Julius von Blaas [ismert még Julius (von) Blaas (der Ältere)„Idősebb” jelzőjét Eugene de Blaas festővé vált fia – tehát Julius unokaöccse –, Giulio „Lulo” de Blaas (1888–1934) miatt kapta és magyarosan Blaas Gyula formában] (Albano Laziale, 1845. augusztus 22. – Bad Hall, 1922. augusztus 1.Egyes forrásokban halála napja augusztus 2. vagy 11.) osztrák (tiroli) származású olasz–osztrák festőművész. A Blaas-festődinasztia tagja. A történelmi tárgyú festészet művelője, portré- és zsánerképfestő, kiemelkedett fajta- és természethű állatábrázolásaival, s ott is főként a lovassport vagy -vadászat témájában.
Családja Apja Karl von Blaas festőművész, anyja Agnesina Auda [mostohaapja után van Millingen], testvére, Eugene de Blaas festőművész voltak.
Felesége, Clarisse von Dreifus bárónő (Stuttgart, 1860. május 27. – Bécs, 1925. augusztus 22.) Házasságkötésük: Dorf Kreith, 1883. augusztus 22.Wiener_Zentralfriedhof_Julius von Blaas sírja, 15. csoport, H.Database of Scientific Illustrators (DSI) 1450–1950, Universität of Stuttgart
Gyermekeik: Ludwig von Blaas (1884–1958) és Carl Theodor von Blaas (1886–1960).FamilySearch oldalaA két gyermekről kedves festménye: Julius Ritter von Blaas, Porträt eines besonderen Pferdes im Stall, 1895. Olaj, fa. Magántulajdon. (A háttérben a 11 éves Ludwig és a 9 éves Carl Theodor von Blaas, Julius von Blaas fiai.) Dr. Helmut Oehler: Malerfamilie Ritter von Blaas Utóbbi szintén festőművész lett, sőt felesége, Helene von Leitenberger bárónő is nevessé vált virág akvarelljeivel és csendéleteivel.
Pályafutása 260px|thumb|Josef Freiherr von Doblhoff (balra) és Julius von Blaas, 1874 260px|thumb|Rókavadászat a római vidéken Umberto di Savoia piemonti herceggel, 1876/1877 260px|thumb|Lovak az itatóvályúnál, 1910 260px|thumb|Lóvásár, 1917 200px|thumb|Hazafelé, Év n. 200px|thumb|Lovak az istállóban, Év n. Karl von Blaas második fiaként, a Róma melletti Albano Lazialében látta meg a napvilágot. Karl Önéletrajza szerint „gyenge csecsemő volt, de nagyszerű, erős ember lett belőle”. Kisebbik fia később kezdett rajzolni, de „incselkedő, jó és kedves természete miatt mindenki kedvence volt.” Apja nem szeretett volna festőt nevelni belőle, s a velencei gimnáziumba íratta, de később kiderült, hogy ott nem tanult eredményesen, ezért Eugene fiához hasonlóan őt is otthon tanította. 1860. február 20-án, tizenöt éves korában lépett be Michelangelo Grigolettihez a velencei akadémia alapozó osztályába.Karl von Blaas: Selbstbibliografie, 1876, latin betűs átirat Julius kevésbé volt kiemelkedő, s a tanulmányainak harmadik évében professzori feljegyzés szól arról, hogy egy egész félévet kihagyott, miután családjával ideiglenes Bécsbe költöztek (Karl von Blaas az Arzenál Dicsőség csarnokának freskóit festette ekkor).Maria Antonella Bellin: I De Blaas. Una dinastia di pittori tra Vienna e Venezia. Tesi di dottorato, 2015/2016. 86–87. oldalak Karl von Blaas saját festőiskolai osztályában Julius fiát is oktatta. Tanulmányai alatt ösztöndíjra egyszer sem pályázott.
A velencei akadémia 1862-es kiállítására befogadott tárgyak között a harmadéves Julius La triste novella (Szomorú hír) című műve szerepelt (amelynek mára nyoma veszett). Témaválasztása alapján a korában divatos velencei, milánói elbeszélő, moralizáló, családi drámákra összpontosító, a köznép életmódját bemutató irányzatba illeszkedett, mint Antonio Rotta, Guglielmo Stella, valamint Domenico és Gerolamo Induno művei.
1863-ban Julius díjat kapott Meztelen tanulmányáért és festészeti díjat is megítéltek számára az Egmont és Clara című művéért, melyet később az orosz cári gyűjtemény részére vásároltak meg.A kép az Ermitázs gyűjteményében. Archiválva
Julius az 1864–1865-ös teljes tanévre beiratkozott az akadémiára, de a következő évet, 1866-ot, a Blaas család végleges bécsi távozásának évét már lemondta, miután apját kinevezték a bécsi akadémia történelemfestés professzorává.
