„A francia királyné nyakékének ügye” vagy „A királyné nyakláncának ügye” egy nagy formátumú szélhámossági bűneset volt XVI. Lajos francia király udvarában, amely 1785-ben, alig néhány évvel a francia forradalom kitörése előtt került nyilvánosságra. A fondorlatos csalás áldozata Louis de Rohan bíboros, Strasbourg hercegérseke volt, de a bűnesetet követő felzúdulás és rágalomhadjárat ártott Marie Antoinette francia királynénak is.
Előzményei jobbra|bélyegkép|Paul Bassenge és Charles Auguste Boehmer ékszerészek és udvari szállítók|236x236px Charles Auguste Boehmer, és Paul Bassenge párizsi ékszerészek, udvari szállítók, éveken át gyémántokat vásároltak egy csodálatos és minden eddigi munkájuknál értékesebb nyakék számára. Az elkészült fantasztikus ékszer 540 gyémántot tartalmazott. A nyakéket eredetileg Madame Dubarry grófnénak, XV. Lajos francia király szeretőjének akarták volna eladni. A király halála és XVI. Lajos király trónra lépése (1774) után a nyakéket Marie Antoinette királynénak ajánlották megvételre.
1778-ban XVI. Lajos felajánlotta a királynénak, hogy megvásárolja számára az ékszert, amelynek ára 1,6 millió livreLivre tournois, röviden livre, köznapi nevén frank (franc): a régi pénzegység a Francia Királyságban és rövid ideig az Első Francia Köztársaságban, 1641–1795 között. (2006-os értéken 13,5 millió euró) lett volna. A királyné elutasította ezt a magas árat (vagy a király másította meg véleményét). A nyakéket nem vették meg. Az ékszerészek, akiket komoly adósságok terheltek a hitelből megvásárolt gyémántok miatt, megkísérelték a páratlan értékű ékszert külföldön eladni, de sikertelenül. Egyetlen külföldi királyi udvar sem akart (vagy nem tudott) ilyen drága ékszert megvásárolni. 1782-ben, a Dauphin (a trónörökös), Lajos József francia királyi herceg (1781–1789) születése után az ékszerészek ismét felkeresték Marie Antoinette királynét az eladási ajánlattal, ám ő ismét elutasította őket.
Főszereplői bélyegkép|jobbra|180px|Louis de Rohan bíboros
Marie Antoinette francia királyné (született Habsburg–Lotaringiai Mária Antónia Jozefa Johanna osztrák főhercegnő), I. Ferenc német-római császár (1708–1765) és Mária Terézia császárné (1717–1780) leánya, megvetéssel és gyűlölettel tekintett Louis de Rohan bíborosra (1734–1803), Strasbourg hercegérsekére, aki korábban a Francia Királyság követe volt a bécsi udvarnál. 1774-ben visszahívták, mert erkölcstelen, kicsapongó életmódjával megbotránkoztatta Mária Terézia császárnét is. A bíboros keveset töltött hivatali teendőivel, jobbára vadászott és nőkkel folytatott viszonyt, amit egyházi személy nem engedhetett meg magának.
Rohan bíboros hercegérsek befolyásos rokonai azt terjesztették, hogy Marie Antoinette királyné, Habsburg–Lotaringiai főhercegnő, Mária Terézia szigorú erkölcsök szerint felnevelt leánya, feleségként és királynéként frivol életet él a francia udvarban. Bécsi francia követként Rohan felhívta volna erre a császárné figyelmét, emiatt Marie Antoinette szigorú feddést kapott volna anyjától.
bélyegkép|balra|250x250px|Mária Antónia francia királyné, gyermekei körében E rágalom miatt Marie Antoinette, aki idegen (osztrák) származása miatt a francia udvari emberek bizalmatlanságától körülvéve élt Versailles-ban, engesztelhetetlenül meggyűlölte Rohan bíborost és elkerülte társaságát.
Rohan bíboros minden módon megpróbálta visszanyerni a királyné jóindulatát, mert tervei szerint a főminiszteri kinevezését szerette volna nála kijárni magának. Szerb Antal korabeli dokumentumokon alapuló elemzése szerint (Rohan bíboros bécsi előéletét ismerve) a királyné iránti erotikus sóvárgása is közrejátszhatott, továbbá úgy érezte, hogy olyan nagy múltú családnak, mint amilyen neki van, kapcsolatban kell lennie a királyi családdal. Elszánt küzdelme állítólag még ellenfeleiben is némi tiszteletet váltott ki.
1782 körül Rohan bíboros megismerkedett egy bizonyos Jeanne de Valois nevű hölggyel, aki II. (Valois) Henrik francia király egyik törvénytelen fiának leszármazottja volt.
