Patricia Petibon (Montargis, 1970. február 27. – ) francia énekművész, szoprán.
Élete, munkássága Petibon Montargisban, egy Párizstól délre fekvő kisvárosban született és nőtt fel, a szülei tanárok voltak. Nagybátyja festő volt, aki többek között Marc Chagall-lal dolgozott együtt a párizsi Palais Garnier mennyezetének újrafestésén. Gyermekként – saját kérésére – zongorázni tanult, majd zenetudományi alapképzést szerzett a Tours-i Konzervatóriumban. Tanulmányait a Párizsi Konzervatórium ének szakán folytatta. Tanárai között volt Rachel Yakar, a neves francia szoprán is, akit Petibon első mentorának tekint. A konzervatóriumban 1995-ben, első díjasként végzett. Énekesként 1996-ban debütált a párizsi Opéra Garnier-ben, Rameau Hippolütosz és Arikia című operájában. Ezután együtt dolgozott a Les Arts Florissants barokk zenei együttessel és vezetőjével, William Christie karmester-csembalóművésszel. Fellépett velük az Aix-en-Provence-i Fesztiválon, a Milánói Scalában, a Buenos Aires-i Teatro Colónban és a londoni Wigmore Hallban. Hamar a francia barokk elismert tolmácsolói között emlegették, és olyan régizene-előadókkal lépett fel, mint William Christie, John Eliot Gardiner, Marc Minkowski, Roger Norrington, Christophe Rousset és Nikolaus Harnoncourt.
Repertoárja gyorsan bővült, és bár sok elismerést kapott a barokk repertoárban végzett munkájáért, a klasszicista, a romantikus, majd a modern stílusban is megmutatta képességeit. Először Mozart Szöktetés a szerájból című operájában Blonde szerepét énekelte, aztán Richard Strauss Ariadne Naxos szigetén című operájában Zerbinetta, A rózsalovagban Sophie, Donizetti Don Pasqualéjában Norina, majd Offenbach Hoffmann meséiben Olympia szerepe következett. Pályafutása során ezt az utóbbi szerepet énekelte a legtöbbször. Számos nagy operaházban lépett fel, például a Deutsche Oper am Rheinben, a lyoni, a nancy-i, a toulouse-i és a strasbourgi operaházban, a párizsi Opéra Bastille-ban, a Wiener Staatsoperben stb., később Magyarországon is járt. 2006-ban Mozart 250. születésnapi ünnepségsorozatának egyik szólistája volt Salzburgban. 2006-ban a Nancy Operában Susannát énekelte Mozart Figaro házassága című művében, 2008-ban pedig a Genfi Nagyszínházban Ginevrát Händel Ariodantéjében. 2008 januárjában – az egyik énekes betegsége miatt – beugróként lépett fel a Theater an der Wienben, Poulenc Karmeliták párbeszédei című operájában, Blanche szerepében (ezt a szerepet 2013-ban a Théâtre des Champs-Elysées-ben is alakította). Ez év júniusában, ugyancsak a Theater an der Wienben Federico Moreno egy zarzuelajában szerepelt Plácido Domingo partnereként. Szintén 2008-ban Hérold Zampájában, az Opéra-Comique-ben Camille szerepét énekelte. 2015 júliusában Alcina címszerepét adta elő az Aix-en-Provence Fesztiválon, Philippe Jaroussky mellett. Fontos szerepe volt továbbá Donna Anna a Don Giovanniban, valamint Lulu, Alban Berg operájában. Utóbbi diadalmenetként jelent meg Genfben, Barcelonában és Salzburgban is, a The Guardian „egy életen át tartó előadásként” üdvözölte.
Petibon hangja rendkívül tiszta, még a felső tartományokban is, és mindenféle színt, árnyalatot és virtuozitást meg tud mutatni. A hangja, énekkultúrája az idők folyamán nagyon sokszínűvé, flexibilissé vált, ami valószínűleg a modern művek előadásához kapcsolható. Színpadi megjelenése parádés, a hangja mellett színészi játéka is magával ragadó. „A végső cél szinte kivétel nélkül mindig a teatralitás, illetve a színházi jelleg, az átmenetek játéka a tragikumból a komikumba, és hogy közben mindez valamiféle egységet alkosson” – nyilatkozta erről.
Patricia Petibont három Victoires de la musique classsique kategóriában tüntették ki, 1998-ban „Legjobb fiatal tehetségként”, 2001-ben és 2003-ban „Legjobb operaénekesként”. 2005-ben egy kisbolygót róla neveztek el: (348383) Petibon. 2020. február 18-án a montargisi Zene-, tánc- és színházkonzervatórium felvette Patricia Petibon nevét. 2012-ben Berlingot címmel beszélgetős műsort vezetett a francia televízióban. Mesterkurzusokat is kezdett tartani, mert úgy érezte, hogy a művészetek nincsenek eléggé jelen a francia iskolákban.
Petibonnak van egy Léonard nevű fia, aki Éric Tanguy francia zeneszerzővel folytatott korábbi kapcsolatából származik. 2015-ben férjhez ment Didier Lockwood jazzhegedűshöz, aki 2018-ban elhunyt.