Diplomája megszerzése után szüleivel együtt Bécsbe költözött. Egyes források szerint a bécsi Akadémián is folytatott tanulmányokat, utóbbinak később tanára is volt. Bár a velencei akadémián végzett, de kötődött tiroli, osztrák származásához, így műveit – miután elhagyta Olaszországot – nem a keresztelési nevével (Giulio), hanem Julius von Blaas szignóval látta el.Maria Antonella Bellin: I De Blaas. Una dinastia di pittori tra Vienna e Venezia. Tesi di dottorato, 2015/2016. 18–19. oldalak
Bécsi letelepedésük után a festészet mellett az operaénekesi karrierrel is megpróbálkozott,Arpad Weixlgärtner, Gedachtnis Austellung Julius Blaas, Wien, Christoph Reisser’s Sohne, 1923, 8. oldal. – Idézve Maria Antonella Bellin: I De Blaas, i.m. 18. oldal] és csak azután, hogy 1873 és 1874 között körbeutazta a világot, szentelte magát teljes mértékben a festészetnek. 1869. november 20-tól a bécsi Künstlerhaus tagja volt. Azonban már az 1868-ban megrendezett első éves kiállításán is szerepelt lótanulmányokkal. /1875-ben Cavalli al pascolo (Lovak legeltetése) és Cavalli all’aperto (Lovak a szabadban) festményeivel, 1878-ban a Caccia alla volpe nella campagna Romana művével képviseltette magát, mely utóbbit a bizottság döntése alapján az 1878. évi párizsi világkiállításra is kivittek, s nemzetközi hírnevet szerzett Julius von Blaasnak. 1883-ban A Campo indiana (Indián tábor) és a Caccia al bisonte (Bölényvadászat) műveit mutatta be.Maria Antonella Bellin: I De Blaas, i.m. 337–345. oldal 1892 decemberében a Lóvásár Magyarországon festményét állították ki.Pesti Napló, 1892. december 29. 366. szám/.
1873. október 22-én Triesztből indult el a Josef von Doblhoff-Dier, volt osztrák diplomata által szervezett expedícióval, hogy a Szuezi-öblön keresztül India és Kína partjáig menjen, meglátogassa Japánt és végül Észak-Amerikába érjen. Doblhoff háromkötetes utazási jelentése, Tagebuchblätter von einer Reise nach Ostasien, 1873–1874 (Egy kelet-ázsiai utazás naplói) 1874–1875-ben jelent meg, és tartalmazza a Blaas által készített olajvázlatokat és rajzainak fényképeit.Első kötetének rajzai online elérhetők:Tagebuchblätter von einer Reise nach Ostasien, 1873-1874: Von Trieste bis „Point de Galle” und Bombay. W. Köhler in Wien, 1875. Képek: Blaas és Doblhoff a Tigre hajó korlátjánál. (Címlap előtt); Nubischer Reit-Esel mit Treiber (Nyerges szamár núbiai vezetőjével). Kairó, 1873. november (64–65. oldal között); Nubisch-arabischer Mischling (aus Bássorah), (Núbiai–arab félvér El-Baszrából), kazánfűtő a Tiger hajón (152–153. oldal között); Somauli Neger v. d. Ostküste Afrika’s, (Szomáli néger Afrika keleti partjáról), gépész a Tiger hajón (154–155. oldal között); Neger v. d. Antillen, (Néger férfi az Antillákról), matróz a Tiger hajón (160–161. oldal között); Halbblut – Singhalese, (Félvér szingaléz Ceylonban), Ceylon, 1873. december (248–249. oldal között); Hindu kuli, Bombay, 1873. december (256–257. oldal között); „Unser Private-Boy in Bombay”, (A mi magánszolgánk Bombay-ben), hindu, turbános arckép (308–309. oldal között); Hindu kuli, Bombay, 1873. december (352–353. oldal között); „Mohammed” Sirázból, a Beycullah Hotel kocsisa, Bombay, 1873. december (360–361. oldal között). Lásd még a bombayi hindu kuli színes képét! Magángyűjteményben fellelhető Julius von Blaas vázlatfüzete is, amelybe az út során számtalan rajzot készített.Maria Antonella Bellin: I De Blaas, i.m. 346–356. oldalak.Képek az Artnet lezárt aukciója oldalán ; ; ; ; ;
Utazásáról visszatérve, 30 éves korától 3 éven át előbb, rövidebb ideig Firenzében, majd Rómában élt és tanult. Ekkor születtek meg a Róma vidékén az 1844-től Angliából Odescalchi hercegOdescalchi Livius (1805–1885). és által meghonosított és divatossá vált lovas vadászatok (falkavadászatok nyúlra és rókára) előkelő résztvevőinek csoportképei, amelyek megnyitották számára az itteni vagy itt időző arisztokrácia részéről a megbízatások sorát.
Egyik legfontosabb festményének a Caccia alla volpe nella campagna Romana con il principe di Piemonte Umberto di Savoia (Rókavadászat a római vidéken Umberto di Savoia piemonti herceggel) című alkotását tekintik, melyet 1876-ban a herceg megrendelésére festett.A L'Illustrazione Italiana című lap 1878. december 12-i borítóján ez a mű szerepelt. A 100 x 210 cm-es festményt előkészítő, Julius von Blaas aláírásával és legtöbbször az ábrázoltak nevével ellátott részletrajzokat és vázlatokat Paolo Antonacci műértő, római antikvárius találta meg a ma már Blaas leszármazottak tulajdonában álló osztrák Tannenmühle-kastélyban, s 2011-ben kiállítást rendezett belőlük.Paolo Antonacci: Nobili Romani alla Caccia alla Volpe A ceruza- és akvarellportrék a festmény mozdulatával ábrázolják a lovon ülő Giulio és Mario Grazioli hercegeket, Gaetano Pizzardi márkit, Romualdo Braschi herceget, Benckendorff grófot,Alekszandr Konsztantinovics Benkendorf (1846–1917) Odescalchi László herceget (Róma, 1846. „Ladislao” – Monte-Carlo, 1922), Carlo Origo márkit, Luigi Calabrini márkit és Luigi Senni grófot.A Caccia alla volpe nella campagna Romana, 1876 festmény részletrajzai A festményt a római Borghese Galéria őrzi.
1873-ban osztrák állampolgárrá honosították, 1878-ban visszatért Bécsbe. Apja kapcsolatai, és saját sikeres lovas portréfestményei révén hírnevet és elismerést szerzett a Habsburg császári udvarban, élete során körülbelül 50 portrét festett a királyi családról (I. Ferenc Józsefről, Erzsébet királynéról, az udvartartás arisztokratáiról). Műtermeit személyesen látogatták meg az uralkodói család tagjai is. 1880-ban „Gödingi udvari vadászat“ című nagy képet fest Blaas Gyula jeles képíró. Az uralkodó pár is a vadászok élén látható s király ő felsége maga ajánlá föl, hogy szívesen ül a festőnek. E végett csütörtökön egy órát tölte a wiedeni műteremben, ott ölté föl a vörös kabátot s aztán lóra ült.”Fővárosi Lapok 1880. április 6. 78. szám 1880-ban Gödöllőre hívta meg a király, hogy a bécsi kereskedők által Stefánia főhercegnőnek szánt albumhoz vadászati jeleneteket fessen.Pesti Hírlap, 1880. november 24. 325. szám 1884-ben „Mária Terézia főhercegasszony, Károly Lajos főherceg neje Reichenauba hívatta Blaas Gyula festőt, kivel arcképét festeti. A főhercegasszony a képen lóháton fog ülni.”Fővárosi Lapok 1884. szeptember 17. 218. számA festmény képe az Artnet oldalán 1895-ben „Stefánia özvegy trónörökösné tegnap délelőtt megjelent Blaas Gyula bécsi festő műtermében és másfél óra hosszat ült legújabb képéhez.”Pesti Hírlap, 1896. május 15. 134. szám Julius von Blaas sokszor tartózkodott Magyarországon, szívesen eleget tett a magyar arisztokrácia megbízásainak is, így „festett Festetics Tasziló számára ugyanúgy, mint a többi híres lovas arisztokrata, többek között a tatai Esterházy Miklós József számára, akinek a portréját is megfestette. A tatai Esterházy kastélyszínház színlapgyűjteményének vendégkönyv-töredéke alapján nyilvánvalóvá válik, hogy Richter és Blaas a tatai gróf vendégei voltak, minden valószínűség szerint nem is egy alkalommal” az itt sűrűn rendezett falkavadászatok, illetve versenyek alkalmával.Kövesdi Mónika: Az első és az utolsó tatai falkavadászat. Új Forrás, 1998. 5. szám Korabeli leírás szerint több Blaas festmény (köztük egy lovaskép is) díszítette a nagyszentmiklósi Nákó-kastélyt.Sisa József: Kastélyépítészet és kastélykultúra Magyarországon a historizmus korában. Akadémiai doktori értekezés. Budapest, 2004. 187–188. oldalak