Jeanne de Valois zavaros és kalandos ifjúkort tudott maga mögött. Apja egy iszákos ember volt. Fiatalkorában megszökött egy csendőrrel, majd férjhez ment egy Nicolas de la Motte nevű, magát „grófnak” nevező férfihoz, és szerény kegydíjból élt, melyet XVI. Lajos király folyósított számára. A házaspár annyira pazarlóan élt, hogy tetemes adósságai voltak; de Valois grófné bűvkörébe vonta a hiszékeny bíborost, aki fizette a pazarló férj adósságait, annak ellenére, hogy ő maga korábbi adósságai miatt valamennyi birtokát elherdálta.
Leszármazottak
Andrée de Taverney, a királyné udvarhölgye fiúgyermeket szült egy nem kívánt terhességből. A gyermeket elrabolták.
Jeanne de Saint-Rémy de Luz de Valois a származástani adatok szerint két fiúgyermeket hozott a világa. Jean-Baptiste és Nicola Marc
Marie Nicole Le Guay d’Oliva bebörtönzése után, a Bastille-ban 1785 május 12-én gyermeket szült. A gyermek apaságát Jean-Baptist-Toussaint de Beausire elismerte. A szülők a gyermek születése után összeházasodtak.
Szélhámosok összeesküvése Jeanne de Valois de la Motte kihasználta, hogy a korban a versailles-i királyi kastély még eléggé nyitva állt a köznép előtt is. Bejárt a palotába, az udvari nép közé. Férje mellett volt egy szeretője, Marc Rétaux de la Villette, egy közönséges dzsigoló és okirathamisító. A szélhámosnő merész tervet eszelt ki. Képességei révén elhitette a hiszékeny bíborossal, hogy ő maga a királyné legbelső bizalmasa, elviszi a bíboros leveleit a királynénak, és ki tudja számára eszközölni a személyes találkozást is, így visszanyerheti annak kegyét. Jeanne de la Motte grófné, akinek szélhámos intrikái méltán felvehették a versenyt a szemfényvesztő Cagliostróval és a kivégzett Brinvilliers márkinéval, azonnal megérezte, hogy a hiszékeny nemesúrban biztos pénzforrásra talált. A bíboros leveleire (melyek természetesen sohasem jutottak el a királynéhoz) Rétaux de la Villette a királyné nevében hamis válaszleveleket írt, s ezeket szintén Jeanne de la Motte kézbesített Rohannak. A leveleken „Marie-Antoinette de France” aláírás szerepelt, pedig köztudott volt, hogy a királyné igazi leveleit csak „Marie-Antoinette”-ként írja alá.
bélyegkép|jobbra|180px|Nicolas de La Motte, a szélhámos „gróf” bélyegkép|jobbra|180px|Jeanne de Valois de la Motte „grófné” A hamisított levelek meleg és baráti hangneme meggyőzte Rohant, hogy a királyné megbocsátott neki, meg akar bizonyosodni hűségéről, és baráti kölcsönöket kér tőle, bizalmas jótékonysági céljaira. Egyik alkalommal azt hazudta de Valois grófné, hogy a királyné egy elszegényedett nemesi családot kíván támogatni, de a férjétől nem tud pénzt kölcsönözni. Erre Rohan készséggel átadott livre-t (mai árfolyamon kb.: 1,69 millió eurót) készpénzben, amit előzőleg egy uzsorástól kért és kapott kölcsön. Pál cárevics orosz trónörökös párizsi látogatása idején (1782-ben) Jeanne de La Motte már sikeresen meggyőzte a szerelmes Rohant, hogy nagyobb összeget () adjon át neki. Jeanne természetesen sohasem adta át ezeket az összegeket a királynénak. A pénzt a De La Motte házaspár és Rétaux de la Villette költötték el, de annyira nyíltan, hogy az még gyanút sem keltett a többi emberben.
balra|bélyegkép|209x209px|Nicole Leguay d’Oliva párizsi prostituált, fedőfoglalkozása szerint divatárusnő A hamis levelek írása csak az első lépés volt. A bíboros több bizonyságot kívánt. Jeanne közvetítésével személyes találkozást kért a királynétól. E korban nagy divatja volt a gáláns találkáknak, lefátylazott és csuklya mögé rejtett arcokkal, a versailles-i kastélypark ligeteinek rejtekében. Párizsi útjai során Jeanne de la Motte felfedezett egy fiatal prostituáltat, Nicole Leguay d’Olivát, fedőfoglalkozása szerint divatárusnőt („modiste”), akinek külseje a megszólalásig hasonlított Marie Antoinette királynéra, ám a lány gyakorlatilag féleszű és roppant ostoba volt. Jeanne különösebb erőfeszítés nélkül rávette a buta Nicole-t, hogy egy titkos találkán helyettesítse a királynét, mondván, egy barátját akarja megtréfálni. A leányra olyan ruhát adtak, mely a királyné egy jól ismert portréján volt látható.
