A Kisréti-víznyelőbarlang a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, a Gerecse hegységben, a Gerecsei Tájvédelmi Körzetben található egyik barlang. Denevérek is előfordulnak benne.
Leírás
A tatabányai Kő-hegy ÉK-i nyúlványának tekinthető Kis-réten van szabálytalan alakú, 1,2 m széles és 1 m magas bejárata, amely egy töbör aljába mélyedő 2 m mély kutatóaknából nyílik. A szűk és meredeken lejtő járat 6 m után egy kicsi, 6,5 m hosszú, 1,5–2,5 m széles és 1,5–3 m magas terem tetejébe érkezik. A végződésénél kezdődő kuszoda 4 m hosszú. Felső triász vastagpados mészkő ÉK–DNy irányú törésvonala mentén a beszivárgó vizek korróziós hatására jött létre. Viszonylag száraz, átlagos klímájú barlang.
A Gerecse Barlangkutató és Természetvédő Egyesület végzett denevér-megfigyeléseket benne, amelyek során két denevérfaj; kis patkósdenevér és nyugati piszedenevér jelenlétét állapították meg a csoporttagok. Az észlelési adatok és a néha fellelhető friss ürülék alapján a Kisréti-víznyelőbarlang kis faj- és egyedszámú alkalmi téli és feltételesen nyári denevér-szálláshelynek tekinthető.
1981-ben volt először Kisréti-víznyelőbarlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul a barlang az irodalmában 9. sz. nyelő (Juhász 1977), 9.sz.nyelő (Juhász 1977), 9.sz. viznyelő (Juhász 1978), 9. sz. víznyelő (Juhász 1994), 9.sz. víznyelő (Székely 1994), Kisréti-barlang (Juhász 1977), Kisréti-viznyelőbarlang (Juhász 1986) és Kisréti-víznyelő-barlang (Juhász 1994) neveken is.
Kutatástörténet
1969-ben a Tatabányai Szénbányák Barlangkutató Csoportja Szentiványi Gábor vezette 1. sz. csoportja elkezdte feltárni a kisréti vadászháztól D-re kb. 1200 m-re lévő 9. sz. víznyelőt. A bokros aljnövényzet kiirtása után hozzáférhetővé tették a csoporttagok a víznyelőbejáratot és elkezdték eltávolítani a hordalékot. Munka közben tüzérségi lövedéket találtak, ezért abba kellett hagyniuk a feltáró munkát. Az előkerült tüzérségi lövedékről tájékoztatták a Komárom megyei Tanács illetékes osztályát. A csoport 1969. évről szóló jelentésében az olvasható, hogy ebben az évben nem lett eltávolítva a lövedék a helyéről.
Az 1972. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban az van írva, hogy amikor a csoport létszáma megnövekedett, azaz 1972 márciusában kezdte el kutatni a csoport a 9. sz. víznyelőt. A víznyelő a kisréti vadászháztól kb. 250 m-re, Alsógalla irányában és 300 m tengerszint feletti magasságban van. A csoport barlangkutatói kezdetben 2 kutatási pontot határoztak meg. Az egymástól kis távolságra lévő 2 nyelő nem egy szinten helyezkedik el. Valószínűleg az alsó szint később, rányelőként jött létre. A felső szinten végzett próbakutatás is indokolta a két nyelő kapcsolatát.
A felső nyelő bontását időlegesen felfüggesztették és az alsó szintet kezdték kutatni. A laza törmelékes talaj gyors előrehaladást ígért. Azonos 1 m-es mélységben asztal nagyságú sziklák tették nehézzé a továbbhaladást. A felszíntől 4 m mélységben bejutottak egy 7 m hosszú és 2 m széles hasadékterembe, amelynek iránya megegyezett a felső szinten lévő 1. sz. víznyelő irányával. Tervezték, hogy télen folytatni fogják a 9. sz. víznyelő kutatását.
1972-ben a csoport a víznyelő kutatására kb. 8600 órát fordított. 1975 első negyedében a Tatabányai Barlangkutató Csoport folytatta a 9. sz. víznyelő bontását és a bejárati szakaszon új ácsolatot épített. Kb. 11,5 m³ törmelék lett eltávolítva és ezzel a barlang talppontja 3 m-rel lejjebb került. A Vértes László Karszt- és Barlangkutató Csoport 1977-es jelentése szerint 1977-ben jelentős feltáró munkát nem végzett a csoport a barlangnál. Megjavította a megrongálódott bejárati ácsolatot és eltávolította a mozgó köveket. Az év végén elkezdte felmérni a barlangot 1:100 méretarányú térkép szerkesztéséhez.
