Elveszett jelentés

Az Elveszett jelentésA magyar címfordítás jelenthetne eltűnt, elkallódott dokumentumot is, de a megfelelő értelmezésben sem adja vissza tökéletesen az eredeti angol cím árnyalatait. (Lost in Translation) Sofia Coppola 2003-ban bemutatott romantikus filmdrámája.

A Japánban játszódó kedves, romantikus történet az időeltolódásLos Angeles és Tokió között 17 órás. A repülőút kb. 12 óra. Vagyis egy 15 órakor induló gép helyi idő szerint 20 órakor érkezik Tokióba. hatásaitól szenvedő és a nyelvi elszigeteltségtől időlegesen magányossá vált, rövid időre egymásra találó fiatal amerikai nő és középkorú férfi honfitársa váratlanul kialakuló barátságáról, már-már szerelméről szól. A nézők pedig törhetik a fejüket, mi az a szó vagy mondat, esetleg gondolat, aminek a jelentése elveszett az angol nyelvvel birkózó, néha nem teljesen tökéletes japán alkalmi tolmácsok erőfeszítései közben. Vagy talán nem is ott.

A film a The Guardian brit napilap szakújságírói által 2010-ben összeállított minden idők legjobb filmjei lista romantikus film kategóriájában a 15. helyen szerepel.

Szereplők jobbra|bélyegkép|220px|Scarlett Johansson a bemutatón, a Torontói Filmfesztiválon, 2003-ban KarakterSzínészMagyar hang (2004)Magyar hang (2022–2023)Bob HarrisBill MurrayEpres AttilaEpres AttilaCharlotteScarlett JohanssonHaumann PetraNagy KaticaLydia Harris (hangja)Nancy SteinerMakay AndreaErdős BorcsaJohnGiovanni RibisiBarát AttilaBergendi ÁronKellyAnna FarisSzávai ViktóriaKardos EszterPremium Fantasy gésaNao AsukaBáthory OrsolyaMs. KawasakiAkiko TakeshitaNagy EditJazzénekesnőCatherine LambertKovács OlgaCharlieFumihiro HayashiKarácsonyi Zoltán

A történet

A híres amerikai színész Bob Harris Japánba utazik egy whiskeyreklámfilm felvételére. Nehezen birkózik meg az időeltolódással és a nyelvi nehézségekkel egyaránt. Ugyanabban a szállodában száll meg, ahol egy fiatal amerikai nő, Charlotte, akinek férje reklámfotósként kapott kicsit hosszabb, kéthetes munkát Japánban.

Bob mulatságosnak, néha egyenesen groteszknek látja az amerikai gyökerű kereskedelem-központú kultúra Japánra adoptált változatát. Mintha a prototípus másolása közben ugyanaz a nyelvi nehézség okozott volna zavart néha, mint amit Bob állandóan tapasztal megérkezése óta. De lassan rá kell jönnie, az exportált globalizált portéka amerikai eredetijével lehet valójában a legfőbb probléma, nem a japán változatával. Az csak annyiban furcsa, hogy olyasvalami karikatúrájának látszik, ami önmagában is groteszk. Csak azt mindeddig ugyanúgy megszokta, hisz beleszületett, mint a japánok a japán változat furcsaságait, ami csak a külföldieknek szembetűnő és mulatságos.

Kevésbé elszigetelt környezetben minden hasonlóságuk ellenére az életkori különbségek miatt talán sosem kerültek volna közel egymáshoz. De egyik éjjel az alig enyhülő, időeltolódás okozta álmatlanságuk összehozza őket a szálloda bárjában. Mivel a férjnek vidékre kellett utaznia, együtt járják be a várost. Egyik este pedig Charlotte elhívja a férfit régi japán barátai bulijába.

