Trebitsch Gyula (Julius) (Budapest, Józsefváros, 1914. november 3. – Hamburg, 2005. december 12.) magyar származású német filmproducer, gyártásvezető.
Élete Trebitsch Márk hitközségi hivatalnok és Rosenbaum Melánia fia. Felsőkereskedelmi iskolában érettségizett, majd 1932 júliusától a német UFA budapesti irodájában dolgozott, ahol kitanulta a filmkészítést.
22 éves korában alapította meg első filmvállalatát, az Objektiv Film Kft-t, és egy évvel később mutatták be első filmjét a Rád bízom a feleségem címmel Vaszary János rendezésében, bankhitelből. Ezt kilenc további produkció követte. 1939-ben a zsidótörvények miatt a cégét névlegesen Ráthonyi Ákos vette át tőle. 1942-ben behívták munkaszolgálatra, mert zsidóként nem teljesíthetett katonai szolgálatot. Többek között árkokat kellett ásnia és aknákat szednie a keleti fronton. Később a bori rézbányákban dolgoztatták. Ezt követően a sachsenhauseni, a barthi (Rostock közelében) és wöbbelini (Ludwigslust közelében) koncentrációs táborokba deportálták. Testvéreit meggyilkolták a holokauszt során, míg szülei Budapesten életben maradtak, és a háború után kivándoroltak Izraelbe. bélyegkép|A nemzetiszocializmus áldozatainak emlékműve A wöbbelini koncentrációs táborban szabadult fel, majd Itzehoe-ben a brit katonaság gondoskodott róla. 1946-ban ő volt az egyik kezdeményezője Németország első, a nemzetiszocializmus áldozataira emlékező szobor felállításának.Itzehoer Mahnmal für die Opfer des NS-Regimes : Erbaut, verdrängt, wiederentdeckt A tervet a hamburgi építész, Fritz Höger készítette. Az emlékmű ma Itzehoe központjában található.
Trebitsch a háború utáni brit katonai vezetéstől engedélyt kapott két mozi üzemeltetésére. Nem tért vissza Magyarországra, mert szerelmes lett Erna Sander jelmeztervezőbe, akivel 1947-ben kelt egybe.
1947-ben Trebitsch Gyula társával, a szintén holokauszt-túlélő Walter Koppellel felépítette a Real-Film filmgyártó céget és ennek részeként a Studio Hamburgot, melyek együtt Észak-Németország legnagyobb film- és televíziós szolgáltató központjává, valamint Európa egyik legnagyobb médiabirodalmává váltak.
A háború utáni első filmjét (Die letzte Nacht) 1949-ben készítette, Margarete Haagen és Carl-Heinz Schroth főszereplésével. Néhány vígjáték után, mint a Keine Angst vor großen Tieren (1953), vagy Des Teufels General (1955) Helmut Käutner rendezésében Curd Jürgensszel és Viktor de Kowával hamar nagy sikert hoztak számára.
1957-ben Trebitsch még a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díj kategóriájában is esélyesnek számított Der Hauptmann von Köpenick című filmjével. Ezt a díjat végül Federico Fellini nyerte el a Cabiria éjszakái (Le Notti di Cabiria) című filmjéért.
Sok sikeres film következett ezután, mint például a Die Zürcher Verlobung (1957), Liselotte Pulver, Dr. Crippen lebt (1958) Elisabeth Müllerrel és Peter van Eyckkel, Der Schinderhannes (1958) Curd Jürgensszel és a Frau Warrens Gewerbe (1960) Lilli Palmerrel.
De cége a televízióban is számos népszerű produkciót készített, mint például a Gestatten, Mein Name ist Cox (1961) Günter Pfitzmann, Ellen Schwiers és Paul Edwin Roth főszereplésével,Hafenpolizei (1963) John Olden-től, a Polizeifunk ruft Josef Dahmen-nel és Karl-Heinz Hess-sel (1965), a Hamburg Transit Karl-Heinz Hess-szel és Eckart Dux-szal, (1970) Gertrud Stranitzki (1966) és Ida Rogalski (1969), mindkettő Inge Meysellel és Martin Böttcher zenéjével. A Trebitsch Studio Hamburg legsikeresebb produkciói közé tartozik: Die Bertinis, Diese Drombuschs és a Hafenkrankenhaus Anneli Grangettel .
