Ifjabb báró hadadi Wesselényi Miklós (Zsibó, 1796. december 30. – Pest, 1850. április 21.) az országgyűlési főrendiház vezére, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági és tiszteleti tagja, az 1838-as pesti árvíz „árvízi hajósa”. Wesselényi Miklós 1796-ban született főnemesi családban az erdélyi Zsibón. Édesapja, „a zsibói bölény” ugyancsak ellenzéki nézeteket vallott, és büszke volt fiára, aki gyors felfogású, eleven észjárású gyermek volt, és örökölte apja erős testalkatát is. Kiválóan lovagolt, kitartó úszó volt. Édesapját 13 évesen elveszítette. Öt évvel később a 18 éves Wesselényi útra kelt a nevelőjével, hogy megnézze Bécset. Visszatérőben meglátogatták a kor kiemelkedő férfijait, Keszthelyen a Georgikon alapítóját, Festetics Györgyöt, Niklán Berzsenyi Dánielt, Sümegen Kisfaludy Sándort, Széphalmon Kazinczy Ferencet. Szoros barátságot kötött Széchenyi Istvánnal, és 1821–1822-ben együtt tettek meg egy nyugat-európai tanulmányutat.

Élete Szülei id. báró hadadi Wesselényi Miklós (1750–1809) közép-szolnoki főispán és nagyajtai Cserey Heléna (1754–1830) voltak. Apai nagyszülei báró hadadi Wesselényi István (1708–1757) és báró vargyasi Daniel Polixénia (1720–1775) voltak.http://genealogy.euweb.cz/hung/wessel3.html Örökölte édesapja erős testalkatát, amelyet rendszeres lovaglással, sportolással tovább erősített. Tanulmányait otthon végezte, házitanítói Tőkés János és ifjabb Pataki Mózes voltak. Közpályáját 1818-ban kezdte a vármegyegyűléseken.

1821–22-ben Széchenyi István társaságában hosszabb utazást tett Franciaországban és Angliában. Visszatértük után az országgyűlési főrendű ellenzék vezérei lettek. bal|250px|bélyeg|A Wesselényi-dombormű a pesti ferences templom északi falán. Holló Barnabás alkotása (1900) Az 1825-ben hosszú szünet után ismét összehívott országgyűlésen – nem lévén magyarországi birtoka – csak „hallgató” lehetett. Annál tevékenyebb volt azonban más téren: részt vett a Kaszinó megalapításában, javaslatot tett magyar színház felállítására, és létrehozta az első vívókört (Kolozsvári Viadal Iskola, 1824). 1831-ben az Akadémia tiszteleti taggá választotta. Miután Szatmárban birtokhoz jutott, az 1830-as pozsonyi diétán már a felsőtábla tagjaként, a reformmozgalom elismert vezetőjeként tündökölt.

Előtérbe kerülését Széchenyi is pártolta, mert úgy vélte: a „hatalmas, méltóságos, királyi tekintetű magyar” alkalmasabb nála erre a szerepre. Wesselényit felszólalásai, 1831-ben írott, de csak két évvel később, külföldön megjelent Balítéletekről című műve az udvar, a jottányi változtatást sem engedő Metternich kancellár célpontjává tették.

Birtokát képező falvaiban, példát mutatva, elengedte a robotot és a dézsma nagy részét. Ebben Jósika Miklós, Újfalvi Sándor és mások is követték őt. Elsőként szabadította fel parasztjait a jobbágyság alól, saját költségén taníttatta őket, tanfolyamokat tartott nekik a korszerű földművelésről, állattenyésztésről.

1835 elején előbb az erdélyi, majd a magyarországi királyi tábla is perbe fogta – előbbi az 1835–36-os erdélyi országgyűlés üléseiről készített naplónak a cenzúrát megkerülő nyomtatása és terjesztése miatt, utóbbi az 1834. decemberi nagykárolyi megyegyűlésen elmondott beszéde miatt, melyben igen élesen bírálta a kormányzatot az úrbéri reformok elbuktatásáért (jóllehet felségsértőnek tekintett kifejezés tényleges elhangzását sohasem sikerült bizonyítani). A perben Kölcsey Ferenc volt a védője.

Az 1838-as pesti árvízből csónakján életeket mentett, ezért „az árvízi hajós” nevet kapta. A perben három év börtönbüntetésre ítélték, amelyet a budai várban kezdte letölteni. Két hónap után engedélyezték, hogy – rendőri felügyelet alatt – súlyosbodó szembaja gyógykezelésére az ismert morvaországi gyógyhelyre, Gräfenbergbe utazzék. Innen 1843-ban tért haza, és 1848-ig Zsibón élt mint Kolozs vármegye alispánja. 1848-ban vakon és betegen jelentős része volt abban, hogy a kolozsvári országgyűlés is kimondta Erdély unióját Magyarországgal. Ezzel a magyar országgyűlésnek is tagja lett, de már 1848 szeptemberében családjával Gräfenbergbe menekült, mert a forradalom nehézségeinek felismerése után elvesztette hitét az ellenállás sikerében. Döntését testi rokkantsága is indokolta.