Közben akaratlanul is egyre inkább belelátnak egymás életébe, elégedetlenségébe, magányába, titkolt elszigetelődésébe. A nő megpróbál valami útmutatást vagy legalább vigaszfélét kiszedni az idősebb, tapasztaltabbnak látszó férfiből, de annak egyetlen biztatása csupán annyiból áll, hogy ne aggódjon, előbb-utóbb úgyis beleszokik az életbe. De közben észre sem veszik, mennyire közel kerültek egymáshoz. A férfi még egy ostobácska, fiataloknak szánt show-műsorban is vállal egy fellépést, csak hogy oka legyen még pár nap maradásra. De a búcsúzásnál már óhatatlanul visszazökkennek saját kultúrájukban szokásos, beléjük nevelt, távolságtartó modorosságaikba. A reptérre indulva a férfiben hirtelen tudatosodik ennek fonáksága is. Épp amikor véletlenül és váratlanul megpillantja a nőt a tömegben, megállíttatja a szálloda autóját, és utánaered, hogy a köztük kialakult kapcsolatnak megfelelően, a konvenciókat felrúgva a valódi érzelmeiknek megfelelően vegyen búcsút tőle.

Park Hyatt Tokyo szálloda, Tokió. A szálloda New York bárja. Heian Shrine, Kiotó Shibuya kereszteződés, Shibuya-ku, Tokió Ryoan-Ji Templom, Kiotó-shi, Kiotó Rainbow Bridge, Minato, Tokió Shinjuku, Tokió Omotesando vasútállomás, Tokió Fudzsi hegy – Fuji-shi, Shizuoka (a vonatról nézve, illetve a golfpálya hátterében) Nanzen-ji Templom, Kiotó (ahol Charlotte egy fiatal, esküvői ruhás japán párral találkozik) Jogan-ji Templom, Tokió (ahová Charlotte néz be pár pillanatra) Karaoke-kan, Shibuya, Tokió (Bob és Charlotte barátaival a karaokebárban) Shabu-zen, Shibuya, Tokió (egy ún. shabu-shabu étterem, ahová Bob és Charlotte együtt tért be) Kawaguchiko Country Club, Fujikawaguchiko, Yamanashi (Bob a filmben a golfpálya a 2. lyukától indult, South Nine) Az Orange Night Club jelenetet valójában az A.P.C. Harajuku Underground áruházban vették fel A nyugodt helyként megjelenő üzlet sem egy igazi üzlet, hanem a Hysteric Glamour irodája volt Sendagayában Sushi étterem, Daikanyama – Sushiya no Ichikan, Shibuya, Tokió (sushiétterem, ahol Bob és Charlotte szintén együtt ebédel)

Érdekességek

A film felvételei 2002. szeptember 29. és november 8. között készültek. A forgatókönyvet Sofia Coppola önéletrajzi elemek felhasználásával készítette el. Húszas éveiben egy ideig Japánban élt. A film főszereplője is hasonló korú a forgatókönyv szerint, bár Scarlett Johansson a forgatáskor valójában jóval fiatalabb, még csak 17 éves volt.

John (Giovanni Ribisi) és Kelly (Anna Faris) alakját is volt férjéről, Spike Jonze filmrendezőről, illetve az őt elcsábító Cameron Diazról mintázta.

Ahogy a filmben Bobnak Charlotte, annak idején Sophia Coppolának Fumihiro Hayashi, a legendás DUNE divatmagazin főszerkesztője mutatta meg Tokió másik arcát. Sophia Coppola akkoriban, az 1990-es években, akárcsak Charlotte férje, divatfotósként dolgozott náluk. Hayashi a filmben Charlie szerepét játszotta.Yoshida

Sofia Coppola Bob szerepére eleve Bill Murray-t képzelte el. Olyannyira, hogy nyilatkozata szerint valószínűleg a film nem készült volna el, ha a színész nem vállalja a szerepet. Ennek ellenére egészen a forgatás napjáig nem lehetett teljesen biztos benne, hogy meg fog jelenni, ugyanis csak szóban egyeztek meg. A Suntory whisky egy létező japán márka, és reklámfilmjeiben valóban amerikai hírességek szerepelnek. „Az egyik ilyenben Francis Ford Coppola, a film egyik executive producere is feltűnik, mely később lányát, Sofia Coppolát inspirálta az Elveszett jelentés című filmje megírásában. A film középpontjában egy amerikai színész áll, akivel egy Suntory-reklámot forgatnak Tokióban.” A whiskyreklám felvételének jelenetében Bill Murray több híres színész stílusát imitálja. De Charlie Chaplin hasonló, emlékezetes jelenetét az Egy király New Yorkban (A King in New York, 1957) természetesen nem. A rajongók találgatásának tárgya lett, hogy mit súgott Bob Charlotte fülébe a befejező jelenetnél. Erre a talányra az alkotók és a színészek is rájátszottak később. Azonban a jelenetet nézve kétséges, hogy egyáltalán súgott-e valamit. Valószínűbbnek tűnik, hogy nem.

