgazdasági termelés visszaesésének, a feudális struktúrában már leszálló ágú gazdaságnak, valamint a pestisjárvány pusztító következményeinek kombinációja okozta. Nyugat-Európa visszaesése a félperifériára és perifériává tette lehetővé Olaszország, elsősorban Genova és Velence kereskedelmi hatalmának növekedését.Janet Abu-Lughod 1989 Ezek az olasz városállamok kihasználták a Mongol Birodalommal, a Távol-Kelettel, a Közel-Kelettel és a többi mediterrán hatalommal fennálló kereskedelmi kapcsolataikat, hogy fenntartsák növekedésüket európai kereskedelmi partnereik gazdasági kudarcainak ellenére. Genova és Velence a kereskedelmi csatornákon túli befolyást is gyakoroltak. Mindketten szárazföldi és tengeri csapatokkal támogatták a keresztes hadjáratot. Genova a Bizánci Birodalmat is segítette, amikor a tizenharmadik század végén elősegítette Konstantinápoly főváros elfoglalását. A Bizánci Birodalom kihasználta stratégiai helyzetét egyes kereskedelmi útvonalakon, valamint Nyugat-Európa hanyatlását, hogy centrum-státuszba emelkedjen egészen 1453-os bukásáig.
Ebben az időszakban Genovában és Velencében olyan laissez-faire kormányzati és intézményrendszeri formákat hoztak létre, amelyeket ma a modern kapitalizmus elődeinek tekintenek.Janet Abu-Lughod 1989 Újabb befolyásszerzésük és újításaik ellenére e két városállam is végül a pestisjárvány áldozatává vált ugyanúgy, ahogy korábban Európa többi része. Velencének még sikerült túlélnie a déli kereskedelmi útvonallal való kapcsolatának köszönhetően, de hatalma a 15. század közepére jelentősen csökkent volt. Genovának viszont nem sikerült kihevernie sem a járványt, sem a Velencétől való késő 14. századi vereségét. Genova hanyatlása és Velence kereskedelmének átcsoportosulása a Vörös-tenger irányába szabaddá tette a Földközi-tengert és az Atlanti-óceánt Portugália és Spanyolország számára, mely államok eleve jobb földrajzi elhelyezkedéssel rendelkeztek ezen kereskedelmi útvonalak uralására.
1450-1700 bélyegkép|460px| A portugál birodalmi területek (kék) 1580 és 1640 közötti átvételét követően a világ azon területei amelyek valamikor a Spanyol Birodalom (piros) alá tartoztak A stabil gazdasági növekedés biztosítása érdekében Európa a tizenötödik és korai tizenhatodik században a kapitalista gazdasági termelés irányába indult, hogy felváltsa a bukott feudális rendszert.Halsall 1997, pp.14-19 A modern kapitalizmus lehetővé tette az államok számára, hogy gazdaságaik meghaladjanak földrajzi és politikai határokat, létrehozva a történelem első világgazdasági rendszerét. Ennek a világrendszernek az egyik alapeleme volt a nemzetközi munkamegosztás, amely meghatározta az országok egymás közti kapcsolatait, valamint elhelyezkedésüket a világrendszer kategóriáiban: centrum, félperiféria, periféria és a külső területek. A centrumterületek, nevezetesen Északnyugat-Európa országai (különösen Anglia, Franciaország és Hollandia) nyerték a legtöbbet a világgazdaságból. A korábbi perifériás és félig perifériás státuszukból a centrumba lépésüket erős központi kormányzatuk és katonai hatalmuk kialakulásának köszönhették, mely kombináció lehetővé tette a nemzetközi kereskedelem uralását és a gyarmatok kizsákmányolását.
A spektrum másik végén lévő perifériákon jellemző volt a központi kormányzat hiánya, a nyersanyagok centrumba exportálása és a kizsákmányoló termelési módszerek.Halsall 1997, pp.14-19 Ebben az időszakban, különösen a 17. század vége felé, Dél-Amerika és Észak-Amerika egyes részei lettek a meghatározó periférikus zónák, mint az európai centrumországok uralmának és kapitalista kizsákmányolásának fő áldozatai. Ezeken a területeken rabszolgák és őslakos munkások állítottak elő európai exportra nyersanyagokat, megfelelően az új kapitalizmus egyik jellegzetességének, a nem csak belföldi fogyasztásra irányult árutermelésnek. A helyi arisztokrácia a kereskedelem irányításával és a világgazdaságon keresztül meggazdagodott és az államhatalom fölé emelkedett. Ez a réteg még zavaros időkben is támaszkodhatott az európai hatalmak segítségére, a gazdaság feletti kontroll megtartásában.