Az Ukrán Fegyveres Erők (ukránul: Збройні сили України, rövidítve: ЗСУ) Ukrajna fegyveres ereje. Feladata Ukrajna védelme, valamint az ország szuverenitásának, területi integritásának és sérthetetlenségének katonai védelme. A független Ukrajna fegyveres erőinek jogi alapját az ukrán parlament által 1991. december 6-án elfogadott, „Ukrajna védelméről” és „Ukrajna fegyveres erőiről” szóló törvények teremtették meg.
A fegyveres erők három haderőneme a Szárazföldi Erők, a Légierő és a Haditengerészet. Önálló erőként működnek a Különleges Műveleti Erők, a Területvédelmi Erők, a Logisztikai Erők, a Támogató Erők, az Egészségügyi Erők és a Pilóta nélküli rendszerek erői. Önálló csapatnem továbbá a Légideszant-rohamcsapatok, valamint a Hírszerző és Kiberbiztonsági Csapatok.
Az Ukrán Fegyveres Erők 2014 óta központi szerepet töltenek be az orosz–ukrán háborúban. Oroszország 2022. február 24-én teljes körű támadást indított Ukrajna ellen, amelynek következtében a haderő jelentősen kibővült és szervezetileg is átalakult. A 2014 óta felgyorsult reformok során Ukrajna fokozatosan növelte fegyveres erőinek NATO-interoperabilitását, 2025-ben pedig megkezdődött a hadtestalapú vezetési rendszer kiépítése.
A fegyveres erők főparancsnoka 2026 júliusa óta Mihajlo Drapatij vezérőrnagy, a vezérkar főnöke Ihor Szkibjuk vezérőrnagy.
Története
Korai évek (1991 - 2014) Szovjetunió felbomlása és Ukrajna 1991-es függetlenné válása után az ország területén Európa egyik legnagyobb fegyveres ereje jött létre, amely szervezetében és fegyverzetében a szovjet hadsereg igényeinek felelt meg, atomfegyverrel és stratégiai hordozóeszközökkel rendelkezett. Az Ukrajna területén maradt haderő 780 ezer fős volt, 9293 harckocsival, körülbelül 11 ezer páncélozott szállító- és gyalogsági harcjárművel, 18240 tüzérségi eszközzel, körülbelül 2 ezer repülőgéppel és 800 db helikopterrel. Ukrajna Legfelsőbb Tanácsa (Verhovna Rada) 1991. szeptember 24-i határozata rendelkezett arról, hogy az egykori Szovjet Hadsereg Ukrajna területén található fegyveres alakulatai fölött átveszi a fennhatóságot, és egyúttal létrehozták Ukrajna Védelmi Minisztériumát. A független Ukrajna fegyveres erőinek létrehozása óta – különböző intenzitással – tart az a folyamat, amelynek célja egy modern, mozgékony és ütőképes haderő létrehozása az ország igényeinek megfelelően.
Az Ukrán Fegyveres Erők létrehozása utáni első években folyt a hadsereg működését szabályozó jogszabályok megalkotása, valamint a szervezeti átalakítás. A kezdeti idők átalakítását a szovjet örökségből adódó haditechnikai eszközpark és a nagy létszámú személyi állomány gyors leépítése jellemezte. Erre az időszakra esett Ukrajna csatlakozása az Európai hagyományos fegyveres erőkről szóló szerződéshez történt csatlakozása, valamint 1992-es csatlakozása a Taskenti Egyezményhez.
1992-re kialakult az ország fegyveres struktúráinak törvényi háttere. Az Ukrán Fegyveres Erők kialakításának egyik alapdokumentuma a Legfelsőbb Tanács által elfogadott "Ukrajna védelmének és az Ukrán Fegyveres Erők kialakításának koncepciója". Létrehozták a védelmi szféra ügyeit koordináló, az elnök mellett működő Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanácsot, a Legfelsőbb Tanács elfogadta az "Ukrajna védelméről" és az "Ukrán Fegyveres Erőkről" szóló törvényeket.
Ukrajna lemondott nukleáris fegyvereiről, 1996. június 1. óta az ország területén nincs atomfegyver. Az 1240 db nukleáris robbanófeje a gázadósság egy részének elengedése fejében Ukrajna átadta Oroszországnak. A 43 db stratégiai bombázó egy részét (Tu–160) ugyancsak Oroszországnak adta el Ukrajna, nagyobb részüket (Tu–160 és Tu–95) pedig egy majdnem egy évtizedes folyamat során megsemmisítette. Ugyancsak felszámolták a stratégiai rakétacsapatok Ukrajna területén maradt 176 db interkontinentális ballisztikus rakétáját. Ukrajna 1994-ben csatlakozott az atomsorompó-egyezményhez is.
