Eisler János (Kiskőrös, 1907. november 27. – Budapest, 1981. november 14.) okleveles gépészmérnök, a műszaki tudományok doktora (1955), nyugalmazott egyetemi tanár, a Villamosmérnöki Kar volt dékánja, a Nagyfeszültségû Technika és Készülékek Tanszék volt vezetője, a Népköztársasági Érdemérem arany fokozatának és a Munka Érdemrend ezüst fokozatának tulajdonosa, az oktatásügy kiváló dolgozója, a Magyar Elektrotechnikai Egyesület Bláthy-díjas és Elektrotechnika-díjas tiszteletbeli elnöke.Gyászjelentése
Életpályája 1926-ban érettségizett a budapesti Bolyai Főreáliskolában. 1930-ban a Műegyetemen gépészmérnöki diplomát szerzett. 1930–1936 között a Műegyetem II. sz. Elektrotechnikai Tanszékén volt fizetés nélküli gyakornok, majd tanársegéd Söpkéz Sándor professzor irányítása mellett. 1935-ben egyetemi doktori címet szerzett. 1935–1939 között külső kutatómérnök volt a Felten és Guilleaume Kábelgyárnál; a Műegyetemen gyakorlatvezető is volt. 1940-től az Erőátviteli és Világítási Rt. (ERVILL) próbatermét vezette. A világháborúban első feleségét elhurcolták; aki soha nem tért vissza. 1948–1950 között a Villamosenergiai Igazgatóságnál főelőadóként dolgozott. 1949-ben az Erősáramú Szakosztály elnöke lett. 1950-ben egyetemi magántanár lett. 1950-ben kinevezték a Gazdasági és Műszaki Akadémia Energia Tanszékének vezetőjévé. 1951-ben a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosművek és Vasutak Tanszékének docensévé, majd tanszékvezető egyetemi tanárrá nevezték ki 1954-ig. 1951-től az esti és levelező képzést irányította, 1954–1957 között a Villamosmérnöki Kar dékánja volt. 1959-ben a Műszaki Tudományos Bizottságnak, valamint az Elektrotechnika Szerkesztő Bizottságának az elnökévé választották. 1961-ben vezetésével létrejött a Nagyfeszültségű Technika és Készülékek Tanszék. 1963–1964 között ismét dékánhelyettes volt. 1967-ben lemondott a tanszék vezetéséről. Egyetemi oktató és kutatómunkáját 1972-ig folytatta. 1972-ben nyugdíjba vonult.
Kutatási területe a szigetelőanyagok alkalmazásával kapcsolatos problémák voltak. Munkatársa volt az Uj Idők lexikonának.https://mandadb.hu/common/file-servlet/document/322294/default/doc_url/magyar_irok_VII.pdf Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia Energetikai Főbizottságának, és titkára a CIGRÉ Magyar Nemzeti Bizottságának.
Családja Szülei Eisler Ede ügyvéd (1872–1949) és Dudás Julianna (1885–1970).Édesanyja gyászjelentéseSzületése bejegyezve a kiskőrösi állami születési akv. 449/1907. folyószám alatt. 1947-ben másodjára kötött házasságot; Olga nevű lánya született, aki orvos lett, nevelt fia, Veress Imre pedig villamosmérnök volt.
Temetésére a Farkasréti temetőben került sor (60-18-119. fülke).A Farkasréti Temető 3. – Budapesti Negyed 42. (2003. tél).
Művei Transzformátorok gyártása és minőségi ellenőrzése (Budapest, 1952) Új szigetelőanyagok, szigetelőanyagok korszerű alkalmazása (Budapest, 1954) Szigetelőanyagok alkalmazása villamos gépekben és készülékekben (Budapest, 1957) Villamos készülékek szerkesztése (Budapest, 1957) Bevezetés a nagyfeszültségű technikába (Budapest, 1965)
Díjai a Népköztársasági Érdemérem arany fokozata (1951) Bláthy Ottó Titusz-díj (1959) Munka Érdemrend ezüst fokozata (1965) Elektrotechnika nagydíj (1973)
Jegyzetek
Források
http://www.mee.hu/files/ET/2007/ET_2007_12.pdf Tudósnaptár https://mandadb.hu/common/file-servlet/document/322294/default/doc_url/magyar_irok_VII.pdf
További információk Meghalt dr. Eisler János egyetemi tanár (A Jövő Mérnöke, 1981. december 12.)
Kategória:1907-ben született személyek Kategória:1981-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar gépészmérnökök Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:Kiskőrösiek Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek