Nemes dr. Deseő László, családneve 1931. április 30-ig Dezső (Sárospatak, 1893. június 26. – Krasznogorszk, 1948. június 25.) vezérőrnagy (gyalogság, tüzérség), moszkvai katonai attasé.

Élete és pályafutása Apja, Dezső Lajos, a sárospataki református gimnázium igazgatója, anyja Róth Mária volt. A hétgyermekes család legkisebb fia volt. Szüleit tízéves korára, röviden egymás után vesztette el. Legidősebb, már családos bátyja vette gondozásba.

A Ludovika Akadémia elvégzése után, 1913. szeptember elsején tüzér hadnaggyá avatták. Az első világháborúban ütegparancsnok főhadnagyként vett részt. 1915. március 26-án a volhíniai Olikánál különösen kitüntette magát. A Monarchia felbomlása után századosi rendfokozatban tovább szolgált a köztársasági, majd a magyar királyi hadseregben. Elvégezte a vezérkari akadémiát, és a honvéd vezérkar állományába került. 1927-től a Ludovika Akadémián tanított.

1932-től a VKF 2. osztályán, vezérkari őrnagyi rendfokozatban, az orosz ügyek referense. Időközben elvégezte a budapesti közgazdasági egyetemet, ahol doktori címet szerzett, és megtanult oroszul.

1934. november 1-jétől vezérkari szolgálatot teljesítő alezredesi rangot kapott, majd 1935 végén a honvéd vezérkar főnöke moszkvai katonai attasénak nevezte ki. 1939. január végén a Szovjetunió Magyarországnak az antikomintern paktumhoz való csatlakozása miatt felfüggesztette a diplomáciai kapcsolatokat. Ekkor Helsinkibe helyezték át, hogy onnan kísérje figyelemmel a szovjetunióbeli fejleményeket, egyúttal a balti államokba is akkreditálták katonai attaséként. 1939. május 1-én vezérkari ezredessé léptették elő. A magyar–szovjet kapcsolatok időleges javulása során, 1939 végén visszatért moszkvai posztjára, amit 1940. július 1-ig töltött be.

Moszkvai katonai attaséként igen aktív tevékenységet folytatott, vasúton, hajón és gépkocsin bejárta az egész európai Oroszországot, Murmanszktól Batumiig. A Volgán hajóval eljutott egészen Asztrahánig. Széles körű kapcsolatokat épített ki az orosz lakosság körében is.

Hazatérése után visszatért a tüzérséghez, majd 1942. november 1-jén vezérőrnaggyá nevezték ki és a Magyar 2. hadsereg kötelékében, a szombathelyi III. hadtest tüzérparancsnokaként került szovjet frontra. 1943 februárjában a Don-kanyarban fogságba esett.

A hadifogságban más tábornokokhoz hasonlóan viszonylag kedvező körülmények közé került, de 1948 júniusában megbetegedett és meghalt. Sírját fia, Deseő László, akkor stockholmi magyar nagykövet, a moszkvai magyar nagykövetség segítségével felkutatta és hamvait 1994 júniusában Sárospatakon újratemették.

Kitüntetései a viselési sorrendben Magyar Érdemrend tisztikeresztje (1940) Magyar Érdemkereszt IV. osztálya (1934. december 12.) Katonai Érdemkereszt III. osztálya hadidíszítménnyel, kardokkal Ezüst Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal Bronz Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal Károly-csapatkereszt Háborús Emlékérem kardokkal és sisakkal Tiszti Katonai Szolgálati Jel III. osztálya Erdélyi Emlékérem észt Saskereszt Rend III. osztálya (1940. augusztus 16.) Finn Fehér Rózsa Rend parancsnoki keresztje lett Három Csillag Rend III. osztálya (1940. augusztus 16.) Gediminas Litván Nagyherceg Rend III. osztálya (1940. augusztus 16.) osztrák Háborús Emlékérem kardokkal bolgár Háborús Emlékérem

Jegyzetek

Források

További információk

Kategória:1893-ban született személyek Kategória:1948-ban elhunyt személyek Kategória:Sárospatakiak Kategória:Az Osztrák–Magyar Monarchia katonái az első világháborúban Kategória:Katonai attasék Kategória:Magyar katonai felderítők Kategória:Nevet változtatott magyar személyek Kategória:A bolgár Háborús Emlékérem kitüntetettjei Kategória:Az osztrák Háborús Emlékérem kitüntetettjei Kategória:A Magyar Királyság katonái a második világháborúban Kategória:Magyar tüzérek Kategória:Hadifoglyok Kategória:Őrizetben elhunyt személyek Kategória:Újratemetett magyarok