Bátorfi Lajos [született: Bibok Lajos] (Kiskunfélegyháza, 1835. augusztus 20. – Nagykanizsa, 1896. április 29.Halálozási adata a Magyar Életrajzi Lexikonban április 2., Zalai életrajzi lexikonban április 29., Új magyar életrajzi lexikonban: május 2.Sírján a halál napja: április 30.Bátorfi Lajos gyászjelentése - Pannon Digitális Egyesített Archívum, OSZK író, költő, újságíró, lapszerkesztő, helytörténész. Írói szignói: B. L., B., Bfi.
Életrajza Édesapja Bibok [Bobek] József gazdatiszt, édesanyja Huszka Ágnes. Polgári életvitelű családban nőtt fel, iskoláit szülőhelyén, majd Szegeden, Aradon és Pesten végezte. 1853-ban állt először munkába nagybátyjánál, Huszka József ügyvédnél, majd az újonnan megszervezett kiskunfélegyházi árvaszéknél hivatalnokként dolgozott. 1858-tól kezdett újságíróként működni, a Gyürky Antal szerkesztette Borászati Lapoknál, ahol két évet töltött, majd a Győri Közlöny munkatársa lett (1861 novemberétől 1864-ig). Ezután a Zala–Somogyi Közlönynél kapott állást segédszerkesztőként, ahol 1871-ig volt alkalmazásban.
1872-ben hosszabb külföldi utat tett, éveket töltött Konstantinápolyban, majd Párizsban és Rómában is, 1875-ben tért csak haza.
Nagykanizsán telepedett le feleségével és Győrben született Emília leányával. A város tevékeny közéleti szereplője és tisztségviselője volt. 1875-től a Nagykanizsai Kisdednevelő Egyesület titkára, a nagykanizsai Tűzoltó Egyesület tűzvédőrségi alkapitánya, az 1887-ben létrejött Nagykanizsai Keresztény Jótékony Nőegyletnek alapító tagja és első titkára volt. Sok szervezőmunkát végzett az 1885-ben leégett búcsúszentlászlói zárda felépítésére rendezett sorsjáték ügyében, mely alkalommal Deák Ferenc is megtisztelte levelével.
1885-től Nagykanizsa városi levéltárának levéltárnokaként, az iratok rendezésével foglalkozott, s a pallini Inkey család történetét kutatta. Megkezdte Nagykanizsa várostörténetének kidolgozását is.
Szerkesztői munkássága igen széles körű volt. Pesten a Tavasz c. almanachot 1861-ben, Győrben a Győri Naptárt 1864-ben szerkesztette. Ő rendezte sajtó alá az „Adatok Zalamegye Történetéhez” című sorozatot 1876 és 1878 között (30 füzet), és szerkesztője volt 1872 januárjától egészen haláláig a Zala-Somogyi Közlönynek, mely 1874-től Zalai Közlöny címet vett fel, (1887 januárjától a Zalai Közlönynek még kiadótulajdonosa is lett). 1868. október 1. és december 20. között a Kandi Klári című, első nagykanizsai női élclap szerkesztésével próbálkozott, és a Párizsban élő Edelényi Szabó Lajossal közösen Párisi Lapok címen kiadványsorozatot tettek közzé. A Zalai Tanügy szerkesztője és kiadótulajdonosa volt 1880. augusztus 1-től 1887. december 29-ig. 1889-ben „Zalai Közlöny Könyvtára” címmel sorozatot indított meg.
Íróként színdarabokat és útirajzokat szerzett, és a költészet terén is sikereket ért el. Első cikke (és ugyanekkor első költeménye is) 1855. szeptember 5-én B. L. szignóval jelent meg a Budapesti Hírlapban. Saját kiadói vállalkozása is volt, de ezen kívül számos hírlap és folyóirat külső munkatársaként dolgozott, így a Napkelet, Divatcsarnok, Gombostű, Alföld, Szegedi Híradó, Somogy, Vasmegyei Közlöny, Zala stb. lapoknál.
Nagykanizsán nyugszik. Ma is látható szép síremlékét közadakozásból állították 1898-ban. Felirata: „Az irodalom és a közügyek buzgó munkásának emlékére emelték tisztelői és gyászoló leánya”.
Művei (válogatás) Mezei virágok (versek). Vác, 1858 Bánatos szív. Pest, 1860 Nemzeti szikrák. Debrecen, 1861 (Három kiadást ért meg, Nagykanizsán, Győrben is megjelent, összesen 80 ezer példányban.) Juliska, népszínmű 3 felvonásban, Győr, 1862 (2. kiadás Nagykanizsa, 1885) Darázsfészek. Pikáns színdarabok. Nagykanizsa, 1868 111 költemény (1860–1864) Nagykanizsa, 1869 Virág-csokor. Nagykanizsa, 1869 Sonettek. Pest, 1871 (a szerző fénynyomatú arcképével, 2. kiadása Nagykanizsa, 1886) Jenő, dr. 5 felvonásos színdarab, Nagykanizsa, 1871 Antonia, történelmi színmű 5 felvonásban. Nagykanizsa, 1872 Konstantinápolyig és vissza. Nagykanizsa, 1873 (2. kiadás. Nagykanizsa, 1877) Mirza, a szép kunleány, történelmi színmű 3 felvonásban, Nagykanizsa, 1873 A muraközi kérdés. Nagykanizsa, 1873 (Többek közreműködésével. Különnyomat a Zala–Somogyi Közlönyből.) Tengerész küzdelme. Regény, németből fordítva. Nagykanizsa, 1873 (Horváth Gyulával) Női fegyver, vígjáték 4 felvonásban. Nagykanizsa, 1875 Tíz év emléke Zalában 1867–1876. Nagykanizsa, 1878 Párisig és vissza. Nagykanizsa, 1878 A szülőföld és a haza. Zalamegye földrajza. Nagykanizsa, 1880 (Hoffmann Mórral. 2. kiadás, 1881.; 3. kiadás, 1884.; 4. javított és bővített kiadás, 1888) Anya mint honleány. Nagykanizsa, 1881 Nefelejtsek. Keszthely, 1884 (költemények) Utolsó Zrínyi. Költői beszély I. része. Muraszombat, 1885 Irénke. (Családi költemények). Nagykanizsa, 1886 Rómáig és vissza. Útirajz. Nagykanizsa, 1888
Jegyzetek
Források
Kozák Péter: Névpont, 2013 – Bátorfi Lajos életrajza
Kategória:1835-ben született személyek Kategória:1896-ban elhunyt személyek Kategória:Nagykanizsaiak Kategória:Magyar lapszerkesztők Kategória:Magyar helytörténészek Kategória:Magyar költők, írók