Trebitsch 1951-től a hamburgi zsidó közösség tagja volt, amelyet haláláig pénzügyileg is támogatott. 1992-ben megkapta a hamburgi CDU-tól a Bürgerpreist, annak ellenére, hogy hosszú évekig az SPD tagja volt.
Első felesége (még Magyarországon) a neves mozitulajdonos családból való Décsi Klári vágó volt. Leányuk Trebitsch Júlia, a Magyar Televízió szerkesztője, vágója.
Az 1991-ben elhunyt második feleségétől, Ernától három gyermeke született: Katharina Trebitsch (1949), Markus Trebitsch (1950), akik egyaránt televíziós producerek lettek, és Ulrike.
Egy Hamburg-Tonndorfban található iskola az ő nevét viseli: Gyula Trebitsch Schule Tonndorf.
Filmográfia (válogatás)
Rád bízom a feleségem (1937) Édes a bosszú (1937) Tokaji rapszódia (1937) Finale (1948) Die letzte Nacht (1949) Kätchen für alles (1949) Schicksal aus zweiter Hand (1949) Die Freunde meiner Frau (1949) Derby (1949) Gefährliche Gäste (1949) Gabriela (1950) Die Dritte von rechts (1950) Csirkefogók egyenruhában (eredeti címe: Hauptmann Deine Sterne, 1960)
Írása Trebitsch Gyula (Szerk.): Dokumentation 3. Hamburger Autorenseminar über die Erstellung von Drehbüchern. Studio-Hamburg-Atelier, 1981. Díjai, kitüntetései (németül)
1979: Ehrenplakette des Senats der Hansestadt Lübeck für seine Verdienste um die Nordischen Filmtage 1983: Goldene Kamera 1984: Verleihung des Professoren-Titels durch den Senat der Freien und Hansestadt Hamburg 1985: Ehren-Schleusenwärter 1992: Hamburger Bürgerpreis der CDU Hamburg 1994: Ehrensenator der Hochschule für Musik und Theater Hamburg 1997: Telestar Sonderpreis für das Lebenswerk 2000: Ehrenpreis des Deutschen Films für sein Lebenswerk
Jegyzetek
Fordítás
Források
Michael Töteberg, Volker Reißmann: Gyula Trebitsch, Ellert & Richter Verlag, Hamburg 2004. Kay Weniger: Zwischen Bühne und Baracke. Lexikon der verfolgten Theater-, Film- und Musikkünstler 1933 bis 1945. Mit einem Geleitwort von Paul Spiegel. Metropol, Berlin 2008. S. 349. Wolfgang Bittner, Mark vom Hofe: Der Autor ist für mich der größte Star. Gyula Trebitsch. In: Ich bin ein öffentlicher Mensch geworden. Persönlichkeiten aus Film und Fernsehen. Horlemann Verlag, Bad Honnef 2009. Michael Legband: Das Mahnmal. Erbaut, verdrängt, wiederentdeckt. Verlag Peter Gerbers, Itzehoe 1994. Trebitsch Gyula az Internet Movie Database oldalán (angolul) Personifizierte Filmgeschichte Trebitsch Gyula 85. születésnapjára a Die Welt-ben Löwensohn Enikő: Az igazi Trebitsch (mandarchiv.hu) filmarchiv.hu, Trebitsch Gyula hangosfilm.hu - filmenciklopédia (a Magyar Hangosfilm Lexikon alapján) Magyar filmlexikon. Szerk. Veress József. Budapest, Magyar Nemzeti Filmarchívum, 2005
Kategória:1914-ben született személyek Kategória:2005-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar filmproducerek Kategória:Német filmproducerek Kategória:Televíziós producerek Kategória:Magyar forgatókönyvírók Kategória:Német forgatókönyvírók Kategória:Munkaszolgálatosok Kategória:A holokauszt magyar túlélői Kategória:Budapesten született személyek Kategória:Hamburgiak