Delvina város Albánia délnyugati részén, Gjirokastrától légvonalban 15, közúton 44 kilométerre dél-délkeleti irányban, a Delvinai-medencében. Vlora megyén belül Delvina község székhelye, a tíz településből álló Delvina alközség központja. A 2011-es népszámlálás alapján az alközség népessége .
Az oszmán hódoltság és közigazgatás 16. századi megszilárdulásával a karavánutak metszéspontjában fekvő Delvina szandzsákközpont, fontos kereskedelmi szerepkörű piachely lett. Virágzásának köszönhetően nemzetiségi és felekezeti szempontból is sokszínű életet élt a város, mígnem a 20. század elején hanyatlásnak indult. Az elmúlt évszázadban elsősorban agrártelepülés volt, a termékeny Delvinai-medence mezőgazdasági terményeit feldolgozó élelmiszer-ipari kisüzemek otthona. Főbb nevezetességei a 11–12. századi delvinai vár és a Xhermëhalla iszlám monasztikus központ maradványai.
Fekvése Delvina 220 méteres tengerszint feletti magasságban, a Delvinai-medence mély tektonikus besüllyedésében fekszik. Északkeletről és keletről a Mal i Gjerë (’Hosszú-hegység’) kopár hátának hegylábi csúcsai, a Blecicio-hegy (Maja e Blecicios, 1117 m) és a Kopre-hegy (Maja Kopres, 718 m) övezik, északnyugatról pedig az alacsonyabb Kokimara-hegy (Maja e Kokimarës, 529 m) választja el a Kalasa völgyét övező domb- és hegyhátaktól. Déli irányban erősen tagolt, 400-500 méteres tengerszint feletti magasságú dombsor ereszkedik alá a Bistrica völgyébe. A Delvinai-medence egykor mocsaras területét sűrű, gyakran időszakos vízfolyások erezik be. Bár a város évszázadokon át karavánutak metszéspontjában feküdt, köszönhetően a Mal i Gjerë-t és a Stugara-hegység közötti gerincen átkelési lehetőséget biztosító Muzinai-hágónak, mára csak a kevésbé forgalmas, Sarandát a hágón keresztül Gjirokastrával összekötő SH78-as jelű főút szeli át.
Neve Schütz István értelmezése szerint a település neve etimológiailag az albán dele (’juh’) vagy delmer (’juhpásztor’) szavakhoz is kapcsolható. A történelme során Anjou és oszmán fennhatóság alatt állt település olasz neve Delvino, török neve Delvine, Devline vagy Delvinaki volt. A helyben lakó görög nemzetiségűek Δέλβινο / Délvino néven említik városukat. A 20. század közepéig magyarul is gyakori volt az olaszos Delvino alak használata.
Története A mai Delvina városának otthont adó lesüllyedt medencét az ókorban a sűrűn benépesült területek között tartották számon, lakosai az epiróták közé tartozó khaónok voltak.
Oszmán fennhatóság alatt A középkorban feltehetőleg egy korábbi erődítés alapján, a 11–12. században építették fel a delvinai várat, ekkor vette kezdetét a modern Delvina történelme. 1354-ben Delvino ura Pjetër Losha és a későbbi ártai despota, Gjin Bua Shpata lett. Az ezt követő évtizedekben a település a főnemesi Shpata-család birtokai közé tartozott. Az Oszmán Birodalom először több más dél-albániai területtel együtt 1417-ben hódította meg, de fennhatósága ekkor még nem véglegesült. Időlegesen az Anjou-hercegek vezette Epiruszi Despotátus terjesztette ki hatalmát a vidékre, és végül az Oszmán Birodalom az 1537. évi korfui hadjárata során ragadta magához a dél-albániai területeket. A 16. század második felében az oszmán közigazgatás megszilárdult, török nevén Delvine a hét albániai szandzsák egyikének székhelye lett a Ruméliai vilajeten belül.
