Peter Kürten (Mülheim, 1883. május 26. – Köln, 1931. július 2.) német sorozatgyilkos, aki a düsseldorfi rém, düsseldorfi szörny, düsseldorfi vámpír néven vált hírhedtté. Gyilkosságai és szexuális támadásai nagy részét 1929 februárja és novembere között követte el Düsseldorf városában. A gyilkosságok és támadások előtti évek során Kürten jelentős bűnlajstromra tett szert bűncselekményeivel, amelyek között szerepelt többek között gyújtogatás és gyilkossági kísérlet is (folytogatás). Beismerte egy kislány 1913-ban elkövetett meggyilkolását is Mülheim am Reinben és egy 17 éves lány meggyilkolását Düsseldorfban.
Karl Berg, a neves német pszichiáter, aki később könyvet írt Kürtenről, "a szexuális perverziók királyaként" jellemezte a férfit, akit 9 rendbeli gyilkosság és 7 gyilkossági kísérlet elkövetésében találtak bűnösnek, és 1931 áprilisában nyaktiló általi halálra ítéltek. Az ítéletet 1931. július 2-án hajtották végre.
Kürten a "düsseldorfi vámpír" néven vált ismertté, mert előnyben részesítette áldozatai torkának átharapását. Később megkapta a "düsseldorfi rém" becenevet, mert a bűncselekményeit Düsseldorfban és annak környékén hajtotta végre, és mert rendkívüli kegyetlenséget mutatott az áldozataival szemben.
Gyermekkora Peter Kürten 1883. május 26-án született Müllheimben egy igencsak szegény család harmadik gyermekeként (a család első két gyermeke még csecsemőkorában meghalt). A szüleivel egy egyszobás lakásban éltek, akik összesen tizenhárom gyereküket próbálták felnevelni, azonban mindketten alkoholistává váltak a kegyetlen életkörülmények miatt. Noha apja volt a kereső személy a családban és elegendő volt keresete a család eltartásához, az esti veszekedések és verések nem voltak ritkák a családban. A részeges apától gyakran kikaptak a gyerekek is, főleg az idősebbek, attól függetlenül, hogy megérdemelték-e vagy sem. Emiatt Peter nem azokat az erkölcsi normákat tapasztalta, amiket egy gyermeknek kellene. Előfordult, hogy a szülők kényszerítették a fiúkat, hogy végignézzék, amint közösülnek, egy idő után pedig az apa idősebb lányaival is megpróbálkozott, és többször is nemi erőszakot követett el rajtuk. Az egyre ismétlődő szexuális abúzusok következtében a rendőrség letartóztatta a férfit, a feleségének így lehetősége lett elválni tőle, majd a gyerekekkel együtt 1894-ben elköltözött Düsseldorfba.
Az otthonában látottak meglehetősen deformálták Peter Kürten szerelemről, szexről és a párkapcsolatokról alkotott képét. Az erőszakot az élet normális és elfogadható részének gondolta, olyannyira, hogy már öt éves korában megpróbálta megfojtani egyik játszótársát. Nem sokkal ezután elmenekült otthonról, mikor szemtanúja lett, ahogy apja durván összeveri édesanyját. A fiú, abbéli félelmében, hogy maga sem kerülheti el a súlyos fenyítést, elszökött otthonról. Csavarogni kezdett, majd összeismerkedett egy sintérrel, aki ugyanabban a házban lakott, mint Kürtenék. Eleinte csak szemlélte a kóbor állatok begyűjtését és kivégzését, de annyira megtetszett neki a dolog, hogy hamarosan saját szórakoztatására elkezdte módszeresen legyilkolni az állatokat.
Jó tanuló volt az iskolában, de bármennyire is igyekezett, az apjától csak verésre számíthatott. Mivel otthon csak verés várt rá, gyakran elszökött otthonról, éjszakára is kimaradt. Ilyenkor az utcákon próbált túlélni, koldulásból és lopásokból próbált megmaradni. Minden ilyen szökést követően a rendőrök elfogták és visszahurcolták a családi házba, ahol apjától kegyetlen megtorlásban volt része.