Az Ukrán Fegyveres Erők számos nemzetközi akcióba kapcsolódtak be. Az ukrán hadsereg első nemzetközi szerepvállalására a délszláv konfliktusban került sor. 2006-ban közel 20 000 ukrán katona szolgált különféle békefenntartó missziókban a világ 10 országában.
Az Ukrán Fegyveres Erők első éles harci alkalmazására 2004. április 6-án került sor Irakban, Al-Kut városában, ahol az ukrán békefenntartók többórás harcot vívtak a bázisukat támadó iraki gerillákkal.
Az orosz–ukrán háború és a haderő átalakulása (2014 - 2022) 2014-ben, a Krím Oroszország általi megszállását és annektálását, majd a kelet-ukrajnai fegyveres konfliktus kezdetét követően az Ukrán Fegyveres Erők ismét tartós harci alkalmazásba kerültek. A háború egyúttal felgyorsította a haderő szervezeti, kiképzési és vezetési rendszerének átalakítását.
A 2014 utáni reformok egyik fontos iránya a NATO-tagállamok fegyveres erőivel való együttműködési képesség növelése volt. A NATO és Ukrajna fokozta a kiképzési, képességfejlesztési és védelmi reformokkal kapcsolatos együttműködését, amelynek eredményeként az ukrán haderő interoperabilitása jelentősen növekedett.
Az Ukrán Fegyveres Erők Napját minden év december 6-án tartják, annak emlékére, hogy 1991. december 6-án fogadták el az ukrán fegyveres erők létrehozásának alapját jelentő törvényeket. Ettől különálló állami ünnep a Védők és Védőnők Napja, amelyet 2014-től október 14-én, 2023-tól pedig október 1-jén tartanak.
A 2022-es teljes körű orosz invázió (2022 - )
Oroszország 2022. február 24-én teljes körű katonai támadást indított Ukrajna ellen. Az Ukrán Fegyveres Erők ezt követően országos méretű hadműveletekben vettek részt, miközben jelentősen kibővült a személyi állomány, a területvédelmi rendszer és a nemzetközi katonai támogatás szerepe.
A háború alatt a haderő szervezete és haditechnikai állománya folyamatosan változott. A korábbi, nagyrészt szovjet eredetű fegyverrendszerek mellett egyre nagyobb számban jelentek meg NATO-tagállamokból származó eszközök, miközben különösen gyors fejlődésen ment keresztül a pilóta nélküli rendszerek alkalmazása. A Pilóta nélküli rendszerek erőit 2024-ben önálló erőként illesztették be a fegyveres erők szervezetébe.
2025-ben az Ukrán Fegyveres Erők megkezdték a hadtestalapú vezetési rendszerre való áttérést. A reform célja a harcoló alakulatok irányításának egységesítése és a parancsnoki rendszer hatékonyságának növelése volt. A Fegyveres Erők 2026 januárjában közzétett összegzése szerint 2025 végéig 16 hadtestet hoztak létre, amelyekhez fokozatosan saját dandárcsoportokat és felelősségi körzeteket rendeltek.
Felépítése
2026-os struktúra Az Ukrán Fegyveres Erők jelenlegi szervezete jelentősen eltér a 2010-es években alkalmazott struktúrától. A fegyveres erők központi vezető szervei közé tartozik a Vezérkar és az Egyesített Erők Parancsnoksága. Három haderőnemük a Szárazföldi Erők, a Légierő és a Haditengerészet.
Önálló erőként működnek a Különleges Műveleti Erők, a Területvédelmi Erők, a Logisztikai Erők, a Támogató Erők, az Egészségügyi Erők és a Pilóta nélküli rendszerek erői. Önálló csapatnem a Légideszant-rohamcsapatok, valamint a Hírszerző- és Kiberbiztonsági Csapatok.
A szárazföldi erők szervezetének fejlődése thumb|260px|right|Az Ukrán Szárazföldi Erők hadműveleti parancsnokságai elhelyezkedése Ukrajnában
Ukrajna szárazföldi hadereje szervezetileg az elnöknek és a vezérkarnak közvetlenül alárendelt egységekből, illetve négy hadműveleti parancsnokságból, áll.
