Émile Bayard [néhol használt művészneve: Émile Bayard fils] (Viry-Châtillon, 1868. április 16. – Párizs, 1937. december 23.) művészettörténész, fotográfus, illusztrátor, a szépművészeti és múzeumi képzés miniszteriális felügyelője.

Családja

Émile-Antoine Bayard és Françoise Geneviève PouletHázasságuk kihirdetve: 1869. április 29-én. Émile Bayard (1868–1937) anyakönyi kivonatának margójegyzete. L'index des titulaires de l'Ordre de la Légion d'Honneur=LÉONORE – Francia Nemzeti Levéltár, Dossier: LH/148/10 fia.

Fia, Jean Émile-Bayard (1893–1943), újságíró és szerkesztő volt, dolgozott többek között a Le Matin újságnak is.

Pályafutása

1891 decemberében, amikor apja Egyiptomban meghalt, a 23 éves Émile a párizsi École nationale superieure des Beaux-Arts hallgatója volt.

1898-ban publikálta — az apja hagyatékában lévő feljegyzések szerint — az általa (többek között apjáról is) rajzolt 31 portrévalBayard által rajzolt illusztrátor-portrék (és az ismertetett alkotók műveivel) kísért L'Illustration et les illustrateurs című kötetet. Ezt követően nagyszámú, művészettörténettel kapcsolatos, bőségesen illusztrált, s ezek segítségével szemléltető, oktató jellegű művet készített, olyan könyveket, amelyek előkészítő tankönyvként szolgáltak a művészeti szakos tanulók, de az amatőrök számára is. Ilyen nagy sorozata volt: L'art de reconnaître les styles (A stílusok felismerésének művészete), mely 1910 és 1935 között húsznál is több kötetben a művészeti ágak, vagy egyes stíluskorszakok alkotásairól nyújtott érdekes és hasznos ismereteket. E kötetek között sokat több nyelvre is lefordítottak, volt olyan, amely (2015-ig) 40-nél is több kiadást ért meg.Lásd WorldCat adatait!

Kevésbé ismert rajzolói és fotós munkássága: az említett első munkájához összeállított portrékon kívül közgyűjteményekben megtalálhatók egyes színházi előadásokhoz tervezett, színes plakátjai, emellett folyóiratok illusztrálásában is közreműködött, rajzokat küldött a Le Monde Illustré és a L'Assiette au beurre számára.

Szemléletnevelő munkássága során 1902 októberétől kiadta a Le nu aesthetic (sokszor tévesen apjának tulajdonított: Az esztétikus akt) füzetsorozatot, amelyben férfiak, nők és gyermekek fotói, egyedül vagy csoportosan, néha festmény jellegű kompozícióban elrendezve láthatók, így a művészeti vizsgálatba bevonta az emberi test arányainak, a szobrok, vagy a festményeken szereplő alakok mozdulatainak, gesztusainak, arcának az elemzését is.

Az 1902. évi Torinóban rendezett világkiállításon, melyet a modern dekoratív művészet első nemzetközi kiállításának tartanak, aranyérmet nyert.

1905-ben kinevezték a Közoktatási és Képzőművészeti Minisztérium mellé rendelt akadémiai felügyelővé, amely minőségében a rajzművészeti oktatásért és a múzeumokért, a muzeális képzésért volt felelős, majd kinevezték az oktatási tanácsadó bizottság titkárává az alkalmazott művészeti ágak technikájának, eljárásainak területén.

Az első világháború kezdetén feleségével megalapította a párizsi Zöld Kereszt Szervezeteinek Egyesületét, segítve a háborús sérültek gondozását, rehabilitációját. A központ a házaspár párizsi otthonában, a Victor-Schœlcher utca 6. szám alatt működött.Csoportképeiket lásd a Párizs városi Könyvtárban. ; ; A Zöld Kereszt mozgalmat Jean Henri Dunant (a Vöröskereszt alapítója) indította el, hogy a tragédiák (később a háború) miatt családfenntartójuktól megfosztott nőket, családokat, a prostitúció kockázatának kitett fiatal lányokat védje és segítse. 1899 és 1902 között Brüsszelben aktívan működött a Zöldkereszt. Később, a Zöld Kereszt nevet az első világháború alatt sok jótékonysági szervezet vette fel, amely segítette a háború sérült katonáit és áldozatainak hozzátartozóit. Az egyiket a Zöld Kereszt Szervezetei Egyesületének nevezték. Központja Párizs 14. kerületében volt, a rue Victor-Schœlcher 6. szám alatt. 1914-ben Émile Bayard és felesége (akik a Központi Bizottság elnökévé is váltak) és F. Monmory asszony alapították, és Raymond Poincaré köztársasági elnök fővédnöksége alatt állt. Tiszteletbeli bizottságának elnöke Fernand David földművelésügyi miniszter volt.

