bélyegkép|250 px|Anatóliai duplacsomózású szőnyeg, Konya régió, 1750–1800 körül LACMA M.2004.32 bélyegkép|250 px|Bergama szőnyeg, Nyugat-Anatólia, 18. század első része Az anatóliai szőnyeg a keleti szőnyegek azon csoportja, amelyet Anatóliában (Kis-Ázsiában) és az egykori Oszmán Birodalom területéhez tartozó szomszédos régiókban, szimmetrikus csomózással készítettek és készítenek ma is.
Az anatóliai szőnyegek a szőtt kilimmel együtt a terület és az itt élő népek többezer éves kultúrájának lenyomatai, és a világ egyik legszebb, legváltozatosabb kézi csomózású szőnyegei. Készítésük technikája, színe, motívumai, anyaghasználatuk a térségben élő civilizációk etnikai, vallási és kulturális pluralizmusát tükrözi."The historical importance of rug and carpet weaving in Anatolia". Turkishculture.org. Retrieved on 2012-01-27. A szőnyegek képeskönyvként őrzik az ázsiai népek történelmét, akik kultúrájuk legjelentősebb és legjellegzetesebb elemeit szőtték bele alkotásaikba.
Az anatóliai szőnyegeken megfigyelhetőek a bizánci mintázat nyomai, a Közép-Ázsiából vándorló türk népek motívumai ugyanúgy, mint az örmény, vagy a kaukázusi és a kurd törzsek tradicionális díszítőelemei. Napjainkban, a leegyszerűsítő módon török szőnyegeknek nevezett anatóliai szőtteseken két jól megkülönböztethető hagyományt figyelhetünk meg. A törzsi és a nomád szövők a közép-ázsiai ótörök örökséget és a bennszülött-anatóliai ikonográfiát követve, merész színezésű szőnyegeket és kilimeket szőttek időtlen, geometrikus díszítéssel. A másik típus városi manufaktúrákban vagy udvari műhelyekben készült, hajlékony vonalvezetésű, ünnepélyes rajzolatú darabok, amelyek szabadon veszik át a perzsa és az indiai udvarok bonyolult stílusát.
A keleti szőnyegek csoportján belül az anatóliai szőnyegek jól megkülönböztethetők, jellemző színezésük, motívumaik és azok elrendezése, textúrájuk és sajátos szimmetrikus, más néven „gördesz” vagy „török” csomózási technikájuk által. Méretük rendkívül változatos, a kispárnáktól a hatalmas, szoba méretű szőnyegig mindent megtalálunk. Ez persze használatukra is igaz. A szőnyegszövés hagyományát a zordabb éghajlatú területeken vándorló életmódot élő népek fejlesztették ki. Így a szőnyegek elsősorban nem berendezési tárgyak, hanem a mindennapi élet kellékei voltak: sátor- és állattakarók, menyegzőre tartó kelengyét szállító jószágok díszei, vagy szertartások és az ima eszközei. A nomádok saját célra készített rendszerint keskeny, szőnyegei esetleg kisebb mesterségbeli tudással készültek, de egyedien őrzik készítőik ősi, etnikus művészetét. A kifinomultabb városi manufaktúrák a 13–14. századtól főleg az udvar szolgálatában alakultak, az iszlám világ és Nyugat-Európa között meginduló politikai és kereskedelmi kapcsolatok hatására.
A ma ismert legrégebbi anatóliai szőnyegek a tizenharmadik században készültek, a szőnyegkészítés virágkora a pedig a 16–17. századra tehető. Számtalan korabeli miniatúra és festmény tanúskodik a padlószőnyegek, falikárpitok, és trónmennyezetek fejedelmi pompájáról.
A szőnyegek legjellemzőbb anyaga a kézzel fonott, természetesen festett gyapjú, alkalmanként pamut, és ritkábban selyem. A fonalat növényi anyagokkal, vagy rovarokból nyert festőanyagokkal színezték. Az 1870-es évektől kezdve az oszmán udvari manufaktúra selyemszőnyegeket is készített, néha arany vagy ezüst fonállal. A gépi technológia elterjedésévek, majd a 19. század utolsó harmadától a szintetikus festékek megjelenésévek a szőnyegkészítés komoly változásokon ment keresztül . A növekvő kereskedelmi igény hatására megindult a szőnyegek tömegtermelése, amely csaknem tönkretette az ősi hagyományt. A tizenkilencedik század végével művészettörténeti és tudományos érdeklődés ébredt a keleti szőnyegek iránt, így a szőnyegszövés kulturális gazdagsága és sokszínűsége fokozatosan visszanyerte presztízsét.
