Lelóci és jezernecei Tarnóczy Mátyás (Alsólelóc, 1605 körül – Velehrad, 1655. augusztus 30.) római katolikus pap, nyitrai őrkanonok, esztergomi kanonok, zalavári apát, csanádi püspök, váci püspök, csanádi prépost.

Élete Lelóczi és jezerneczei Tarnóczy Mátyás született a nyitramegyei Alsólelócon, 1605 körülKatolikus lexikon adata vagy 1615 körülChobot adata született. Édesapja, Tarnóczy János szolgabíró, édesanyja Viszocsányi Ilona volt. A filozófiát Olmützben végezte, és 1636. augusztus 12-én avatták baccalaureussá avatták. A teológiát a bécsi Pazmaneumban végezte. Az egyházi rendeket 1630. február 27-én vette föl Nagyszombatban. Első miséjét március 6-án mutatta be Nyitrán. Ekkor már nyitrai őr­kanonok volt. Mint kanonok vezette a Nyitra melletti köröskényi plébániát, és visszaszerezte az evangélikusoktól a templomot. Lippay György esztergomi érsek 1640. október 23-án esztergomi kanonokká és a nagyszombati pap­nevelő intézet lelki igazgatójává nevezte ki. 1644-ben engedélyt kért arra, hogy Rómába zarándokolhasson. Ekkor az Oltáriszentség oltárának rektora is volt. December 13-án megkapta a szent­tamási prépostságot, később pedig a zalavári apátságot.

Hosszútóthy László halála után, 1648. április 20-án szepesi prépost és csanádi püspök lett. A római szentszék 1650. április 4-én erősítette meg kinevezését, és Lippay prímás szeptember 18-án püspökké szentelte Nagyszom­batban, a jezsuiták templomában. Tarnóczy igen buzgó főpap volt. Egyházmegyéjét személyesen akarta meglátogatni, még pedig, hogy a törökök részéről fenyegető veszedelmeket elkerülje, a ferences szerzetesek ruhájában. Csak barátjai rábeszélésére állott el a tervétől. III. Ferdinánd magyar király 1650. december 28-án váci püspökké, 1653-ban pedig po­zsonyi préposttá nevezte ki. A váci egyházmegye ugyancsak szenvedett a török iga alatt, akár a csanádi, tehát Tarnóczy ide sem jöhetett, így Császár János nógrádi plébánost nevezte ki jószágkórmányzójává és helyettesévé. A helynök a kecskeméti haszonbérekről szóló nyugtát így állította 1651. május 13-án: »Én Szegedi Császár János pap, Nógrádi plébános, Váczi Püspök és Szepesi Prépost Tarnóczy Mátyás Uram Eőnagysága Vicáriusa, Jószághának Gongyaviselője és Árendátora.» Tarnóczy ekkor még Nagyszombatban lakott; szeptember 10-ről innen ad helynökének utasítást a püspök­ség uradalmainak igazgatására nézve. Azonban később Nógrádba jött, mert 1652. március 1-ji dátummal itt írta alá a váci püspökség öt vármegyében lévő tizedeinek lajstromát. A következő években Korompay Péter pozsonyi, majd esztergomi kanonok volt püspöki helynöke és tizedeinek meg javadalmainak haszonbérlője, aki 1653-ban elkészítette a püspöki javak urbáriumát. 1654. május 30-án ő állította ki a kecskemétieknek a tizedről szóló nyugtát, 1655. május 31-én oltárkövet szentelt a szegedi ferencesek tem­ploma számára és augusztus 13-án elrendelte a jubileumi búcsú ki­hirdetését.

A váci egyházmegyében akkora volt a paphiány, hogy az 1638. évi zsinatra összegyűlt főpapokat maga Esterházy Mik­lós nádor kérte, hogy küldjenek ide papokat a szegény elhagyatott nép gondozására. Lippay György prímás pedig fölszólította 1654-ben Tarnóczyt, hogy küldjön egyházmegyéjéből néhány ifjút a nagyszombati papnevelő intézetbe. Erre a püspök pa­naszkodva azt válaszolta, hogy bár terjedelmes egyházmegyéjében már csak öt katolikus plébános van; de mivel csak három helyről kap tizedet, jövedelme oly csekély, hogy önmaga is alig képes állá­sához méltóan megélni, és azért ezt a kívánságot nem teljesítheti. Azonban az ifjúság neveléséről gondoskodott az által, hogy 1653-ban a Wesselényi Anna által alapított kluknói és a Zápolyaiak által alapított szepeshelyi kápolna javadalmait a jezsuitáknak adta azzal a kötelezettséggel, hogy az ifjúságot kato­likus szellemben neveljék. Ezen alapítólevelekből kitűnik az is, hogy szentszékileg megerősített váci püspök volt.

Tarnóczy papi buzgóságának esett áldozatául. Tragikus halá­lát a viszocsányi kastélyban lévő arcképére írt emléksorok így be­szélik el: 1655. augusztus 17-én eljött a ciszterciták velehradi (Morvaország) kolostorába, ahol Clairvaux-i Szent Bernát ünnepén misé­zett. A következő napon elbúcsúzott a szerzetesektől és Salix János apáttól kísérve, elutazott Polcsovics falu felé. De egyszerre megvadultak a lovak, a kocsi rúdja eltörött és kereke széthullott. A faluban nem tudtak alkalmas kereket kapni, tehát a klastromból kértek új szekeret és azon visszahajtattak Velehradra. Másnapra volt kitűzve a nagy jubileumi búcsú megünneplése. Tarnóczy látva az egybegyűlt nagy sokaságot, elhatározta, hogy a bérmálás szentségét is kiszolgáltatja. Eközben erős láz fogta el, környezete kérte, hogy hagyja abba tevékenységét, de ő nem engedett és azért még rosszabbul lett. Szent Ágoston napján arra kérte az apátot, hogy mondjon érette szentmisét. Ezalatt kétszer meggyónt, ugyanannyiszor feloldoztatott a jubileumi formula szerint és fölvette az utolsó kenet szentségét. Végül augusztus 30-án, esti 7 órakor, húsznál több vele-hradi szerzetes jelenlétében kiadta lelkét. Az általa kiválasztott helyen, az apátok között temették el. A hálás jezsuiták is állítottak neki emlékkövet a szepesi székesegyházban. Végrendelete szerint a prímásnak 3 hordó liszkai bort és két hímzett erszényt hagyott; a jezsuitáknak a pozsony megyei Mászt falut, 4000 forint készpénzt, 2000 forint alapítványt egy Nyitramegyei konvertita ifjú nevelésére és borokat hagyományozott. Egyéb termé­szetben lévő hagyatékát a szegények, szerzetesházak és papneveldék között osztották szét. A szepesi prépostok névsorának egy kézirata a következőképen jellemzi Tarnóczyt: »Az Istennel való ritka egyesülés és mély alázatosság férfia volt, ki a császár által neki fel­ajánlott esztergomi érsekséget elfogadni nem akarta.«

Jegyzetek

Források , II. kötet, 575–578. o.

Kategória:Esztergomi kanonokok Kategória:Nyitrai kanonokok Kategória:Csanádi püspökök Kategória:Váci püspökök Kategória:Az 1600-as években született személyek Kategória:1655-ben elhunyt személyek Kategória:17. századi püspökök