Az első gyilkosságok Kürten elmondása szerint az első gyilkosságokat kilencéves korában követte el. Egy nyáron két társával tutajt építettek és a Rajnán vízre szálltak. Egyre inkább a mélyebb rész felé tartottak, Kürten egyik társa pedig sírva könyörgött, hogy menjenek vissza, mert nem tud úszni. Kürten ekkor nevetve odalépett a fiúhoz, majd szó nélkül belökte a vízbe. Másik társa utánaugrott, hogy kimentse, de ekkor Kürten megragadta mindkettejük fejét, és nagy erővel a víz alá nyomta őket, amíg meg nem fulladtak. Miután megbizonyosodott arról, hogy a két fiú halott, nagy ricsajt csapott, hogy felfigyeljenek rá. A rendőrség a két halálesetet balesetnek könyvelte el, és nem is gyanakodtak arra, hogy valójában hidegvérű, szándékos bűncselekmény történt.
Serdülőkora Peter Kürten 13 éves korában kapcsolatot alakított ki egy vele egykorú lánnyal, aki megengedte neki, hogy levetkőztesse és simogassa, azonban minden olyan próbálkozásnak ellenállt, amely során Peter közösülni próbált vele. A fiatal fiú ennek következtében szexuális késztetésének enyhítésre a környező farmokat járta, ahol éjszakánként az ólakba behatolva rendszeresen perverz aktusokat folytatott az ott lévő disznókkal, juhokkal és kecskékkel is. Elmondása szerint, akkor volt a legintenzívebb szexuális kéjérzete, ha az orgazmus előtti pillanatban megszúrta a szerencsétlen állatokat. Egyre gyakrabban és egyre agresszívebben szúrta meg az állatokat ezért, azonban felhagyott ezzel a próbálkozásával, mikor egyik alkalommal rajtakapták. Nem sokkal később pedig megpróbálta megerőszakolni ugyanazt a nővérét, akit korábban az apja is molesztált és akinek megerőszakolása miatt korábban elítélték a férfit.
1897-ben Kürten apja tanácsára elszegődött egy munkáshoz tanoncnak. Ez a munka két évig tartott, majd Kürten ellopta munkaadója házában tartott összes megtakarítását, megközelítően 300 márkát, majd elköltözött otthonról. Koblenzbe költözött, itt megismerkedett egy nála két évvel idősebb prostituálttal és annak lányával. A nő otthonába fogadta a fiút és szexuális viszonyt folytatott vele. Az asszony mazochista volt, így arra kényszerítette a fiút, hogy az aktus során bántalmazza és fojtogassa őt. Ettől a pillanattól Peter Kürten szexuális szokásai végképp eltorzultak: többé soha nem volt képes rá, hogy erőszak nélkül folytasson nemi együttlétet. Amikor pletykák kezdtek terjengeni a szomszédban, a fiúnak mennie kellett, így Peter Kürten ismét az utcára került. Rablásokból tartotta el magát, ám alig két héttel később újra letartóztatták, betöréssel és lopással vádolták meg, és egy hónap börtönbüntetésre ítélték. 1899 augusztusában kiszabadult, és kisebb bűncselekményeket kezdett elkövetni, olyasmiket, amelyeket első letartóztatása előtt is elkövetett.
Első ítéletek Röviddel ezután, 1900-ban Kürtent csalás miatt letartóztatták. Ugyanebben az évben újra letartóztatták, ez alkalommal a vádirat kibővült 1899-es Düsseldorfban elkövetett rablásokkal, illetve egy lány lőfegyveres megtámadásában és meggyilkolásának kísérletével is. ennek következtében Kürtent 1900 októberében négy év börtönbüntetésre ítélték. Ezt a büntetést Dredendorfban, Düsseldorf egyik negyedében töltötte le.
Kürten 1904 nyarán szabadult, majd besorozták a német császári hadseregbe; gyalogezredi szolgálatot kapott, azonban már az első napon megszökött az alakulattól, és visszatért Düsseldorfba. 1904 őszén Kürten engedett új kísértésének, és gyújtogatásokba kezdett. Szénakazlakat, istállókra, elhagyott épületekre vetett csóvát, amelyet aztán a távolból figyelt, miközben várta a tűzoltók megérkezését. Elmondása szerint, minden ilyen alkalomkor intenzív szexuális izgalom lett úrrá rajta, különösen akkor, amikor a szénaboglyában alvó hajléktalanok sikoltozását is hallotta.
