Lorántffy Zsuzsanna (Ónod, 1600 körül – Sárospatak, 1660. április 18.) I. Rákóczi György erdélyi fejedelem felesége, Lorántffy Mihály zempléni nagybirtokos főnemes és Zeleméri Borbála leánya.

Születése Lorántffy Zsuzsanna élete a 17. század egyik legviharosabb időszakára esik. A 16. század békésnek számító utolsó harmada 1593-ban háborúba torkollott. Az Oszmán Birodalom megpróbálta összeroppantani a Magyar Királyság megmaradt, egyre vékonyodó holdsarló alakú karéját. 1596-ban viszonylag rövid, kemény ostrom árán elesett Felső-Magyarország kapuja, Eger.

A mezőkeresztesi csatában Mohács után először találkozott szemtől szembe a szultáni, ill. a királyi magyar fősereg. A szultán maradt a véres küzdelem nyomán a csatatér ura. Ekkor pusztult el Dél-Borsod sok virágzó települése, köztük jó néhány véglegesen, például Muhi mezőváros is. 1599-ben tatárok dúlták a vidéket. A Sajótól ölelt négybástyás ónodi vár, mellette a tornyokkal erősített palánkkal körülvett mezőváros ekkor vált véghellyé. Korábban Eger árnyékában húzódott meg, Diósgyőr s főleg Szendrő mellett csak másodvonalbeli erősségnek számított. 1600-ban aztán az országgyűlés gyorsan határozott kiépítése és őrségének gyarapítása ügyében. A következő évben már az építési munkálatok megszervezése is napirendre került. Elrendelték, hogy egész Abaúj vármegye jobbágysága és Zemplén vármegye egyik alsó járásának lakói Ónodot építsék (a borsodiak feladata Diósgyőr és Szendrő jó karban tartása volt).

Ebben az időben Ónod várának kapitánya a Rátót nemzetségből származó Lorántffy Mihály volt. Felesége Zeleméri Kamarás Borbála, 1600-ban Ónodon született lányuk volt Zsuzsanna.

Származása

</center>

Gyermekkora Lórántffy Mihály és Zeleméri Borbála lányaként született. Az ónodi vár falai között teltek első évei. Négyen voltak testvérek: Erzsébet, Zsuzsanna, Mária és Borbála. Mivel fiútestvérük nem született, gazdag hozomány várt a leányok leendő férjeire. Anyjuk révén a Dobó rokonság örökösei is voltak, így került a család birtokába Sárospatak vára is. Oda, az Ónodnál sokkal biztonságosabb, nagyobb és díszesebb palotába költözött a Lorántffy család 1608-ban.

1609-ben meghalt édesanyjuk. A kor szokása szerint apjuk a gyászév letelte után asszonyt keresett magának, s gyermekeinek anyát: 1610-ben feleségül vette Felső-Magyarország egy másik gazdag családjának sarját, Andrássy Katát. Az új házasság azonban mindössze négy esztendőt ért meg. 1614. november 26-án meghalt Lorántffy Mihály, akit a sárospataki templomban temettek el.

Az árván maradt leányok nehéz időknek néztek elébe. Zsuzsanna kisgyermekként megélte a Bocskai-szabadságharcot, Ónod vára 1604-ben nyitotta meg kapuit Bocskai István hada előtt. Az 1606. év ugyan békét hozott mind a törökkel, mind a Habsburg királlyal, ekkor azonban a magukat kisemmizettnek érző hajdúk bolygatták fel a táj nyugalmát. Majd Báthory Gábor fejedelemségének zavaros korszaka következett. Amikor Lorántffy Mihály meghalt, Zemplén egyik nagyravágyó s nagyhatalmú birtokosa, Homonnai György az új erdélyi fejedelem, Bethlen Gábor ellen fenekedett. Várható volt, hogy a táj ismét harcok színterévé válik. Egyelőre azonban csak birtokperek, a szokásos örökség körüli rokoni jogi csatározások fenyegették a leányokat. A bizonytalanság azonban nem tartott sokáig. Zsuzsannának előkelő kérője, fejedelmi sarj jelentkezett Rákóczi György személyében, akinek apja, Zsigmond jeles törökverő vitéz, Szendrő majd Eger főkapitánya, Bocskai után rövid ideig Erdély fejedelme volt. György 1593-ban született, a tizenöt éves háború kitörésének esztendejében. Két öccse volt 1608-ban, amikor apja meghalt, egyik 14, másik 13 éves.

György hamar belekóstolt a főúri ifjak akkori „rendes foglalkozásába", a hadi életbe: 1611-ben, 18 esztendősen már Ónod várának kapitánya.

