bélyegkép|Fiatal nő portréja (1928) Giulio de Blaas [névváltozata: Julius (von) Blaas (der Jüngere)]„Ifjabb” jelzőjét apjának, Eugene de Blaasnak szintén festőművésszé vált testvére – tehát Giulio nagybátyja –, Julius von Blaas (1845–1922) miatt kapta. (Velence, 1888. augusztus 11.– New York, 1934. május 13.) olasz–amerikai festőművész, a Blaas festődinasztia tagja. Művészi aláírása ’Lulo de Blaas’ volt.

Családja Apja Eugene de Blaas, osztrák (tiroli) eredetű, olasz életkép- és portréfestő, a velencei akadémia tanára, anyja Paola Prina grófnő (Velence, 1846. április 10. – Velence, 1919. december 31.), nővére Agnesina de Blaas (Velence, 1871. április 2. – Bologna, 1936. július), annak férje Domenico Morosini (Velence, 1866. október 16. – Velence, 1899. május 1.) volt.

Fiatalkori képét apja, Eugene de Blaas festette meg.

Giulio nem nősült meg.

Pályafutása Giulio kezdetben apja felügyelete alatt tanult, majd két éven át az alapozó időszakot Ettore Titónak, a Velencei Képzőművészeti Akadémia 1894 és 1927 közötti tanárának irányítása alatt végezte. Ezután a Müncheni Akadémiára ment, ahol 20 évesen beiratkozott Carl von Marr művészeti tárgykörére.A Müncheni Akadémia anyakönyvében 3621. szám alatt de Blaas Giulio beiratkozása, 1908. november 4-én Itt végezve, Párizsban képezte tovább magát, ahol Lucien Simonnal dolgozott együtt.

1912-ben a Római Biennálén, majd Velencében, a Bevilacqua La Masa alapítványA Bevilacqua La Masa Alapítványt nem sokkal a Velencei Biennálé alapítása után, 1898-ban hozták létre. Nevét alapítójának, Felicità Bevilacquának köszönheti. kiállításain 1912-ben, 1913-ban (a velencei Ca' Pesaróban a Bevilacqua La Masa Alapítvány V. kiállításán), 1914-ben (a Hotel Excelsiorban rendezett „Elutasítottak kiállításán”) és 1922-ben szerepelt. Rómában az 1913-ban megrendezett első szecessziós kiállításon, valamint az 1915-ös, ugyancsak szecessziós kiállításon és az 1921-es biennálén vett részt.Vittorio Pajusco: Una segnalazione Brenno del Giudice e Guido Cadorin il Gruppo per l’Architettura e Arredamenti di Venezia. In: Storie dell’arte contemporanea 2. Universiti Ca’ Foscari, Venezia. 483. oldal, 11. lábjegyzet

Az első világháború előtti években a Luisa Casati márkinéLuisa Casati Stampa di Soncino római márkiné (1881. január 23. - 1957. június 1.) olasz örökösnő, múzsa és a művészet védnöke a 20. század elején Európában. körének tagja volt, akinek portrékat készített és jelmezeket tervezett.

Az első világháború idején önkéntes volt a haditengerészetnél, a Haditengerészeti Minisztérium megbízásából pedig háborús jeleneteket festett. Az Alfieri és Lacroix milánói kiadó tizenöt táblán, fűzős borítólappal ellátva tette közzé 1919-ben a Tengerészet a fedélzeten és a szárazföldön címmel színes rajzainak nyomatait.Marina a bordo ed a terra Vázlatok. [A Haditengerészeti Minisztérium különleges irodája] megbízásából. Alfieri & Lacroix, Milánó, 1919. Lapokban

1920-ban, a háború által megrongált épületek helyreállítási szükséglete miatt Velencében megrendezték a La Mostra Nazionale d’Arte sacra (Szakrális művészet országos kiállítása) című bemutatót a mai Correr Múzeum helyiségeiben. Itt több mint 900 festményt, szobrot, iparművészeti és építészeti alkotást mutattak be. Kiadott katalógusa szerint Blaas itt egy Gruppo per l’Architettura e Arredamenti (Építészeti és Berendezési Csoport) elnevezésű, néhány művészből álló csoportosulásnak a tagjaként vett részt. Szereplésük, és hirdetési szórólapjuk alapján ez a Velencében működő iparművészeti stúdió a templomok helyreállítását és újjáépítését komplett módon ajánlotta, azaz a freskók, mozaikok, oltárképek, szövetek, bronzok és domborművek (tehát a belső berendezés) építéssel együtt történő tervezését és kivitelezését. E csoportot Brenno del Giudice építész, Guido Cadorin festő, Giulio de Blaas, Mario Marenesi (1888–1977) estei festő és Aldo Carpi festő alkották.„Nem tudjuk, hogy a kiállítás után a csoport kapott-e megbízásokat, vagy közösen alkottak-e valamit; figyelembe véve a velencei De Blaas hirtelen távozását (1922-ben) Amerikába és Carpi milánói kötelezettségvállalásait, a feltételezés nem túl elfogadható.” Vittorio Pajusco: Una segnalazione Brenno del Giudice e Guido Cadorin il Gruppo per l’Architettura e Arredamenti di Venezia. In: Storie dell’arte contemporanea 2. Universiti Ca’ Foscari, Velence. Szórólapjuk 481. oldal, 483. oldal