1784. augusztus 11-én, a versailles-i kastély parkjában került sor az éjszakai találkozóra Rohan bíboros és a lefátylazott hölgy között, akit a királynénak vélt. Nicole Leguay d’Oliva egy szál rózsát nyújtott át a szerelmes Rohan-nak, mondván „Önnek tudnia kell, ez mit jelent!”. A „királyné” szűkszavú ígéretet tett a bíborosnak, hogy elfelejti a múltat, biztosította barátságáról, és jótékony célokra további pénzkölcsönt kért tőle, teljes baráti titoktartás mellett. Az őrtálló Jeanne de la Motte „grófné” ekkor valami képzelt veszélyt jelzett, s a „királyné” visszavonult. Másnap Jeanne levelet hozott a bíborosnak, melyben a királyné sajnálatát fejezte ki az éjszakai beszélgetés rövidsége miatt. A hiszékeny Rohan el volt bűvölve. A szélhámos társaság biztosította magának a rendszeres és bőséges pénzforrást.
A bíborostól kicsalt pénzösszegek hozzásegítették Jeanne-t, hogy komoly tekintélyt szerezzen magának az udvari társaságban. Egyre többen hitték el neki, hogy valóban szoros barátság fűzi a királynéhoz, akiről Jeanne de la Motte „grófné” nyilvánosan és szívélyesen beszélt, amikor csak mód adódott erre.
A nyakék „megvásárlása”
Boehmer és Bassenge ékszerészek őszintén hittek Jeanne de la Motte grófné bensőséges kapcsolatában Marie Antoinette királynéval, és Jeanne-t kérték fel közbenjárásra, hogy a királyné vásárolja meg a nyakéket. Kezdeti habozás után a szélhámosnő elfogadta a megbízást, mivel ez volt akkoriban a legnagyobb és legdrágább gyémánt az egész világon, amit ettől kezdve soha többé nem láttak egy darabban. (Más forrás szerint 1784. december 28-án Jeanne de la Motte kereste meg az ékszerészeket a királyné állítólagos vételi szándékával.) bélyegkép|jobbra|180px|Jean-Antoine Houdon: Giuseppe Balsamo, Cagliostro „gróf” mellszobra (1786) Jeanne de La Motte azt mondta a bíborosnak: Marie Antoinette az ő közvetítésével kívánja megvenni az ékszert. A királyné (Jeanne szerint) arra kérte a bíborost, vegye meg és küldesse el neki a nyakéket, a királyné pedig megtéríti neki annak árát. A szélhámosok a csalásba bevonták a divatos társasági mágust, Cagliostro „grófot”. Cagliostro alapította „a szabadkőművesség egyiptomi rendszerét”,Benedek Szabolcs: A szabadkőművesség eredete amely okkult elemekkel teleszőtt rituáléjával olyan nagy vonzerőt gyakorolt a korabeli közönségére, hogy önmagát a rend főnökének, „Nagy Koftának” (újabban „Nagy Kopt”-nak) tituláló Cagliostro sikerrel szédítette meg Franciaország arisztokrata köreit is, a királyi párig bezáróan. Az önjelölt mágus az üzletkötésre nézve igen kedvező jóslattal győzte meg az ingadozó Rohant.
1785. január 21-én Jeanne de la Motte „grófné” arról értesítette az ékszerészeket, hogy a királyné meg akarja venni a nyakéket, de nincs abban a helyzetben, hogy ezt nyíltan megtehesse, ezért a vásárlást egy magas állású személyiség fogja az ő nevében lebonyolítani. Nemsokára Rohan bíboros hívatta az ékszerészeket, hogy a királyné nevében tárgyaljon velük az 1,6 millió livre értékű ékszer megvásárlásáról. Az árat négy egyenlő, részletben kívánta kiegyenlíteni. Rohan kijelentette, hogy a királynétól teljes körű meghatalmazása van, és bemutatott az ékszerészeknek egy okmányt, Marie Antoinette „saját kezű” aláírásával, melyben a királyné jóváhagyta a vásárlás és fizetés feltételeit. Az ékszerészek elfogadták az okirat és az aláírás valódiságát.
1785. február 1-jén megkötötték a szerződést, az ékszerészek átadták a bíborosnak a nyakéket, melyet ő maga vitt el Jeanne de la Motte lakására. Átadták egy várakozó küldöncnek, akit Rohan a királyné személyes megbízottjának vélt, de valójában Rétaux de la Villette volt, a hamisító, Jeanne bűntársa. A küldönc elvitte az ékszert, Rohan a királyné „saját kezűleg” aláírt kötelezvényével eltávozott. Másnap az üzlet sikeres közvetítéséért a boldog ékszerészek még jutalmat is adtak Jeanne de la Motte „grófné”-nak.