A függetlenség elnyerése (1991. augusztus 24.) után három szovjet katonai körzet volt Ukrajna területén: Kijevi Katonai Körzet, az Odessza Katonai Körzet és a Kárpátok Katonai Körzet. A Szovjetunió összeomlása után a 13. összfegyvernemi hadsereg Ukrajna fennhatósága alá került, ahol 13. hadsereghadtest megnevezéssel az ukrán szárazföldi erők hadműveleti és taktikai egysége volt 2013-ig. 1993. július 1-jén hozták létre 6. gárdahadtestet az akkoriban az odesszai katonai körzethez tartozó 6. gárda harckocsihadsereg átszervezésével, az egység szintén 2013-ig létezett. 1998-ban történt az első jelentős átalakítás, a három Katonai Körzet helyén létrejött három új Műveleti Parancsnokság: Nyugati Műveleti Parancsnokság (Lviv), Déli Műveleti Parancsnokság (Odessza) – amelybe beépült a 6. gárdahadtest – és Északi Műveleti Parancsnokság (Csernyihiv) – amely a 13. hadseregtestre épült. 2006-ban elnöki rendelettel Ukrajna területét négy katonai szárazföldi zónára osztották: Nyugati Műveleti Parancsnokság (Lviv), Déli Műveleti Parancsnokság (Odessza), Északi területi közigazgatás (Csernihiv) és az Ukrán fegyveres erők haditengerészeti erői (Krím). 2013-ban újabb reform kezdődött, Ukrajna elnökének rendeletével a szárazföldi haderő két hadműveleti parancsnokság alá került: „Dél” hadműveleti parancsnokság (Dnyipropetrovszk) és "Északi" hadműveleti parancsnokság (Rivne) alá. 2015-ben, a Kelet-ukrajnai háborúval összefüggésben új önálló hadműveleti parancsnokság megalakításáról döntöttek. Megkezdődött a fegyveres erők új reformja, akkor Ukrajna területét négy katonai szárazföldi övezetre osztották fel, amely egy-egy hadtestet jelent.
A szárazföldi erők szervezete a 2010-es évek második felében Az alábbi hadrend az Ukrán Szárazföldi Erőknek elsősorban a 2017 körüli szervezeti állapotát mutatja be. A 2022-ben kezdődött teljes körű orosz invázió során a haderő jelentősen kibővült, számos új alakulatot hoztak létre, majd 2025-től újabb nagyszabású szervezeti reform kezdődött. Emiatt az itt felsorolt parancsnokságok és alakulatok nem tekinthetők a jelenlegi ukrán szárazföldi haderő hadrendjének.
Szárazföldi Erők Parancsnokság közvetlen alárendelt egységei Az Ukrán Fegyveres Erők Szárazföldi Erők Parancsnokságának alárendelt alakulatok és egységek:
az elnöki gárda, a Hetman Bohdan Hmelnickij ezred (Kijev) 96. hírszerző központ rádiósugárzást kibocsátó űrobjektumok megfigyelésére (Velikij Dalnik, Odesszai terület) 148. hírszerzési parancsnoki központ (Kijev) 169. mobil javítási műszaki bázis (Kanatove vasútállomásm, Viszokij Bajraki, Kirovohradi terület) 1004. biztonsági és szolgálati zászlóalj (Kijev) 3568. légvédelmi műszaki rakétabázis (Sztarokosztyantinyiv, Hmelnickiji terület) egyéb egységek A szárazföldi erők rakétacsapata és tüzérsége. A rakétacsapatok és tüzérség parancsnoka és a szárazföldi erők parancsnok-helyettese 15. rakétatüzérségi Kijev ezred (Drohobics, Lviv terület) 19. zaporozsja Szent Barbara rakéta-dandár (Hmelnickij, Hmelnickij terület) 27. rakétatüzérségi Petro KalnyshevskyPetro Ivanovics Kalnisevszkij (1690-1803) politikus és katonai vezető, aki a Zaporozsjei Szics utolsó atamánja volt. A posztot 1762-ben, illetve 1765–1775 között töltötte be. kis atamán dandár (Szumi, Szumii terület) 43. tüzérségi Tarasz Trjaszilo1629 végén a Rzeczpospolita hadserege, a Svédország elleni háborút követően, Ukrajna területén maradt. A lengyel katonák rablótámadásai, a pravoszlávok egyre fokozódó üldözése és az ellentétek kiéleződése a lajstromozott (lengyel barát) és lajstromon kívül maradt kozákok között felkeléshez vezettek. A felkelés élén Tarasz Fedorovics (Trjaszilo) állt. Március közepén Tarasz Fedorovics tízezer kozákja élén kivonult a szicsből. Cserkaszi felé vették az irányt, hogy kézre kerítsék Csornijt. A kozákok elfoglalták Korszunyt, Kanevet és Perejaszlavot. Tarasz Fedorovics kiáltványt intézett az ukránokhoz, amelyben felszólította őket, hogy csatlakozzanak a felkeléshez, harcoljanak együtt a pravoszláv egyház felszabadításáért és a lengyel iga lerázásáért. A döntő ütközetre Perejaszlav alatt került sor Trjaszilo kozákjai és Sztanyiszlav Konyecpolszkij korona-hetman lengyel büntetőosztaga között, amely több mint három hétig tartott. A csata legvéresebb napja 1630. május 15-e volt, amit Tarasz éjszakájának nevezett el elbeszélő költeményében Sevcsenko. Ezen az éjszakán egy kis kozák különítmény észrevétlenül belopakodott a lengyel táborba, megközelítette Konyecpolszkij sátrát és megsemmisítette a védelmére kirendelt arany századot, amely 150 előkelő nemesi családból származó ifjúból állt.