Ludányi Bay Béla (Szinérváralja, 1907. február 8. – Budapest, 1999. július 26.) magyar vívó, mesteredző és sportvezető.
Sportpályafutása 1924-től a Szatmári SE, 1927-től a BEAC (Budapesti Egyetemi Atlétikai Club), 1948-tól a Budapesti Haladás vívója volt (1948-1951). Mindhárom fegyvernemben versenyzett és 1933-tól 1948-ig mindhárom fegyvernemben tagja volt a magyar válogatottnak. Részt vett az 1936. évi és az 1948. évi nyári olimpiai játékokon. Aktív sportolói pályafutását 1952-ben fejezte be.
Sporteredményei tőrvívásban: Európa-bajnoki 3. helyezett (csapat: 1935) főiskolai világbajnoki 2. helyezett (csapat: 1933) kétszeres magyar bajnok (egyéni: 1936, 1947) kardvívásban: főiskolai világbajnoki 2. helyezett (csapat: 1933) magyar bajnoki 3. helyezett (egyéni: 1935)Bay (1935) párbajtőrvívásban: főiskolai világbajnoki 2. helyezett (csapat: 1933) négyszeres magyar bajnok (egyéni: 1935, 1937 ; csapat: 1941, 1944)
Edzői és sportvezetői pályafutása 1937-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen jogi doktori oklevelet szerzett. Még aktív pályafutása alatt, 1938-tól a Magyar Vívó Szövetség tanácstagja, majd alelnöke lett. Jelentős részben az ő tevékenységének köszönhető, hogy a második világháború után a magyar vívósport ismét a világ élvonalába került. Az 1948. évi nyári olimpiai játékokon sportolóként is részt vett, de egyúttal ő volt a magyar vívó-válogatott vezetője is. Vívómesteri oklevelét a Hegyi Gyula által vezetett Országos Sporthivatal (OSH) állította ki. Az OSH 1949-ben nevezte ki a vívósport szakfelügyelőjévé.MTI Sportkiadás, 1949
1951-től a válogatott edzője és szövetségi kapitánya lett (1951-63 állami edző). Ezt a posztot 1961-ig, majd 1968-tól 1976-ig töltötte be. Vezető edzője volt még a Budapesti Lokomotív, a Budapesti Törekvés, majd a BVSC vívószakosztályának is. Közben a Testnevelési Főiskola címzetes docense, majd címzetes főiskolai tanára lett.
Nevéhez fűződik a magyar párbajtőrstílus kidolgozása. Kiemelkedő érdemei közé tartozik, hogy 1961 szeptemberében a Testnevelési Főiskolán, önálló szakágként, beindította a vívómesterképzést. Ezzel jelentős szerepe volt abban, hogy a vívás, mind a mai napig Magyarország egyik legeredményesebb olimpiai sportága. Tevékenységének 27 éve alatt a magyar vívók 8 olimpián 18 arany-, 11 ezüst- és 12 bronzérmet, a világbajnokságokon pedig 34 arany-, 41 ezüst-, és 33 bronzérmet nyertek.
1949 és 1951 között a Magyar Vívószövetség titkára. 1958-ban és 1960-ban a Magyar Testnevelési és Sport Tanács (MTST) tagjának nevezték ki. 1963 decemberétől a Magyar Testnevelési és Sportszövetség országos tanácsának tagja lett. 1977-ben vonult nyugdíjba.
A vívás mellett vadászattal is foglalkozott, 1947-től 1949-ig a Magyar Vadászok Szövetségének alelnöke volt.
Díjai, elismerései
Tanítványai
Mesterei
Emlékezete Halála után emlékére a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminiszter Bay Béla-díjat alapított „azon edzőknek, sportszakembereknek, akik jelentős nevelő-oktató tevékenységükkel, s egész életművükkel a magyar sportot, a magyar sportolókat az egész világon elismert eredményeikhez segítették.”
2009-ben a MOB létrehozta a Bay Béla-ösztöndíjat edzők részére.
Megjegyzések
Jegyzetek
Források Kovács Dénes: A vívók apostola és a vadászat szerelmese. Nimród Alapítvány, 2006.
Dr. Bay Béla, L. Réti Anna: Páston és páston kívül. Sportpropaganda, Bp., 1979.
Kategória:Magyar vívók Kategória:Magyar vadászok Kategória:Magyar vívóedzők Kategória:Szinérváraljaiak Kategória:1907-ben született személyek Kategória:1999-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar Örökség díjas személyek