Diszkográfia Az AllMusic és a Discogs nyilvántartása alapján. MegjelenésTartalomKözreműködőkKiadó1994Niccolò Jommelli: Armida abbandonataEwa Małas-Godlewska, Claire Brua, Gilles Ragon, Véronique Gens, Laura Polverelli, Cécile Perrin, Les Talens Lyriques, Christophe RoussetFnac Music1996Méhul: StratoniceYann Beuron, Étienne Lescroart, Karl Daymond, Cappella Coloniensis, William ChristieErato1998Offenbach: Orphée aux EnfersNatalie Dessay, Laurent Naouri, Jean-Paul Fouchécourt, Yann Beuron, Ewa Podleś, Jennifer Smith, Weronique Gens, Steven Cole, Choeur et Orchestre De L'Opéra National De Lyon, Marc MinkowskiEMI Classics1999Fast Cats and Mysterious Cows (Barber, Copland ...)The American BoychoirVirgin Classics1999Mozart: Die Entführung aus dem SerailChristine Schäfer, Ian Bostridge, Iain Paton, Alan Ewing, Jürg Löw, Les Arts Florissants, William ChristieErato1999Amarillis (Purcell, Frescobaldi, Francesco Mancini ...)Jean-François Novelli, Amour et MascaradeAmbroisie1999Patricia Petibon en Concert (Stradella, Vivaldi, Alessandro Scarlatti, Rameau, Händel)Les Folies Françoises Direction Patrick Cohen-AkénineDisques Festival D'Auvers-Sur-Oise2000Haydn: ArmidaCecilia Bartoli, Christoph Prégardien, Markus Schäfer, Scot Weir, Oliver Widmer Concentus Musicus Wien, Nikolaus HarnoncourtTELDEC2002Airs Baroques Français (Rameau, Charpentier, Lully ...)Les Folies Françoises, Partick Cohën-AkenineVirgin2003French Touch (Gounod, Massenet, Delibes ...)Orchestre et Chaur de l"Opéra National de Lyon, Yves AbelDecca2004Les Fantaisies de Patricia Petibon (Bernstein, Barber, Händel ...)Orchester de Chambre de Grenoble, Mark Minkowski; Les Folies Françoises, Partick Cohën-AkenineVirgin2004Gluck: Orphée et Eurydice (DVD)Magdalena Kožená, Madeline Bender, Orchestre Révolutionnaire et Romantique, Monteverdi Choir, John Eliot GardinerRM Associates, Edizioni Del Prado2006Haydn: Orlando PaladinoChristian Gerhaher, Michael Schade, Elisabeth Von Magnus, Werner Güra, Malin Hartelius, Markus Schäfer, Concentus Musicus Wien, Nikolaus HarnoncourtDeutsche Harmonia Mundi, Sony BMG Music Entertainment2006Mozart: Die Entführung aus dem Serail (DVD)Klaus Maria Brandauer, Malin Hartelius, Patricia Petibon, Piotr Beczala, Boguslaw Bidzinski, Alfred Muff, Orchester der Oper Zürich, Christoph KönigBel Air Classiques2008Amoureuses (Haydn, Mozart, Gluck)Concerto Köln, Daniel HardingDeutsche Grammophon2010Rosso: Italian Baroque Arias (Antonio Sartorio, Stradella, Händel, Alessandro Scarlatti ...)Venice Baroque Orchestra, Andrea MarconDeutsche Grammophon2010Orff: Carmina BuranaHans-Werner Bunz, Christian Gerhaher, Daniel Harding, Symphonieorchester und Chor des Bayerischen RundfunksDeutsche Grammophon2011Melancolía: Spanish Arias and Songs (Granados, Xavier Montsalvatge, Joaquín Nin, Villa-Lobos ...)Orquesta Nacional de España, Josep PonsDeutsche Grammophon2012Nouveau Monde: Baroque Arias and Songs (José de Nebra, Henri de Bailly, Pucell, Rameau, Charpentier, Händel ...)La Cetra, Andrea MarconDeutsche Grammophon2013Poulenc: Stabat Mater; Gloria; Litanies à la Vierge noireOrchestre de Paris, Paavo JärviDeutsche Grammophon2014La Belle Excentrique (Erik Satie, Léo Ferré, Francis Poulenc, Manuel Rosenthal ...)Susan Manoff, David Levi, Olivier Py, Christian-Pierre La Marca, Nemanja Radulović, David Venitucci, François VerlyDeutsche Grammophon2020L' Amour, la Mort, la Mer (Jean Cras, Nicolas Bacri, Villa-Lobos, Fauré, Lennon/Ono)Susan ManoffSony ClassicalBerg: Lulu (Blu-ray)Pavol Breslik, Michael Volle, Franz Grundheber, Wiener Philharmoniker, Marc AlbrechtUnitel Classica, EuroArts
Jegyzetek
Források
Kategória:1970-ben született személyek Kategória:Francia operaénekesek Kategória:Francia zenészek Kategória:Élő személyek Kategória:Francia nők Kategória:A Becsületrend lovagjai