Dezertálása miatt Kürtent katonai hadbíróság elé állították, ahol dezertálás, többrendbeli lopás és lopási kísérlet vádjában találták bűnösnek (ez utóbbi vádak az abban az évben elkövetett bűncselekményekre vonatkoztak), majd az 1905 és 1913 közötti hét és fél évet ismét börtönben töltötte. Kürten a büntetését Münsterben töltötte, ahol azonban rendszeresen piszkálták, így szándékosan megszegte a szabályzatot, hogy magánzárkával büntessék. A magánzárka azonban tökéletes hely volt a perverz és groteszk fantáziálásokhoz. Későbbi vallomásából tudjuk, hogy ekkor kezdett felerősödni benne a bosszúvágy a társadalommal szemben. Gyakran fantáziált idegen emberek meggyilkolásáról, és azt tervezte, hogy szabadulása után felrobbant egy vasútszerelvényt, hogy több száz embert öljön meg. Ahogy fogalmazott: "Olyan intenzív örömöket okoztak nekem ezek a fantáziálások, mint másoknak egy meztelen nő látványa". Kürten főként önképzésre használta fel börtönben töltött éveket . Átolvasta a könyvtár teljes bűnügyi nyilvántartását, Kivételes emlékezőtehetségének hála a nyers modorú férfi megnyerő beszédképességgel és vonzerővel fejlődött tovább, és képessé vált, hogy idegen emberek előtt művelt, komoly ember benyomását keltse.
1921 áprilisában kiszabadult, és Altenburgba költözött, ahol egyik nővérénél és családjánál húzta meg magát. Kürten háborús veteránnak adta ki magát, így szánalmat ébresztett az emberekben. Egy gépgyárban talált állást, majd röviddel később megházasodott. Felesége hozzá hasonlóan szintén börtönviselt volt: korábban öt évet töltött börtönben, mert lelőtte a vőlegényét. A pár 1923-ban fogadott örök hűséget.
További gyilkosságok Az első bizonyított gyilkosságot Kürten 1913. május 25-én, a 30. születésnapját megelőző estén követte el. A Mülheim am Rhein-ben lévő fogadó, amely Peter Klein tulajdona volt, volt a férfi célpontja. Betört az épületbe, majd átkutatta a szobákat. Az egyik szobában a tulajdonos kilenc kislányára, az ágyában alvó Christine Kelin-re. Peter kihasználta a lehetőséget és rárontott a lányra, befogta a száját, lefogta és átkulcsolta a nyakát. A fojtogatást érezve Christine felébredt, de hiába is próbált védekezni, hamar elájult. Ekkor a férfi elővette zsebkését, és nekiesett a lány torkának. A serkenő vértől és a látványtól a férfi szexuális orgazmust élt át, megtörölte kezét, és kisietett a szobából. Olyannyira eufórikus állapotba került, hogy észre sem vette, ottfelejtette a monogramos zsebkendőjét. A kis híján lefejezett kislány tetemére alig tíz perc múlva bukkant az édesanyja.
Másnap Kürten visszatért a városba, és a Klein fogadóval szembeni kocsmában beült egy sörre, miközben figyelte a félelemtől összezavarodott embereket, akik a gyilkosságról beszéltek. Később azt mondta a nyomozóknak, hogy a helybeliek beszélgetésiben érzett undor, rémület és felháborodás miatt rendkívül elégedett és kielégült volt. Sőt, a Christine temetését követő hetekben Kürten többször is Mülheimbe utazott, ahol meglátogatta Christine sírját, hozzátéve, hogy miközben a sírt nézte, spontán magömlése támadt.
Két hónappal később – egy álkulcs segítségével – Kürten betört egy düsseldorfi lakásba. Mikor felfedezte az ágyban alvó, 17 éves Gertrud Frankent, puszta kézzel megfojtotta a lányt és s szájából feltörő vér láttán ejakulált. Kürtennek mind a Franken-mind pedig a Klein-gyilkosság helyszínéről sikerült észrevétlenül megszöknie.
1929 1929. február 3-án Kürten követni kezdett egy Apollonia Kühn nevű nőt. Utolérte, köszönt neki, majd elhaladt mellette – ám hirtelen megfordult, és előrántva egy ollót megragadta a nőt. „Ne sikítozz!” – utasította, miközben bevonszolta egy bokor mögé, ahol összesen 24 alkalommal szúrta meg az asszonyt a kihegyezett ollóval. A férfi ezután otthagyta vérbe fagyva és egy közeli mezőről figyelte az eseményeket. Mikor odasereglettek az emberek, Kürten ismét felizgult, és igazán azt sem bánta, hogy a nő túlélte, mert a pillanatnyi felhajtás is kielégítette a vágyait.