bélyegkép|Bartholomäus Spranger: Szalmakisz és Hermaphroditosz Szalmakisz forrásnimfa a görög mitológia egyetlen olyan naiasza volt, aki nem tartozott Artemisz kíséretéhez, sőt elutasította a vadászat szűzies istennőjének pártfogását. Nem kedvelte a vadászatokat, életét a hiúság és semmittevés töltötte ki. A mitológia szerint teste összeolvadt Hermaphroditoszéval, így kétnemű lénnyé vált. Ezt illusztrálták a hellén kor szobrászai azokon az alkotásokon, ahol a figurát női mellekkel és kettős nemi szervvel ábrázolták.

Szalmakisz volt a neve annak a Halikarnasszoszi mauzóleum közelében fakadó forrásnak, amelyet a naiasz gondozott. A klasszikus idők mondavilága szerint „aki csak iszik a vízből elgyöngül, lágyul” – Sztrabón ’’XIV. Töredék 2.16’’. A forrás misztikus hatásáról szóló történeteket a rómaiak elutasították. Vitruvius, az építész, a következőképp ír róla: “teljes tévedés, hogy a forrás megfertőzi azokat, akik isznak belőle… lehetetlen, hogy a víz elnőiesítse a férfiakat” – Vitruvius ’’De architectura’’ 2. 11-12.

Szalmakisz – a különc naiasz bélyegkép|Szalmakisz és Hermaphroditosz; Ovídiusz, Metamorphosen 15. századi flamand illusztrátor munkája Szalmakisz történetének legismertebb forrása Ovidius: „Átváltozások (Metamorphoses)” című művének egyik elbeszélése. Ebben a költő elmeséli, hogy Szalmakisz önfejű volt és független, aki naphosszat gyönyörű haját fésülgette, és a víz tiszta tükrében csodálta magát, amiért társai gyakran megdorgálták. A IV. rész 306-312. verssorai így szólnak: „Ott egy nimfa lakott, ki vadűzést még sose kedvelt, íjat nem hajlít, sose verseng könnyü futásban, egyetlen nais, kit a fürge Diana nem ismer. Sokszor e szép lányhoz – mondják – nővérei szóltak: »Salmacisunk, fogj már dárdát, vagy tarka tegezt végy, Sok henye órádat szilajul színezze vadászat.« Nem ragadott dárdát soha ő, és tarka tegezt sem, sok henye óráját szilajul sose váltja vadászat; szép testét, megesik, forrás habjába füröszti, bontja cytorusi fésűvel szét gyakran a fürtjét, s kérdi a víz tükrét, hogy is illik néki leginkább;” ( fordította: Devecseri Gábor)

A Hermaphroditosz-eset bélyegkép|Jan Mabuse: Szalmakisz és Hermaphroditosz; 1516 körül A 15 éves Hermaphroditosz otthonát, a krétai Ida hegységet elhagyva Halikarnasszosz közelében, Káriában találkozott Szalmakisszal. A nimfa őrült szerelemre lobbant Hermész és Aphrodité gyönyörű fia iránt, akit Ámornak hitt. Megpróbálta elcsábítani, de Hermaphroditosz szemérmesen visszautasította. A fiút – vesztére- vonzotta a forrásvíz bársonyos csillogása, ledobta ruháit és megmártózott a patakban. Ekkor Szalmakisz rávetette magát, átölelte és csaknem megerőszakolta. Ovidius így ír róla:

„»Győztem, már az enyém!« a leány felzeng, veti messze leplét, és csupaszon maga is, beleugrik a tóba, fogja a vergődőt, kicsikarja belőle a csókot. Karral alá siklik, küzdő kebelét tapogatja, omlik az ifjura itt meg amott, testére fonódik; Végül a minden erővel odébb s tovasiklani vágyót úgy átfonja, ahogy kígyó sast, hogyha magasba száll vele az; tekerül tüstént lábára, fejére, s két kiterült szárnyát farkával körbekeríti; mint ahogyan repkény kúszik fel a hosszu fatörzsre, s mint amiképp a polip megfogja a mélyben a zsákmányt, mindenüvé kivetett csápokkal húzva magához. Ellene áll Atlantiades, s mit a nimfa remél már, mégsem nyújtja a kéjt. Testét testére tapasztja teljesen ekkor a lány, s »Te gonosz, csak küzdj, menekedni mégsem fogsz;« így szól, »ti nagy égilakók, ti tegyétek: minket semmi idő egymástól el ne szakasszon!« Meghallgatja az ég; az a két test elkeverülve eggyé lett rögtön, s egy arc tündöklik a törzsön, mint ahogyan két ág, mikor egy kéregbe van oltva, együtt kezd növekedni, tovább is erősödik együtt; így az erős, szívós ölelés eggyé teszi őket, nincs már két testük, de azért kettős az alakjuk, nem fiu az, sem nő: mindkettő s mégsem e kettő.” (fordította: Devecseri Gábor)

Szalmakisz az istenek segítségét kérte, hogy teste a fiúéval örökre egybefonódjon, és azok meghallgatták különös kérését. A kettejük testéből alakult kétnemű, férfi és női nemi szervekkel bíró lény neve szintén Hermaphroditosz. A fiú bánatában szüleihez, Hermészhez és Aphroditéhoz fordult segítségért, és azt kérte tőlük, hogy minden férfi, aki csak megfürdik e forrás vizében veszítse el férfiasságát, mint ő. A szülők teljesítették fiuk kérését, ettől vált Szalmakisz forrása varázserejűvé.

Szalmakisz a művészetben Az antik művészetben, valamint a reneszánsz és a korai újkor idején Szalmakisz mondája az alkotók kedvelt motívuma volt. Alakja megformálásában két stílus alakult ki: Szalmakiszt vagy szép, szerelmes nimfaként ábrázolták, vagy otromba, sóvár és csúnya teremtményt, amint ráveti magát az ifjúra.

Ez a történet ihlette a Genesis "Szalmakisz forrása – (The Fountain of Salmacis)" című dalát amely az 1971-es Nursery Cryme című albumon szerepelt.

Források Walter Burkert: Greek Religion, Harvard University Press, 1985. Kerényi Károly: A görög mitológia, 1997.

Külső hivatkozások

Ovidius: Átváltozások Szalmakisz

Kategória:Naiaszok