1978. október 15-én Pálfalvi Tamás, Puskás György és Juhász Márton felmérték a barlangot és a felmérés alapján Juhász Márton szerkesztett, rajzolt 1:100 méretarányú alaprajzi térképet 1:10.000 méretarányú helyszínrajzzal, valamint 1:100 méretarányú hosszmetszet térképet. A felmérés szerint 24 m hosszú és 10,7 m mély. A Vértes László Karszt-Barlangkutató Csoport 1978. évet tárgyaló jelentésében az van írva, hogy a Kisréti-barlang a kisréti vadászház közelében található és ÉK–DNy irányú hasadék mentén jött létre a már inaktív víznyelőbarlang. A csoport az 1970-es évek elejétől több éven át bontotta.
Az eredeti nyelőszáj elagyagosodott és reménytelennek látszott feltárása, ezért a lapos, tál alakú töbör alján lévő friss berogyás mentén új bejáratot nyitottak a tagok és hamarosan bejutottak egy kis hasadékterembe. A feltáró munka a bejárat biztosítása után folytatódott. Több 10 m³ agyagot és kőtörmeléket hordtak a felszínre. Új levegős üreget nem értek el, de kiástak egy 6 m hosszú, 2,5 m széles, 3 m magas termet és egy szűk kúszójáratot. 1975 végén fejezte be a munkát a barlangban a csoport. A barlangban kevés a képződmény, néhány fejletlen cseppkőlefolyás figyelhető meg az alsó teremben. Kitöltése kőtörmelékes agyag.
A Kőbányai Barlangkutató és Hegymászó Szakosztály 1979. évi beszámolójában található barlangleírás szerint a barlang bejárata Tatabánya-alsó felett, a kisréti vadászháztól D-re kb. 200 m-re, az úttól kb. 30 m-re, kb. 300 m tengerszint feletti magasságban, nagyon nehezen megtalálható helyen, bozót közepén helyezkedik el. Az inaktív nyelőt 1972 márciusában kezdte el bontani a Tatabányai Szénbányák Barlangkutató Csoportja. 1975-ben fejezték be a dachsteini mészkőben ÉK–DNy irányú hasadék mentén keletkezett barlang feltárását. Jelentéktelen cseppkőlefolyások vannak a Juhász Márton információja alapján 24 m hosszú és 10,7 m mély barlangban. Élővilága nem ismert. Az ismertetés 5 irodalmi mű és Juhász Márton közlései alapján íródott.
Az 1981. évi Karszt és Barlang 1–2. félévi számában nyilvánosságra lett hozva, hogy a Kisréti-víznyelőbarlangnak 4630/31. a barlangkataszteri száma. Az 1984-ben kiadott Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a Gerecse hegység barlangjai között a 4630/31 barlangkataszteri számú barlang Kisréti-víznyelőbarlang néven. A listához kapcsolódóan látható a Dunazug-hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató 1:500 000-es méretarányú térképen a barlang földrajzi elhelyezkedése. Az 1986. január 5-i barlangbejáráskor a Vértes László Karszt- és Barlangkutató Csoport megállapította, hogy nincs benne denevér.
Az 1994. évi Limesben közölt, Visszapillantás a tatabányai barlangkutatás elmúlt 25 évére című tanulmányban az olvasható, hogy a Tatabányai Szénbányák Barlangkutató Csoportja 1969-ben kezdte el bontani a 9. sz. víznyelőt. 1972-ben a 9. sz. víznyelőben feltárt járat később a Kisréti-víznyelő-barlang nevet kapta. 1975 elején a barlangban kis bontások történtek. 1978-ban készült el a barlang térképdokumentációja. A tatabányai barlangkutató csoportok jelentősebb barlangfeltárásainak kronológiáját szemléltető ábrán nyomon követhető a barlang feltárástörténete. A publikációhoz mellékelve lett egy 1974-ben készült fénykép, amelyen a barlangnál lévő feltáró brigád látható és egy olyan fénykép, amelyen a barlang bontása figyelhető meg.
Az 1994. évi Limesben közölt, Székely Kinga által írt dolgozatban az van írva, hogy a 4630/31 barlangkataszteri számú Kisréti-víznyelőbarlang másik neve 9.sz. víznyelő. Bertalan Károly barlangleltárában nem szerepel az üreg. A Barlangtani Intézetben a barlangnak nincs kataszteri törzslapja, fényképe és irodalmi törzslapja, de térképe és kutatási törzslapja van. Az 1997. május 28-i barlangbejáráskor a Gerecse Barlangkutató és Természetvédő Egyesület megállapította, hogy nincs benne denevér. 1997. augusztus 17-én Lovas Lajos a barlang alsó részében egy riasztott és repkedő, meghatározatlan fajú denevért észlelt.
