Szenthe Pál, Szente (Nagyharsány, 1749. március 28. (keresztelés)Nagyharsányi ref. keresztelési anyakönyv, 1749. év. – Karancs, 1821. szeptember 18.) református lelkész.
Élete
A kis-kecskeméti Zenthe család sarja, apja Szente Máté. Hat évig Nagykőrösön tanult, innen a debreceni főiskolába ment, ahol 1768. április 28-án lépett a felső osztályba, tíz évet töltött ott, viselvén syntaxis praeceptorságot. Ennek végeztével 1778-ban Hajdúszoboszlón lett rektor. 1782-ben az Utrechti Egyetemen tanult, ahonnan augusztusban Heidelbergbe ment. Magyarországra visszatérve Daróczon lett pap; itt szolgált hat évig, de betegeskedése miatt a daróciak nem állhatták, ezért Mohácsra távozott, ahol hat évig működött. Itt is sok kellemetlenség érte, ezért 1805-ben Karancsra költözött, ahol 1815-ig folytatta hivatalát. Ekkor megvakult és káplánok szolgáltak helyette haláláig.
Munkája Leghíresebb, Magyar oskola című műve három részből áll: I. Magyar grammatika ("azt adja elő, mi a periodus, a kerekmondás") II. Magyar oratoria. ("mik ékesítik meg a kerekmondást") III. Magyar poésis ("a módokat számlálja elő, melyek szerint el szokták rendezni a gondolatokat"). Ezeket követi: A megholt és élő nyelvek lajstroma, a tudományoknak a négy fő tehetségek való tükörével. A címlapon a következő áll: "A nemzet javára, született nyelvének előmozdítására, leendő kipallérozására készítette". Pest, 1792.
Kéziratban: A mohácsi ref. ekklésiának historiája...
Jegyzetek
Források
További információk
Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub. Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
Kategória:Magyar református lelkészek Kategória:1749-ben született személyek Kategória:1821-ben elhunyt személyek