Filmzene

Sofia Coppola elmondása szerint a filmhez azokat a dalokat válogatta, amiket a forgatókönyv írása közben hallgatott, és így a hangulatát befolyásolták. Ez a filmzene-válogatás az egyik leghíresebb és legsikeresebb lett. A CD 2003. szeptember 9-én jelent meg az Emperor Norton Records kiadásában.

{|style="border-style: none;" ! ! ! ! |- |align="right" width="10px" | # |align="center" width="200px" | Cím |width="300px" | Szerző |width="300px" | Előadó |align="right" | Hossz |- |align="right" |1. |Intro/Tokyo

| Teljes játékidőː |align="right" | 53:48(65:11)

Díjak, jelölések jobbra|bélyegkép|220px|Sofia Coppola a bemutatón. Torontói Filmfesztivál, 2003 Oscar-díj (2004) díj: legjobb eredeti forgatókönyv – Sofia Coppola jelölés: legjobb film jelölés: legjobb rendező – Sofia Coppola jelölés: legjobb színész – Bill Murray Golden Globe-díj (2004) díj: legjobb film (musical, vígjáték kategóriában) díj: legjobb színész – Bill Murray díj: legjobb forgatókönyv – Sofia Coppola jelölés: legjobb színésznő – Scarlett Johansson jelölés: legjobb rendező – Sofia Coppola BAFTA-díj (2004) díj: legjobb színész – Bill Murray díj: legjobb színésznő – Scarlett Johansson díj: legjobb vágás – Sarah Flack jelölés: legjobb operatőri munka – Roberto Schaefer jelölés: legjobb rendező – Sofia Coppola jelölés: legjobb film jelölés: legjobb filmzene – Kevin Shields, Brian Reitzell jelölés: legjobb eredeti forgatókönyv – Sofia Coppola MTV Movie Awards (2004) jelölés: legjobb színész – Bill Murray jelölés: áttörő előadást nyújtó színésznő – Scarlett Johansson Sant Jordi-díj (2005) díj: legjobb külföldi színész – Bill Murray díj: legjobb külföldi színésznő – Scarlett Johansson César-díj (2005) díj: legjobb külföldi film Screen Actors Guild-díj (2004) jelölés: legjobb férfi főszereplő – Bill Murray Independent Spirit (2003) díj: legjobb rendez

Fogadtatás

A japán nézők és a japán kritika némi nehezteléssel fogadta a filmet – ami inkább értetlenséggel vegyült, mert az ismert volt, hogy Sofia Coppola egyébként rokonszenvvel tekint az országra. Ezek szerint a japán nézők számára nem volt nyilvánvaló, hogy a film elsősorban amerikaiaknak szól, és kritikája is elsősorban Amerikára vonatkozik. Japánra legfeljebb csak annyiban, mint amennyire az az amerikai minta ázsiai változatának tekinthető.

Ennek felismerését némileg megnehezíti, hogy a film nem ad megoldást a problémára, sőt azt sugallja, hogy az elidegenedett globalizált világ megváltoztathatatlan tény, és a két főszereplő csak a különleges körülmények hatására kerül ennyire közel egymáshoz – máshol, más körülmények között semmiképpen.

John és Kelly példája viszont azt mutatja, hogy az erős céltudatosság, illetve kellő intelligenciahiány elviselhetővé, sőt kellemessé teszi ezt az elidegenedett globalizált világot is. A többieknek pedig marad a beletörődés és megszokás.

Elveszett jelentés

Źródło i licencja