A Magyar Tudományos Akadémia 1830. november 17-én az igazgatótanács tagjává és 1831. február 15-én vidéki tiszteleti taggá választotta; a zilahi gimnázium főgondnoka és több vármegye táblabírája volt. Érdemei vannak a kisdedóvás elterjesztése, a selyemhernyó-tenyésztés meghonosítása és a földművelés, állattenyésztés körül.

Zsibóról hazatérőben tüdőgyulladást kapott, és 1850. április 21-én Pesten meghalt. Holttestét koporsóba tették, és amíg a hazaszállítását meg tudták szervezni, rövid időre a Kálvin téri református templom kriptájában helyezték el.

bélyegkép|jobbra|Franz Eybl festménye (1842)

Házassága és gyermekei Felesége, Lux Anna (Freiwaldau, 1827 – Zsibó, 1865. június 19.), akivel 1845. november 20-án Zsibón kötött házasságot,PIMMagyar irodalom története Kölcsey Antónia naplója, mek.oszk.hu – 2004.Szép szó Érzem, mi örökös talány a’ szív , Népszava – 2006. május 13. élete végéig ápolta. Házasságukból született: báró Wesselényi Miklós (Zsibó, 1845. december 13. – Kolozsvár, 1916. július 2.), Szilágy vármegye főispánja, földbirtokos. Felesége, báró losonci Bánffy Ágnes báró Wesselényi Béla (Zsibó, 1847. március 11. – Alsózsuk, 1904. október 20.). Felesége Francesca d’Aubin báró Wesselényi Ilona (Pest, 1850. május 26. – Pest, 1850. május 26.) Utószülött gyermek.

Testi adottságai, jellemrajza, magánélete Wesselényi magas, nagy erejű férfi volt, hatalmas mellkassal, erős, izmos combokkal és karokkal. A kor emberétől eltérő módon kiválóan úszott, átúszta a Balatont, máskor „úri barátainak tréfájára úszás közben meg is borotválkozott a Balatonon”.Eötvös Károly: Utazás a Balaton körül; Révai Kiadó, 1900 Bár rendszeresen mozgott, lovagolt, sportolt, végzett fizikai munkát – olykor beállt béresei mellé kaszálni –, mégis már húszas éveiben hízásnak indult. 1822-ben Széchenyivel közös angliai útjuk során 96 kg-ot nyomott.Széchenyi-Wesselényi / Feleselő naplók, Szerk. Maller Sándor – Helikon, 1986 Évek múlva, politikai eltávolodásuk után Széchenyi volt, hogy naplójában csak „a Kövér”-ként említi.

Wesselényi korának egyik legnagyobb nőfalója volt, hatalmas szexuális étvággyal és teljesítőképességgel. Kolozsváron található eredeti naplójaNaplójának teljes szövege máig nem került kiadásra, egészében csak a Magyar Országos Levéltár Mikrofilmtárában olvasható. Rövidebb részletek az alábbi kiadványokban olvashatók: Kardos Samu: Wesselényi Miklós ifjúkori naplói, Régi Okiratok és Levelek Tára, Debrecen, 1905–1906 Wesselényi Miklós útinaplója, 1821–1822, Concordia Ny., Kolozsvár, 1925 Feleselő naplók: egy barátság kezdetei [vál., szerk., a tanulmányt, a szó- és névmagyarázatokat írta Maller Sándor], Helikon Kiadó, Budapest, 1986; 2. kiadás, uo., 2004 Báró Wesselényi Miklós Az árvizi hajós naplója [sajtó alá rend. és kiadta [a bevez. írta] Rubinyi Mózes irányításával a székesfővárosi VI. ker. Izabella-utcai Báró Wesselényi Miklós fiú felső kereskedelmi iskola ifjúsága; előszót írt hozzá Bankó Lajos], [Budapest], Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, , 2. kiadás: Budapest, 1838 szerint volt, hogy több mint 10 lánnyal tartott egyidejűleg kapcsolatot, és gyakran egy nap többükkel is hált.Priszlinger Zoltán: A parasztlányoktól a grófnéig: Wesselényi Miklós pajzán kalandjai, Múlt-kor, 2006. december 6. Kapcsolatai között – a kor patriarchális viszonyai közt elfogadott módon – uradalmi jobbágylányok, asszonyok voltak elsősorban, akiket jobbágyaihoz hasonlóan sok mindenben segített is. Pesten és Pozsonyban bordélyokba járt, illetve alkalmi kalandjai közt „az egyszerű boltoslánytól a grófnéig” számtalan hölgy megtalálható volt. Tartott a nemi betegségektől, gyakorta szenvedett is a kankótól (gonorrhoea), és a szifiliszt is megkapta. Különböző jobbágylányoktól számos – egyik barátja szerint 13 – törvénytelen gyermeke volt, közülük többen fiatalon meghaltak; végrendeletében négy gyermekére hagyott nagyobb összeget. Két, Pesten élő lányát rendszeresen látogatta, anyagilag támogatta, barátai előtt vállalta őket. Wesselényi 49 évesen, már nagybetegen feleségül vette az ápolónőként és szobalányként nála dolgozó Lux Annát, aki az esküvő idején nyolc hónapos terhes volt. A házasságkötésre feltehetően a születendő gyermek törvényesítése végett került sor. Két gyermekük született.

