Tóth Gábor (Budapest, 1920. december 30. – Budapest, 2003. április 24.) pedagógus, az ELTE Bölcsészettudományi Kar (ELTE-BTK) Neveléstudományi Tanszékének docense, a neveléstudomány kandidátusa, az Eötvös József Kollégium újjászervezője és igazgatója (1956–1984).

Családja Óbudán, a Lajos utca 18. számú házban, református hivatalnokcsaládba született (apja Tóth Gábor pénzügyőri fővigyázó, anyja Krén Szidónia). Óbudán kezdte iskoláit. A család 1928-ban a Fiumei útra, majd 1929-ben Budafokra, a Tóth József utcába költözött. Itt végezte el az állami polgári fiúiskolát. Közben tagja lett budafoki református egyházközség 241. sz. Bethlen Gábor cserkészcsapatának. Ebben az időben hegedülni is tanult.

Magas, közel 2 méteres termetű, tekintélyt parancsoló jelenség volt. 1946 őszén vette feleségül Kristóf Ilonát, házasságukból két leány, Katalin és Ilona született. 1947-ben költöztek főbérleti lakásba Budafokon, a Városház tér 6-ba.

Tanulmányai Szabó Dezső Az elsodort falujának hatására tanyasi tanító szeretett volna lenni, ezért jelentkezett a Jászberényi M. Kir. Állami Tanítóképző-intézetbe, ahol 1935–1940 között diákoskodott. 1940-től a Szegedi M. Kir. Állami Polgári Iskolai Tanárképző Főiskolán tanult tovább, közben a Horthy Miklós Tudományegyetemet rendkívüli hallgatóként látogatta.

Nyaranta az Oroszlán Zoltán (1891–1971) és Banner János (1888–1972) régészek által vezetett ásatásokon dolgozott.

1944 októberétől a háború végéig katonai szolgálatot teljesített, így csak 1945 októberében tehette le a tanári vizsgát történelem–magyar nyelv és irodalom szakon. 1946 júliusában avatták doktorrá.

Pályafutása 1945-től 1948-ig, az államosításig vezette a budafoki Hangya Ipar Rt. Likőr és Rum Gyárát. 1946-tól 1948-ban történt kizárásáig az MSZDP tagja volt.

1948-tól a budapesti Marczibányi téri általános iskolában, majd 1948-tól 1953-ig az Ipari Szakmunkásképző Intézetben és a Műszaki Tanárképző Főiskolán tanított. 1951-től levelezőket oktatott történelemre az ELTE Bölcsészeti Karán. 1953-tól kezdve az 1956-ig működő Földes Ferenc Pedagógiai Kollégiumban, majd az ELTE BTK Neveléstudományi Tanszékén volt egyetemi oktató.

1953 őszén Bóka László, a Nyelv- és Irodalomtudományi Kar dékánja, fél évre megbízta a Nagyboldogasszony (Ménesi) úti diákotthon igazgatásával. 1956-tól kezdte meg az Eötvös József Kollégium újjászervezését. 1957 szeptemberében, majd 1958 júniusában nyújtotta be erről szóló javaslatait. Létrehozta a szakkollégiumokat. A nevét visszanyerő, ismét kollégiumként működő intézményt 1984-ig igazgatta.

Az 1960-as években Borsos Miklós és Pátzay Pál képzőművészekkel készíttetett emlékplakettet a kollégium bejáratáról és jelmondatáról ("Szabadon szolgál a szellem"). 1974-ben befogadta Mezey László (1918–1984) professzor Fragmenta Codicum Kutatócsoportját, amelyben latin szakos kollégisták is munkálkodtak. Kezdeményezte a kollégium Ménesi út 12. szám alatti B épületének átalakítását, amelyben 1983-tól a Bibó István Szakkollégium kapott helyet. Az 1970-es években megszervezte az Eötvös József Kollégium Baráti Körét, kezdeményezésére alakult meg az intézmény saját könyvtára, mely később Mednyánszky Dénes geológus (1830–1911) nevét vette fel. Elindította és szerkesztette az Eötvös-füzetek új folyamát.