1920. november 4-én elnyerte a francia Becsületrend lovagi fokozatát, majd 1926 májusában annak tiszti fokozatát kapta meg.Émile Bayard (1868–1937) Francia becsületrenddel kapcsolatos iratai a LÉONORE adatbázisban

Művei

Les Arts de la femme, encyclopédie pratique (A nők művészete, gyakorlati enciklopédia). Charles Delagrave. Párizs, 1904. 1904. március 15-én indult és 1904. december 15-én a 10. számmal zárult, alkalmanként 40 oldalas, havi megjelenésű periodika. (Folyamatos lapszámozással, összesen 180 ábrával.) L'Académie en plein air. Étude artistique. (A plain air művészet akadémistái. Művészeti tanulmány), Párizs, 1905. Les Beaux Arts et leur technique. Comment on fait un tableau, une statue, une maison, une composition musicale, un livre, etc. (A képzőművészet és technikája. Hogyan készül egy festmény, egy szobor, egy ház, egy zenei kompozíció, egy könyv stb.) Párizs, Charles Delagrave, 1906. L'art du déshabillé. (A meztelenség művészete), Párizs, 1906. [https://archive.org/details/lducationartis00baya/page/n7/mode/2up L'éducation artistique par l'image et l'anecdote. Introduction à l'histoire de l'art. Préface de E. Peynot. (Művészi nevelés képek és anekdoták segítségével, bevezető a művészettörténetbe. E. Peynot előszavával.) Párizs, 1907.] Plantes & fleurs. Toute la flore vivante. Recueil artistique de photographies documentaires inédites. Année 1. Numéro 1. préf. de Mme Madeleine Lemaire ; clichés du professeur E. Forestier, Párizs, 1906. (A sorozat folytatása 1906-ban Les Animaux, toute la faune vivante. Recueil artistique de photographies documentaires inédites.) L'histoire de l'art en images. 120 planches-tableaux d'après les chefs-d’œuvre anciens et modernes (A művészet története képekben: 120 festménynyomat az ősi és modern remekművek után). Párizs, L. Mercier, 1909. Les grand maître de l'art. Ouvrage orné de soixante-treize gravures hors-texte. (A művészet nagy mesterei. 173 szövegközti ábrával díszítve). Párizs, /1918 körül/, 554 oldal Collection L'art de reconnaitre les styles (A stílusok felismerésének művészete, gyűjtemény). Párizs, Garnier Frères (1910–1935) (Lásd részletezve alább! Nem teljes gyűjtés.)

1.) L'art de reconnaitre les styles. Le style Louis XIV. Ouvrage orné de 180 gravures. (XIV. Lajos stílus. 180 metszettel díszített könyv.) Párizs, /1900 körül/ 344 oldal

2.) L'art de reconnaître la céramique française et étrangère, terre-cuite, faïence, porcelaine, grès, etc., avec les marques et monogrammes. Ouvrage orné de 207 gravures. (A francia és külföldi kerámiák, terrakotta, fajansz, porcelán, homokkő stb. felismerésének művészete jelekkel és monogramokkal. 207 metszettel díszített könyv.) Párizs, 1913. 459 oldal

3.) L'art de reconnaître les styles. Architecture, ameublement. Ouvrage orné de 280 gravures environ. (A stílusok felismerésének művészete. Építészet, lakberendezés. Körülbelül 280 metszettel díszített könyv.) Párizs, 1913. 458 oldal

4.) L'art de reconnaître les dentelles, guipures, etc. Ouvrage orné de 197 gravures. (A csipkék, a guipures /vert-, vagy orsóscsipke – orsócsipke, írják magyar források gipürnek is/„A csipkéknek három kategóriája van: tűcsipke, orsócsipke és horgolt csipke. A guipure a tűcsipke egyfajta változata. Ezek a különféle csipkefajták eltérő előállítási módjuk miatt kapták nevüket. A 18. század előtti csipkét guipure-nek nevezik.” Idézve a műből. stb. felismerésének művészete. 197 metszettel díszített könyv.) Párizs, 1914. 452 oldal

5.) L'art de reconnaître les fraudes: peinture, sculpture, gravure, meubles, dentelles, céramique, etc. Ouvrage orné de 115 gravures. (A hamisítványok felismerésének művészete: festmény, szobor, metszet, bútor, csipkék, kerámia stb. 115 metszettel díszített könyv.) Párizs, 1914. 327 oldal