Delvine a 16–17. században fontos kereskedővárossá, piacközponttá fejlődött, aminek kedvezett, hogy az Avlonyát (ma Vlora) és Janinát (Joánina), valamint az Ergirit (Gjirokastra) a tengerparti vidékkel, Aja Szarandi (Saranda) kikötőjével összekötő karavánutak egyik fontos állomáshelye működött itt. Ezt az utat ellenőrizte a delvinai vár, amelyről az 1670-ben itt járt Evlija Cselebi is beszámolt. Tudósítása szerint a gazdag kereskedővárosban száz lakóház, több mecset és medresze állt, a környező hegyoldalban narancs- és olajfaligetek terültek el. A 18. századra Delvine fontos pasalikközpont lett, ekkorra jelentőségében a közeli Aja Szarandit és Konispolt is maga mögé utasította.
A 18. század második felében az epiruszi albán pasák közötti pozícióharc terepe lett többek között Delvine is. 1784-ben Ali Tepeleni a szultán beleegyezésével janinai pasalikjához csatolta a települést, 1785-ben pedig már mutesarifként uralta a vidéket. Hamarosan azonban Delvine korábbi urának, Kaplan pasának a fia, Ali kaparintotta meg a települést, és ebben támogatókra tarált a Jón-szigeteket elfoglaló, Ali Tepeleni ellen is harcoló orosz hadvezetésben. Végül 1811-ben Ali Tepeleni végleg magához ragadta Delvinét és Ergirit, pasalikja ezzel érte el legnagyobb kiterjedését.
Az 1847-ben a katonai soroztatás és a magas adók miatt kitört felkelés fegyveresei Zenel Gjoleka vezetésével elsőként Delvinét foglalták el, és a lázadás innen terjedt ki a környező vidékekre. A 19. század folyamán ugyanakkor a város jelentősége lehanyatlott. Bár továbbra is kaza (törvényhatósági járás) központja volt, a 20. századra Saranda vette át regionális szerepkörét, és Delvina a kisebb, 3-4 ezer lakosú adminisztrációs központok sorába tartozott.
Az albán függetlenség elnyerése után Albánia 1912-es függetlenségének elnyerését követően Görögország szintén igényt tartott a Delvinát is magában foglaló dél-albániai vidékekre (Észak-Epirusz). A londoni nagyköveti konferencia azonban 1913-ban Albániának ítélte a területet, amit az 1913. december 17-ei firenzei egyezmény meg is erősített. A görög hadsereg ezt követően még hónapokig megszállva tartotta Dél-Albániát. Delvinai helyzetüket azonban ideiglenesen megnehezítette, hogy a korábban az Oszmán Birodalom katonai kötelékében Manasztirban állomásozó Mehmet Ali Delvina a függetlenség kikiáltásának hírére birtokai védelmére négy-öt zászlóaljjal Delvinába ment, ahol kiépítette az albán kormánytól is független katonai igazgatását. A görög hadsereg evakuálásával egy időben Delvina is az 1914. február 28-án görög kormánytámogatással kikiáltott Észak-epiruszi Autonóm Köztársaság része lett annak 1916-os felbomlásáig.
1937. május 15-én Et’hem Toto korábbi belügyminiszter vezetésével itt robbant ki az 1925 és 1939 között hatalmon lévő Amet Zogu elleni fegyveres lázadások sorában az utolsó, a delvinai felkelés. Bár a lázadás részleteit nem dolgozták ki, a delvinai hivatalok elfoglalása után a felkelők átmasíroztak Gjirokastrába, elfoglalták a várost, és a helyi börtönből kiengedett 300 elítélttel felhizlalva seregüket Vlora bevételére indultak. A kormányerők és a csendőrség azonban május 17-én leverte lázadásukat, május 18-ára helyreállt a rend, a főkolomposok sorsa a kivégzés lett.
Albánia olasz annexiója idején, 1939. április 7-én Delvina a legelső városok között került olasz megszállás alá, és április 9-éig innen kiindulva foglalták el Gjirokastra és Tepelena körzetét. Az olasz–görög háborúban az előretörő görög csapatok 1940. december 7-én foglalták el Delvinát, a második világháború pedig 1944. október 15-én ért véget Delvinában, amikor kommunista partizánosztagok vonultak be a városba.