Házassága bélyegkép|265px|I. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna A Lorántffy- és a Rákóczi-vagyon egyesülését is jelentette a házasság 1616-ban, s azt, hogy Rákóczi György Felső-Magyarország egyik leghatalmasabb ura lett, akire az országrész lakossága felnézett; a kisebb birtokosok a következő években hozzá igazították politikai állásfoglalásukat.

A fiatalok számára viszonylagos csendességet csak az első esztendők jelentettek. Az örökösödési csatákban rendre győztek, de mire örülhettek volna a békességnek, felbolydult körülöttük a világ. Kitört a Habsburgok ellen a cseh felkelés, és Bethlen Gábor erdélyi fejedelem a kínálkozó alkalmat nem akarta elszalasztani: támadást indított Bécs ellen. Szövetségeséül megnyerte az ifjú Rákóczi Györgyöt, ami egyet jelentett a Felső-Magyarország fölötti uralommal. 1619 őszétől ismét a fegyvereké lett a szó. Aligha hitte volna az ifjú Zsuzsanna asszony, hogy élete hátralévő négy évtizede szinte szüntelen aggodalomban telik el: férje és fiai miatt, s hogy a béke ritka vendég lesz számára. A harcok közben szülte meg fiát, Györgyöt 1620-ban, ami nagy örömet jelentett, hiszen így lesz, aki örökölje a fejedelmi címet.

Gyermekei Zsuzsanna öt gyermeket hozott világra. A kor egészségügyi viszonyai között azonban, még egy fejedelmi család sem tudta minden anyai és orvosi gondoskodás mellett sem biztosítani, hogy a gyermekek mindannyian megérjék a felnőttkort. Közülük ez csak kettőnek: Györgynek és Zsigmond nevű öccsének adatott meg. Az első kettő (Zsigmond, aki 1618-ban és Samu, aki 1619-ben született, csakúgy mint az ötödik, Ferenc kicsiny korában hunyt el).

Zsuzsanna gondosan nevelte, iskoláztatta gyermekeit. György, az elsőszülött, a fejedelmi trón várományosa (1642-ben) viszonylag hamar kikerült az anyai kézből, s az iskolapadból (1637), meg kellett ismernie a hadi életet apja mellett, aki végigharcolta Bethlen háborúit, majd az általa annyira tisztelt ura halála után, 1630-ban Erdély fejedelmi méltóságába választották. Az ifjú György váradi kapitányként (1640-ben), Erdély legfontosabb végvárának élén – apja szigorú irányítása alatt – tanulta a hadi mesterséget s az emberekkel való bánásmódot. Aligha hitte, hogy élete delén e falak között hunyja le végleg a szemét, a vesztes fenesi csata után 1660-ban, s a halála utáni szétzilálódó állapotok vezetnek oda, hogy Várad szinte őrség nélkül maradva, minden hősiesség dacára is török kézre kerül.

A fiatalabb fiú, Zsigmond 1640-ben tette le utolsó vizsgáját. Az 1640-es évek közepén, amikor Rákóczi György svéd szövetségben Bécs ellen támadt, Ő is fontos szerepet kapott a hadjáratban. Közben 1642-ben az idősebb testvér György megnősült. Szülei ellenkezése dacára a katolikus Báthori Zsófiát választotta házastársul, aki ugyan áttért a református vallásra, de ez a lépése – mint később kiderült – csak látszat volt. Egyelőre azonban a fejedelmi család boldog lehetett, hiszen 1645-ben megszületett az unoka: Ferenc, ami azt jelentette, biztosítva van a család folytonossága. Azt senki sem sejtette, hogy a kisfiú majdan trónra nem léphet, s úgyszólván egyetlen értelme életének, hogy apja lehet a Rákóczi-család utolsó nagy ívű pályát befutó hajtásának, II. Rákóczi Ferencnek, a vezérlő fejedelemnek.

Zsigmond csak 1651-ben, apja halála után három esztendővel nősült meg, neje V. Frigyes pfalzi választófejedelem leánya, Henrietta. Az özvegy fejedelemasszony öröme azonban nem tartott sokáig. Három hónap múlva az ifjú asszony már halott volt, s 1652 telén követte a sírba a férje, a 29 esztendős Zsigmond is. A gyulafehérvári székesegyházba temették, apja mellé.