6.) L'art de reconnaître les styles. Le style Louis XIII. Ouvrage orné de 144 gravures. (A stílusok felismerésének művészete. A XIII. Lajos stílus. 144 metszettel díszített könyv.) Párizs, 1914. 247 oldal

7.) L'art de reconnaître les styles. Le style renaissance. Ouvrage orné de 182 gravures. (A stílusok felismerésének művészete. A reneszánsz stílus. 182 metszettel díszített könyv.) Párizs, 1918. 298 oldal

8.) L'art de reconnaître les styles. Les styles Régence et Louis XV. Ouvrage orné de 175 gravures environ. (A stílusok felismerésének művészete. A régens és a XV. Lajos stílus. Körülbelül 175 metszettel díszített könyv). Párizs, 1919. 316 oldal

9.) Le style moderne. L'art de reconnaître les styles. Ouvrage orné de 170 gravures. (Modern stílus. A stílusok felismerésének művészete. 170 metszettel díszített könyv.) Párizs, 1919. 375 oldal

10.) Le style empire. L'art de reconnaitre les styles. Ouvrage orné de 132 gravures. (Az empire stílus. A stílusok felismerésének művészete. 132 metszettel díszített könyv). Párizs, 1919. 288 oldal

11.) Le style Louis XVI. L'art de reconnaître les styles. Ouvrage orné de 182 gravures. (XVI. Lajos-stílus. A stílusok felismerésének művészete. 182 metszettel díszített könyv.) Párizs, 1919. 288 oldal

12.) L'art de reconnaître les meubles anciens. Ouvrage orné de 200 gravures. (Az antik bútorok felismerésének művészete. 200 metszettel díszített könyv.) Párizs, 1920. 396 oldal

13.) L'art de reconnaître les tableaux anciens. (Régi festmények megismerésének művészete.) Edité par R. Roger et Chernovitz, libraires-éditeurs., Paris, 1921. 347 oldal

14.) L’art de reconnaître les styles. Le Style anglais. Ouvrage orné de 146 gravures. (A stílusok felismerésének művészete. Az angol stílus. 146 metszettel díszített könyv.) Párizs, 1922. 281 oldal

15.) L’art de reconnaître les styles. Les Styles flamand et hollandais. Ouvrage orné de 110 gravures. (A stílusok felismerésének művészete. Flamand és holland stílus. 110 metszettel díszített könyv.) Párizs, 1923. 215 oldal

16.) L'art de reconnaître les bijoux anciens. Pierres précieuses, métal précieux. Ouvrage illustré de 115 planches et gravures la Collection Georges Chapsal. (A régi ékszerek felismerésének művészete. Drágakövek, nemesfémek. Illusztrált könyv 115 lemez- és metszetnyomattal a Georges Chapsal gyűjteményből). Párizs, 1924. 315 oldal

17.) L’art de reconnaître les styles. Les Meubles rustiques régionaux de la France. Ouvrage orné de 230 gravures. (A stílusok felismerésének művészete. Franciaország régióinak rusztikus bútorai. 230 metszettel díszített könyv.) Párizs, 1925. 339 oldal

18.) L'art de reconnaître les gravures anciennes. Ouvrage orné de cent illustrations et de cinq planches de marques et monogrammes (A régi metszetek megismerésének művészete. Száz illusztrációval, öt márkajelzett melléklettel díszített könyv). Edité par R. Roger et F. Chernoviz, Párizs, 1925. 327 oldal

19.) Art appliqué français d'aujourd'hui. Meuble, ferronnerie, céramique, verrerie, tissus, etc. Ouvrage illustré de 213 gravures. (A francia iparművészet ma. Bútor, vasmunka, kerámia, üvegáru, szövet stb. Illusztrált könyv 213 metszettel). Párizs, 1925. 317 oldal

20.) L’art de reconnaître la beauté du corps humain. L'Homme. La Femme. L'Enfant. Ouvrage illustré de 150 gravures. (Az emberi test szépsége felismerésének művészete. A férfi. A nő. A gyermek. 150 metszettel illusztrált könyv.) Párizs, 1926. 333 oldal

21.) L'art de reconnaître les tapisseries. Ouvrage illustré de 113 planches et gravures. (A kárpitok felismerésének művészete. 113 lemez- és metszetnyomattal díszített könyv.) Párizs, 1927. 342 oldal

22.) L'art de soigner les oeuvres d'art. Ouvrage illustré de 48 gravures, (A műalkotások gondozásának művészete. 48 metszettel illusztrált könyv.) Párizs, 1928. 315 oldal

23.) Le style japonais. Ouvrage orné de 140 gravures. (Japán stílus. 140 metszettel díszített könyv.) Párizs, 1928. 219 oldal