Története thumb|250 px|jobbra|A Pazirik szőnyeg, Kr.e. 5. század, Ermitázs A szőnyegkészítés ősi kézműves tevékenység, a sztyeppekultúrához tartozó nomádok életkörülményeiből fakadó művészeti forma, ahogyan ezt a legrégebbről fennmaradt csomózott szőnyeg, a szkíta kori halomsírban talált Pazirik szőnyeg fejlett technikája és kifinomultsága is bizonyítja.
Anatólia termékeny földjein az őskortól kezdve számos nép telepedett le és hagyta hátra anyagi, szellemi értékeit. A térség olyan civilizációk otthona volt, mint a hettiták, frígek, kimmerek, lüdök, perzsák, kelták, görögök, örmények, rómaiak, gótok, kurdok, bizánciak, mongolok, arabok, majd a szeldzsuk törökök és az oszmán törökök. Elfogadott tény, hogy a szőnyegkészítésben és a szőnyegek gyártásában a sztyeppe öv legjellemzőbb közösségei és a török törzsek játszották a legnagyobb szerepet.
Anatólia eltörökösödési folyamata a manzikerti csatával kezdődött. 1071-ben Alp Arszlán szeldzsuk szultán seregei legyőzték Romanosz Diogenész bizánci császár csapatait, és megindult a szeldzsuk előretörés. Alp Arszlán valójában nem törekedett Kis-Ázsia meghódítására. A bizánci pártok az egymás elleni küzdelem során maguk hívták be a szeldzsukokat, megnyitva előttük városaikat. A szeldzsukok ilyen módon foglalhatták el néhány év leforgása alatt szinte egész Kis-Ázsiát. A megalakuló emírségek 1180-tól fokozatosan beolvadtak abba a szultanátusba, amelynek fővárosa Konya volt. A szeldzsukok egy új népesség és életmód alapjait vetették meg, amelyre a későbbi évszázadok során a majdani Törökország épült.
A török szőnyegművészet történetének két nagy periódusa közül az első a 13–14. századi szeldzsuk szőnyegek korszaka, ezt követte a hatszáz éven át tartó második periódus, az oszmán-török szőnyegeké. Az első periódus szőnyegeiből csak néhány darab maradt fenn, mivel a textíliák egyszerűen elhasználódtak, kártevők rongálták meg, vagy elrothadtak.
Szeldzsuk szőnyegek: konyai töredékek A Rum Szeldzsuk birodalom fénykora a 13. század első fele, I. Alaeddin Keykubad szultán (1219–1236) uralkodásának időszaka. A legkorábbi anatóliai szőnyegek, illetve szőnyegtöredékek nagy része dzsámikban maradt fenn. Ezeket a Szeldzsuk-kori (1243–1302) szőnyegeket tekinthetjük az anatóliai szőnyegek első csoportjának.
A 13. században Marco Polo egyik úti beszámolójában arról írt, hogy Konya, a szeldzsukok fővárosa volt a szőnyeggyártás központja, „… és itt készítik a világ legszebb selyemszöveteit és szőnyegeit a legszebb színekkel.“
Ez a különösen értékes szeldzsuk-kori szőnyeggyűjtemény mindössze tizennyolc darabból áll, amelyből tizenöt töredék: nyolc darabot a konyai Alaeddin dzsámiban, hármat Beysehirben az Eşrefoğlu mecsetben, hetet Fostatban találtak. A csoporton belül csak kettő nagyon hasonló, a többi egyedi darab. Ezek a lenyűgöző minőségű régi szőnyegek sorokba rendezett geometriai mintázatúak: az átlósan elhelyezett sima vagy horgos körvonalú hatszögeket, négyzeteket, és rombuszokat csillagok, erősen stilizált, néhol absztrakt virágmotívumok vagy levelek töltik ki. A szegélykompozíciók kúfikus díszítésűek. Színpalettájuk visszafogott, jellegzetesen sötét, kék vagy vörös háttéren világoszöld, sárga, néhol fehér és barna a mintázat. Nagy méretük azt jelzi (egyikük 6 méteres), hogy ezeket a szőnyegeket már városi manufaktúrákban gyártották, mivel egy nomád sátorban vagy egy falusi házban nem lehetett volna ilyen méretű szövőszéket felállítani.
Az anatóliai bégek szőnyegei 1300 után Anatólia túlnyomó részén emirátusok, ún. beylikek, jöttek létre, egy-egy bég vezetése alatt. Az erős perzsa hatások, a jelentős iranizálódás ellenére a török nyelv és életmód fennmaradásában rendkívül fontos szerepe volt az oguz, vagy türkmén népnek. Ők képezték ugyanis a szeldzsuk szultánok katonai erejének fő forrását. Míg a városi lakosság átvette a perzsa nyelvet és kultúrát, addig a katonaság és a városok falain kívül rekedt türkmén törzsek kizárólag törökül beszéltek, őrizték a nyelvet és a hagyományos nomád életmódot. Művészetük is sok tekintetben megőrizte egyedi vonásait – például az ember- és állatfigurák megjelenítését – elhatárolódva ezzel az iszlám művészettől.