Más forrás szerint a háború után barátjával, Guido Cadorinnal, valamint Brenno Del Giudicével és Mario Marenesivel közösen egy rövid ideig élő, gyártási célú szövettervező vállalkozást alapított.Cristina Donazzolo Cristante: Giulio de Blaas szócikke. Dizionario Biografico degli Italiani - Volume 33 (1987). Idézve: a Treccani, Olasz Enciklopédia Intézet kulturális alapítvány honlapjáról

1922-ben Amerikába távozott, ahol széles körben ismertté vált arcképfestői tehetsége, s hírnevét a vagyonos réteg körében sikerült megalapoznia, ezzel megrendelői köre is kiterjedtté vált, jó anyagi körülményeket tudott magának biztosítani. Ezután is sokat tartózkodott Európában (Párizsban, Velencében – a festményei szignóiból kiolvashatóan). Alkotásainak túlnyomó részét a portrék teszik ki.

Műveinek nagy része magángyűjtemények között oszlik meg. A Velencei Tengerészeti Történeti Múzeumban az első világháború eseményeit ábrázoló hét akvarellvázlatát őrzik, amelyek ’Lulo Blaas’ aláírással készültek.

Számos festménye került a Hillwood Estate, Museum & Gardens gyűjteményébe 1973-ban Marjorie Merriweather Post hagyatékával.

A New York-i Manhattanben halt meg 1934. május 15-én egy műtét szövődményei miatt. Halála előtt azt a kívánságát fejezte ki, hogy családjával egy sírba temessék el, ezért sírja Velencében, a San Michele temetőjében található.

Művei (válogatás) Mary Louise Ball Larkin. Olaj, vászon. 1925 Michel Harry de Young portréja. Olaj, vászon. 1925 Homme à l’écharpe bleue. (Férfi kék sállal). Olaj, vászon. Velence, 1928 Charles Templeton Crocker (1884–1948). Olaj, vászon, 1927 Portrait of Eleanor Close (később Eleanor Post Hutton). Olaj, vászon. 1929 Portrait of Nedenia Hutton (A későbbi Dina Merrill). Olaj, vászon. 1929 Portrait of Mrs. Hutton (Marjorie Merriweather Post) and young Nedenia Marjorie Hutton (Dina Merrill). Olaj, vászon. 1929 Portrait of Marjorie Merriweather Post. Olaj, vászon. 1931

Jegyzetek

Források Cristina Donazzolo Cristante: Giulio de Blaas szócikke. Dizionario Biografico degli Italiani - Volume 33 (1987). Idézve: a Treccani, Olasz Enciklopédia Intézet kulturális alapítvány honlapjáról Giulio de Blaas rövid életrajza a Find a grave weblapján. Vittorio Pajusco: Una segnalazione Brenno del Giudice e Guido Cadorin il Gruppo per l’Architettura e Arredamenti di Venezia. In: Storie dell’arte contemporanea 2. Universiti Ca’ Foscari, Venezia. 479–486. oldalak. Giulio de Blaas 1928–1933 közötti levelezése a Smithsonian Intézet által működtetett American Art Archívumában szereplő Jacques Seligmann & Co. Művészeti kereskedő cég iratainak digitális adatbázisában Giulio de Blaas festményei és fényképreprodukciói a Smithsonian Intézet adatbázisában Giulio de Blaas alapadatai a Deutsche Biographie online oldalán

További információk Giulio de Blaas festményei az Artnet aukciós oldalán Fiatalkori arcképe a Findegrave oldalán

Kategória:1888-ban született személyek Kategória:1934-ben elhunyt személyek Kategória:Olasz festők Kategória:Amerikai festők Kategória:Velencei festők