1980-ban tanárként nyugdíjba ment. 1984-ben arra is gondja volt, hogy alkalmas utód vegye át tőle az igazgatói széket. Az ezt követő húsz esztendőt kiterjedt szakirodalmi munkálkodással töltötte. Nagyszámú publikációja jelent meg a neveléstörténet, helytörténet témakörében, köztük több olyan, amely az Eötvös József Collegium történetével foglalkozik. 2000-ben munkásságát magas kitüntetéssel ismerték el. Főbb művei Önálló kötetek, szerkesztések Szöveggyűjtemény egyetemes neveléstörténetből; szerk. Tóth Gábor; ELTE, Bp., 1961 Neveléstani előadások vázlata; szerk. Tóth Gábor; ELTE, Bp., 1961 Tétény – Promontor. Budapest XXII. kerületének története; szerk. Joó Ernő, Tóth Gábor, Tóth Sándor; Fővárosi Tanács 22. kerület, Bp., 1970 Pedagógia és pszichológia a Szovjetunióban. Előadások; szerk. Tóth Gábor; Tankönyvkiadó, Bp., 1979 (Pedagógiai közlemények) A nevelőmunka időszerű kérdései a felsőoktatási intézmények kollégiumaiban. A VII. Országos Kollégiumi Konferencia nemzetközi tanácskozásának anyaga. Győr, 1984. november; szerk. Tóth Gábor; Művelődési Minisztérium Marxizmus-Leninizmus Oktatási Főosztálya, Bp., 1986 Az Eötvös József Kollégium történetének bibliográfiája és levéltári anyaga; összeáll. Tóth Gábor; Eötvös Kollégium, Bp., 1987 (Eötvös-füzetek) Tétény-Promontor. Budapest XXΙI. kerületének története; szerk. Joó Ernő, Tóth Gábor; 2. átdolg., bőv. kiad.; XXII. Kerületi Tanács, Bp., 1988 Falussy Béla–Laki László–Tóth Gábor: Egyetemi és főiskolai kollégisták életmódja; Eötvös Kollégium, Bp., 1991 (Eötvös-füzetek) A magyarországi tanítóképző intézeti tanárképzés története. Apponyi Kollégium; Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, Bp., 1996

Díjak, kitüntetések Ifjúságért Érdemérem (1972) Az oktatásügy kiváló dolgozója (1973) Munka Érdemrend ezüst fokozata (1975) Munka Érdemrend arany fokozata (1981) ELTE Aranyérme (1984) Állami Ifjúsági Díj (1985)

Források Tóth Gábor: Az idő sodrábanin: Lustrum; Typotex–Eötvös Collegium, Bp., 2011, 709–835. o. (életrajzi emlékirat, 2001); sajtó alá rend., utószó: Szentmártoni Szabó Géza Pál Zoltán: Az Eötvös Kollégium. Elitképzés a népi demokráciában 1956–1984; Kairosz, Bp., 2013 Szentmártoni Szabó Géza (egykori Eötvös-kollégista) személyes közlései

További információk Balla Gábor Tamás: Egy történelemformáló pedagógus életpálya: Tóth Gábor; in: Jászsági Évkönyv, Jászberény, 2003; 206-208. old.http://epa.oszk.hu/02200/02295/00011/pdf/EPA-02295_Jaszsagi_Evkv_2003_Tothg2.pdf Koszorúzás Tóth Gábor sírjánál (Eötvös Collegium Baráti Köre, 2016) Vitéz Anita: „Szabadon szolgál a szellem” (2020)Magyar Hírlap; 2020. aug. 18.

Jegyzetek

Kategória:1920-ban született személyek Kategória:2003-ban elhunyt személyek Kategória:Magyar neveléstörténészek Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:Magyar helytörténészek Kategória:MSZDP-tagok Kategória:Budapesten született személyek