Ótörök irodalmi emlékek, mint például 8–9. századi a Korkut apó eposza is megerősíti, hogy az anatóliai türkmének régóta foglalkoztak szőnyegkészítéssel. A törzsszövetségek egyike, a Délnyugat-Anatóliában élő, majd később a Kaszpi térségbe, Merv és az Amu-darja területére vándorló Tekke törzs tagjai különleges, egyedi stílusú szőnyeget készítettek. Jellegzetes díszítőmotívumuk egy nyolcszögletű stilizált virág volt, a gül.
Oszmán-török szőnyegek A 15. század végére a dinamikusan terjeszkedő Oszmán Birodalom jelentős hatalommá vált, és egyetlen ellenfele maradt Anatóliában: az egyiptomi központú Mamlúk Birodalom. I. Szelim 1514-ben, a Kelet-Anatólia feletti befolyását fenyegető perzsa Szafavida Birodalom ellen harcolva elfoglalta Tebrizt, majd 1516–1517-ben megdöntötte és bekebelezte a Mamlúk Birodalmat, ezáltal Kis-Ázsia egészének ura lett.
II. Bajazid és I. Vad Szelim hódításai révén hatalmas zsákmány került az oszmán uralkodók kincstárába. Ez megalapozta a birodalom kulturális és művészeti gazdagságát is, amelynek kiteljesedése I. Szulejmán idejére tehető.
Nagyarányú építkezések kezdődtek és az egyes művészeti ágak mesterei egymás mellett dolgoztak, egybeolvasztva a halványuló bizánci, a török és az erősödő perzsa vonásokat. A 15. század közepétől az isztambuli szultáni szerájban működő, különlegesen magas színvonalú alkotásokat létrehozó műhelyek kisugárzása birodalom szerte éreztette hatását. Sőt, Anatólia egyes körzetei hagyományosan, egyes kézműves iparágakra szakosodtak. Bursa selyemszöveteiről, brokátjairól vált ismertté, Iznik, az ókori Nícea – ahová I. Szelim 1514-ben Tebrizből elhurcolt fazekasokat telepített le – és Kütahya a kerámiagyártásról és a csempékről. A cserépművészet, a kalligráfia és a miniatúrafestészet fejlődése nagy hatással volt a szőnyegszövő manufaktúrákra is, amelyek ekkori központjai Isztambul mellett Uşak és Lâdik voltak.
A Tebrizből származó perzsa kézművesek a szőnyegszövés egy új technikáját is meghonosították, Isztambulban és Kairóban új motívumokat vezettek be: növényminták, pálmalevelek, perzsa lándzsás levelek, rozetták jelentek meg a szőnyegek mintái között.
Az oszmán művészet és kézművesség egyik jellemző vonása, hogy felszívott, felhasznált minden előzményt, mindazt a kulturális és szakmai örökséget, amelyet az egyre terjeszkedő birodalom a meghódított területeken feltalálhatott. Ilyen módon integrálta, illetve fejlesztette tovább az iszlám művészet és a kézműipar legszebb, akkor már több évszázadra visszavezethető hagyományait.
Az oszmán-török szőnyegek anyaga gyapjú, csomózásuk közepes sűrűségű, szimmetrikus, gördesz-csomó. Rojtozásuknál gyakori a keskenyebb-hosszabb kilim előszövés. Jellemző méretük, 200x150 centiméter, a magyar nyelvű források ezt a méretet „egy táblára való”, azaz egy asztallap méretű szőnyegként említik. A szőnyegek színében a téglavörös (buzérvörös) és az indigókék a domináns szín, mellettük a nyers, a krómsárga, a sötétbarna, a zöld, és elvétve a mangánlila jellemző.
15. századi „állatos” szőnyegek
Noha a szőnyegkereskedelem már a 13. század óta virágzott és Velence 1220 óta állt kereskedelmi kapcsolatban a Kelet-anatóliai Szultanátussal, ennek a 14. században újabb lendületet adott, hogy az európai arisztokraták a gazdagság szimbólumaként tekintettek az anatóliai szőnyegekre, így a nagy manufaktúrák az udvar kiszolgálása mellett kifejezetten exportra gyártottak. Népszerűségük akkora volt, hogy a korabeli oszmán szőnyeggyártásról meglévő ismeretek alapját, az európai festészetben ábrázolt darabok jelentik.