Művei bélyegkép|150px|„Szózat…” c. munkájának címlapja (1843)

Cikkei a politikai lapokban; országgyűlési beszédei a naplókban jelentek meg: Nyilatkozata a magyar ellenzékről s ehhez saját viszonyáról (Erdélyi Hiradó 1846. 140.) Az urbárium és örökváltság tárgyábani nézetei (Erdélyi Hiradó, 201–204.) Szabad-e még most is az annyira drága gabonából pálinkát főzni? (Erdélyi Hiradó, 1847. 225. sz.) Naplója az 1838-as pesti árvízről (Vasárnapi Ujság 1888. 41. és következő számai) ) „Az árvizi hajós” naplója. Magyar irodalmi ritkaságok (40.). Egyetemi Nyomda, Budapest. 1938 A régi híres ménesek egyike (zsibói) megszünésének okairól (Pest, 1829) Balítéletekről. Írta... 1831-ben. Nyomatott Bukarestben, 1833 (illetőleg Lipcsében) Szózat a magyar és szláv nemzetiség ügyében. Lipcse, 1843 (Nyom. Hálában. Németre ford. 1844) Teendők a lótenyésztés körül (Kolozsvár, 1847) Beszéd az 1834. országgyűlésen Kolozsvárott, midőn a polgárokat az utcán katonák támadták meg. Kula, év n. (Balogh János beszédével együtt) Wesselényi Miklós útinaplója. 1821–1822; Concordia Ny., Cluj-Kolozsvár, 1925 Báró Wesselényi Miklós, az „árvízi hajós” naplója; sajtó alá rend. Rubinyi Mózes irányításával a szf. VI. kerületi fiú felső kereskedelmi isk. ifjúsága, előszó Bankó Lajos; Egyetemi Ny., Budapest., 1938 (Magyar irodalmi ritkaságok) Wesselényi Miklós válogatott munkái; összeáll., előszó Gál István; Magyar Népművelők Társasága, Budapest, 1944 (Magyar klasszikusok) Balítéletekről; (szemelvények) vál., bev., jegyz. Veress Dániel; Kriterion, Bukarest, 1974 (Téka) Széchenyi István–Wesselényi Miklós: Feleselő naplók. Egy barátság kezdetei; vál., szerk., tan., jegyz. Maller Sándor, ford. Jékely Zoltán et al.; Helikon, Budapest, 1986 Balítéletekről; Közgazdasági és Jogi, Budapest, 1986 (A társadalomtudományok magyar klasszikusai) Szózat a magyar és szláv nemzetiség ügyében; szöveggond., jegyz. Deák Ágnes, előszó Dénes Iván Zoltán; Európa, Budapest, 1992 (Bibliotheca historica) Wesselényi Miklós; vál., bev., jegyz. Fónagy Zoltán; Új Mandátum, Budapest, 1999 (Magyar szabadelvűek) Útinapló, 1821–1822; Ad Librum, Budapest, 2008 (Régi utazások)

Wesselényi Miklós emlékezete Erdélyben 1918 előtt Ifj. báró Wesselényi Miklós személye és műve több vonatkozásban is fontos eleme volt az erdélyi magyarság múlt-tudatának: szerepet játszott az 1848-as forradalmat megelőző erdélyi reformmozgalmakban, röpiratai (különösen a Balítéletek és a Szózat a magyar és szláv nemzetiség ügyében) alapelveit szögezték le a mindenkori erdélyi politikának, azonkívül személyes sorsa (bebörtönzése és a börtönben való megvakulása) emberileg is felkeltette az utókor rokonszenvét.