Cenobitáknak nevezték a kereszténység első századaiban a világtól elvonulva élő aszkétákat, kik egy ember vezetése alatt, de még nem kolostorban, hanem egymáshoz közel eső, külön álló kis cellákban laktak, és bizonyos dolgokat, különösen az imádságot, közösen végezték.Pallas Nagylexikona A cenobita az a monachus, aki másokkal, "testvérei"vel közös életet él.Puskely Mária: Keresztény szerzetesség I.
Különböznek az ún. anakhórétáktól, akik egészen elvonulva és külön élő remeték voltak. Szt. Antal alapított a 4. század elején több ilyen telepet; utána Szt. Pakhomiosz tovább rendszeresítette az együttélést. Innen vezetett azután az átmenet a szervezett szerzetesi életre.
Etimológia Az egyházi latin coenobita szó a görög koinobion származéka; ez utóbbi jelentése: közös élet.
A kifejezés először Jeromosnál tűnt fel híres 22. levelében. Cassianus átvette Jeromos terminológiáját, s általa elterjedt a nyugati monasztikus világban. Benedek kifejezetten "cenobiták"-nak szánta reguláját.
Jegyzetek
Kategória:Monasztikus életformák