A 2001. február 25-i, a 2001. június 23-i, a 2002. június 23-i, a 2002. december 29-i, a 2003. január 28-i, a 2003. június 22-i, a 2004. június 29-i, a 2006. január 22-i és a 2006. június 4-i barlangbejárásokkor az egyesület megállapította, hogy nincs benne denevér. 2004. december 22-én Juhász Márton és Puskás György a barlang alsó részének mennyezetén, 2 m-es magasságban simulva-lógva egy nyugati piszedenevért figyeltek meg.
Juhász Márton 2007. évi tanulmányában részletesen ismertetve van. A publikációban az van írva, hogy a Tatabányán lévő Kisréti-víznyelőbarlang másik neve 9.sz. víznyelő. Közhiteles barlangnyilvántartási száma 4630-31, UTM-kódja CT07D1. A barlang 24 m hosszú és 10,5 m mély. Szabadon látogatható. Nyitott bejárata eldugott helyen nyílik, ezért nem fenyegeti számottevő emberi zavarás. Jelentős védelmi problémát okoz viszont omladékos bejárati része, mely beomlással és feltöltődéssel veszélyezteti a barlangot. Az omlásveszélyt a bejárat biztonságos kiépítésével, esetleg lezárásával lehetne maradandóan megszüntetni. A barlangban a Gerecse Barlangkutató és Természetvédő Egyesület 1986 és 2006 között 10 téli, 2 tavaszi és 10 nyári (összesen 22) denevér-megfigyelést végzett, amelyek közül csak 2 téli és 1 nyári volt eredményes. A barlangban végzett denevér-megfigyelésekkel kapcsolatos irodalom Juhász Márton 3 kéziratából áll.
DátumRhin. hip.Bar. bar.Myo. myo. 1997. augusztus 17.––1 2000. december 27.1–– 2004. december 22.–1–
Denevér-megfigyelések Denevér-megfigyelések (1986–2014)DátumÖsszesenRhin. hip.Bar. bar.Myo. myo.indet sp. 1986. január 5.––––– 1997. május 28.––––– 1997. augusztus 17.1––1 (?)1 (?) 2000. december 27.11––– 2001. február 25.––––– 2001. június 23.––––– 2002. június 23.––––– 2002. december 29.––––– 2003. január 28.––––– 2003. június 22.––––– 2004. június 29.––––– 2004. december 22.1–1–– 2006. január 22.––––– 2006. június 4.––––– 2009. június 27.––––– 2009. december 30.––––– 2010. július 4.––––– 2010. november 30.11––– 2011. június 11.––––– 2011. december 30.21–1– 2012. július 1.––––– 2012. december 14.22––– 2013. július 5.––––– 2013. december 23.––––– 2014. február 8.22––– 2014. június 28.–––––
Irodalom
Jáki Rezső – Gerber Pál: Jelentés a Tatabányai Szénbányák Barlangkutató Csoportjának 1969. évben végzett munkájáról. Kézirat. 1. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.) Juhász Márton: Jelentés a Tatabányai Barlangkutató Csoport 1975. évi tevékenységéről. MKBT Beszámoló, 1975 második félév. 142. old. Juhász Márton: Jelentés a Tatabányai Barlangkutató Csoport 1975. évi tevékenységéről. Kézirat. 1. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.) Juhász Márton: Beszámoló a Tatabányai Bányász Művelődési és Oktatási Központ Vértes László Karszt- és Barlangkutató Csoportjának 1977. évi tevékenységéről. MKBT Beszámoló, 1977. 256., 267. old. Juhász Márton: Beszámoló a Tatabányai Bányász Művelődési és Oktatási Központ Vértes László Karszt- és Barlangkutató Csoportjának 1977. évi tevékenységéről. Kézirat. Tatabánya, 1978. január 15. 4., 9. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.) Juhász Márton: Beszámoló a tatabányai Bányász Művelődési és Oktatási Központ Vértes László Karszt- és Barlangkutató Csoportjának 1978. évi tevékenységéről. MKBT Beszámoló, 1978. 209., 215. old. Juhász Márton: Beszámoló a tatabányai Bányász Művelődési és Oktatási Központ Vértes László Karszt- és Barlangkutató Csoportjának 1978. évi tevékenységéről. Kézirat. Tatabánya, 1979. január 20. 2., 15–17., 44. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.) Juhász Márton: Jelentés a Gerecse-hegységben 1986. január 4-28. között végzett denevérszámlálásról. Kézirat. Tatabánya, 1986. február 10. 6. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.) Juhász Márton: Visszapillantás a tatabányai barlangkutatás elmúlt 25 évére. Limes, 1994. (7. évf.) 2. sz. 5., 6., 7., 23., 37. old. Juhász Márton: Gerecse Barlangkutató és Természetvédő Egyesület évkönyve 1997. Kézirat. Tatabánya, 1998. március. 42., 59. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)