Bonyhai Simon György (Bonyha, 1673 – Marosvásárhely, 1737. szeptember 19.) református lelkész, az Erdélyi református egyházkerület püspöke 1728-tól haláláig.
Élete Atyja Simon János volt. 1683-tól a kolozsvári, 1688-tól a nagyenyedi kollegiumban tanult, ahol 1690-ben lépett felső osztályba. Fogarasi tanítóskodás után 1699-ben az odera-frankfurti egyetemre iratkozott be; 1701-től kezdve Angliában, Hollandiában és Németországban tett utazást. 1703-ban gróf Bethlen Miklós udvari papjaként szolgált, 1707-től Nagyszebenben, 1709-től Küküllőváron volt lelkész. A Küküllői Református Egyházmegye 1712-ben esperessé választotta, később az erdélyi egyházkerület jegyzője lett. 1728-tól református püspök lett.
Munkái Justissima adorea piis manibus dni Franc. Paris-Papai. Claudipoli, 1717 (gyászvers Pápai Páriz Ferenc halálára) Házi kereszt, gróf Lázár Mária, gróf Bethlen Sámuel élete párjának halálára mondott beszéd. Kolozsvár, 1732 Kegyes ember nyeresége. Kolozsvár, 1734 (halotti beszéd br. Wesselényi István neje gr. Bánffi Kata felett) Igazán vitézkedő s tusakodó keresztyén léleknek koronája. Uo. 1743 (halotti beszéd gr. Gyulai Ferencz felett, mely 1730. júl. 23. mondatott)
Források [Bonyhai György] [Bonyhai Simon György]
Kapcsolódó szócikkek Erdélyi református püspökök listája
Kategória:Magyar református püspökök Kategória:Kolozsváriak Kategória:Nagyenyediek Kategória:1673-ban született személyek Kategória:1739-ben elhunyt személyek