A 20. század közepe után megnyílt néhány, a környék mezőgazdaságára épülő élelmiszeripari üzemegység a városban. Delvina jelentősége ennek dacára lehanyatlott, különösen miután az 1960-as években megépítették a Sarandát Gjirokastrával összekötő, a Bistrica völgyét követő műutat.
Az 1997-es zavargások során görög nemzetiségűek kerítették kézre a várost, amelyet a Sali Berisha vezette kormány bombázott is. A delvinai lázadók nem törtek meg, sőt, felháborodásukban a közeli Sarandát is elfoglalták.
Vallási élete bélyeg|jobbra|250px|Romos tekke Delvina határában bélyeg|jobbra|250px|A Xhermëhalla-komplexum romjai
Delvina népességét az évszázadok során vallási sokszínűség jellemezte. Az oszmán hódításig görögkeleti lakosság nagy része ugyan az oszmán kori felvirágzással muszlim lett, de a főként görög ajkú ortodox közösség továbbra is számottevő maradt. Delvina az 1937-ben önállósodott albán ortodox egyház gjirokastrai püspökségének egyik egyházkörzeti központja lett. Az 1967-es ateista kampány idején még negyven ortodox szerzetes élt Delvina környékén, akiket ekkor nyilvánosan megszégyenítve erőszakkal megborotváltak és szerzetesi ruháiktól megfosztottak.
Az iszlámot tekintve nem csupán a szunnita ág, de a szúfi szerzetesrendek is népszerűek voltak ezen a tájon. A halvetik rendjének a 18. századra Delvina lett az egyik legnevezetesebb monasztikus központja, de több bektási tekke is működött a településen. A muszlimok és az ortodoxok mellett a 19. században kisebb zsidó közösség is élt a településen.
Ma a településnek muszlim, görögkeleti, római katolikus és evangelikalista közössége és istenháza egyaránt van.
Gazdasága Delvina Albánia egyik legfontosabb mezőgazdasági vidéke, a Delvinai-medence központja, agrárjellegű település. A 20. század közepéig a gyenge lefolyású medencét több helyen mocsarak tarkították, ezeket a század második felében csapolták le, ezzel növelve a kedvező talajminőségű szántóterületeket. Albániában itt a legnagyobb, 30% feletti a szántóművelés alatt álló területek aránya. Főként gabonaféléket, búzát és kukoricát termelnek, számottevő a szarvasmarha-tenyésztés, de a közeli hegylábakon a juh- és kecsketartás is jelentős. Emellett Delvina és Murzina között húzódik Albánia egyik legfontosabb szőlőtermő vidéke.
Nevezetességei A település fő nevezetessége a vélhetően egy kisebb késő római kori vagy kora bizánci erődítés alapjain a 11–12. században épült, az oszmán hódításig folyamatosan bővített delvinai vár romja. A várromtól délre a Xhermëhalla néven ismert iszlám monasztikus központ építészeti emlékei láthatóak, köztük a 17. század végi Király-mecset (Xhamia e Mbretit) romja, egy medresze, egy hamám, valamint több kisebb, feltehetően bektási rítusú épület falmaradványai.
A közeli Rusan településen megtekinthető Albánia legrégebbi iszlám vallási épületeinek egyike, a Gjin Aleks-mecset (Xhamia e Gjin Aleksit). A körülötte látható hatszögű épületek egyikét korábban bektási imaházként használták, a többi türbeként, egykori vallási vezetők sírhelyeként funkcionál.
Nevezetes delvinaiak bélyeg|jobbra|180px|Sylejman Delvina Delvinában született Sylejman Delvina (1884–1932) politikus, 1920-ban Albánia miniszterelnöke. Sírja is a helyi hősi temetőben található. Hiqmet Delvina (1888–1958) politikus a település szülötte volt. Fuat Asllani (1897–1981) politikus 1926 és 1928 között politikai internáltként Delvinában élte életét. Delvinában született Javer Malo (1919–1997) diplomata, író. Ugyancsak itt született Sabri Godo (1929–2011) író, 1990 és 1997 között az Albán Republikánus Párt elnöke.
Jegyzetek
Források
Kategória:Albánia települései