I. Rákóczi György halála Lorántffy Zsuzsanna több mint három évtizedes boldog házaséletének vetett véget I. Rákóczi György halála 1648-ban. 1619-től a háborúk, majd az uralkodás gondjai miatt gyakran voltak egymástól távol a házastársak. Zsuzsanna asszony nevelte a gyermekeit, híressé vált kertjével bíbelődött, amelyben a csodálatos virágok, dúsan termő gyümölcsfák mellett megteremtek a gyógynövények is. Sokak egészségét adták vissza a fejedelemasszony főzetei. Szívesen kézimunkázott is, s a gazdasszonyi mesterségre okította a főrangú családok udvarában nevelődő leányait. A szép hímzésekkel az egyházakat gyarapította. Az egyik általa hímzett úrasztali térítőt ma a sárospataki református múzeum őrzi. Az egyházat ajándékaival férje is elhalmozta. Az ónodi reformátusok sokáig kegyelettel őrizték a fejedelem ajándékozta kupát, poharakat, s a korabeli leltárak a templom Rákóczi-harangjairól is említést tesznek. A birtokigazgatás is jelentős részben Zsuzsanna asszony vállán nyugodott. Fáradhatatlanul járta az uradalmakat, szigorúan irányította a gazdatiszteket, szerbe-számba vette a jövedelmeket. Férjéhez írott leveléből tudjuk, hogy 1640 szeptemberében például Beregszászban időzött. Ebédre érkezett, s délután máris kiment, szétnézett a szőlőben, amelyről megállapította, hogy ugyan jórészt elverte a jég, azonban valami termés így is lesz. De nemcsak a gazdaságot látta, hanem tudott örülni a táj szépségének is: „Mától fogva két hétre megindulok Patak felé. Én immár úgy megszokom az szép tér földeket, már nehezebb leszen, hogy oda be hamar megakad az szemem az hegybe. Ez igen szép hely."

A Rákóczi-birtokok irányítása Akár háborús, akár békés időkben, katonák fogadása és fizetése is feladata volt Zsuzsanna asszonynak. E feladatnak is példásan megfelelt: „Igen sokat gondolkodom rajta kedves uram, hogy békesség is vagyon, hogy már mégis sok hadakat kell tartani; az jövedelem most is fogyott, az költések pedig szaporodnak…" De az aggódó asszonyi szív egyre nehezebben viselte el a háború izgalmait. Kissé neheztelve s egyúttal bátorítólag is írta neki fejedelmi férje 1644 szeptemberében: „búsulásodat sajnálom, elannyira, hogy ha annak békét nem hagysz, nekem is nyavalyát szerzesz vele; hiszem Istennek hála állapotunk sem oly veszedelmes, kin búsulnod kellene…" A hosszú távollétek miatt a fejedelmi pár hónapszámra csak levél útján tarthatta egymással a kapcsolatot. E levelek mindkét részről hallatlan gyöngédséget és figyelmességet árulnak el. A fejedelem minden fontos eseményről elsőként feleségét tudósította. Nem egyszer – mint a keltezésből kiderül – hajnalban vagy éjjel sem volt rest levelet írni, – mikor hogy volt ideje. Két-három naponként követték a levelek egymást, s ha nem jött kellő gyakorisággal rájuk válasz, akkor megfeddte. Zsuzsanna asszony is így tett hasonló esetben. Mindketten a posták késedelmességével magyarázták – bizonyára joggal – az ilyen eseteket. Több ezer levelet válthattak. Ezekből azonban alig néhány száz maradt ránk. A fejedelem nem egyszer különlegességekkel, naranccsal és citrommal kedveskedett, amit Zsuzsanna asszony sietett mindannyiszor megköszönni, s férjét jókívánságokkal halmozta el: „Szolgálok kegyelmednek mint szerelmes uramnak. Az Úr Isten áldja meg kegyelmedet szerencsés hosszú, boldog élettel és jó egészséggel."

A tokaji aszú megszületésének krónikája szerint Lorántffy Zsuzsanna udvari papja, Sepsy (másképpen: Szepsi) Laczkó Máté, aki a nagyasszony birtokán a szőlőtermelést irányította, az akkori hadi események miatt a szüretet novemberig késleltette. A szőlők emiatt megtöppedtek, összeaszalódtak, így a borok édesebbek, tüzesebbek lettek.

Műveltsége Zsuzsanna asszony bizonyára 1608-ban Patakra kerülve ismerhette meg a betűvetést, az olvasást, a tudományok alapjait. A könyveket, a műveltséget bizonyos hogy mélységesen tisztelte, a pataki kollégiumot csakúgy támogatta, mint a többi kisebb-nagyobb református iskolát, köztük az ónodit is. Legfőbb olvasmánya a mélyen – de korántsem bigottan, elvakultan – vallásos asszonynak a könyvek könyve, a Biblia volt. A reformáció népi, puritáneus irányzatát támogatta, s e tekintetben a szelíd asszony, ha kellett, még férjével és idősebb fiával is szembeszállt. Kiállt nagy tudású lelkészei, a kollégiumok neves professzorai, így Apáczai Csere János mellett is, s megvédte őket a fejedelmi nehezteléssel szemben.

Comenius Patakon