Németország blokádja avagy Európa blokádja 1914 és 1919 között állt fenn. Ez egy meghosszabbított tengeri blokád volt az antanthatalmak részéről az első világháború alatt,The new Cambridge modern history Vol 12(2nd ed)Cambridge University Press 1968 pp. 213 amivel a központi hatalmak tengeri kereskedelmét akadályozták. A blokádot az antant-győzelem egyik kulcsfontosságú elemének tekintik. A német egészségügy-minisztérium 1918 decemberi közlése szerint mintegy német civil hunyt el a blokád okozta éhínség és megbetegedések következtében.C. Paul Vincent, The politics of hunger: the allied blockade of Germany, 1915–1919. Athens, Ohio: Ohio University Press, 1985. 141. o."Schädigung der deutschen Volkskraft durch die feindliche Blockade". A Reichsgesundheitsamt [Német Egészségügyminisztérium] memoranduma, 1918. december 27., Berlin: Reichsdruckerei. A jelentés a 17. oldalon lévő közlés szerint az 1918-as év második félévére vonatkozó adatok az év első felének halálozási rátáját alapul vevő becslések. Egy 1928-as akadémiai tanulmány a halottak számát főre teszi.Grebler, Leo (1940). The Cost of the World War to Germany and Austria–Hungary. Yale University Press. 1940 78. o. További ember veszthette életét már a fegyverszünet beállta után is fenntartott blokád miatt az 1919-es évben.The Blockade of Germany after the Armistice 1918–1919 Bane, S.L. 1942 Stanford University Press, 791. o.
Mind Németország, mind az Egyesült Királyság erősen függött az importtól, ezzel látta el ugyanis a polgári lakosságot és a hadiipart. Az európai hadviselő felek az élelmiszert főként Észak- és Dél-Amerikából szerezték be és az Atlanti-óceánon át szállították hajóval, ezért Nagy-Britannia és Németország is blokád alá kívánta vonni a másikat. Ehhez a britek rendelkezésére a Királyi Haditengerészet állt, melynek hajói szabadon közlekedhettek a Brit Birodalom támaszpontjai között, míg a német Császári Haditengerészet felszíni flottájának tevékenysége többnyire a Német-öböl vizeire korlátozódott, a távolabbi vizeken pedig segédcirkálókat és a korlátlan tengeralattjáró-háborút alkalmazta.
Előzményei Az első világháború előtt, 1905-1906-ban a Whitehallon (a brit kormányzat központjában) számos konferenciát tartottak a Franciaországgal való katonai együttműködés lehetőségeiről egy Németország elleni háború esetére. A brit haditengerészet hírszerzési osztályának vezetője, Charles Ottley azon a véleményen volt, hogy a brit haditengerészet két feladata egy ilyen háborúban a német kereskedelmi hajók elfogása és a német kikötők blokád alá vétele lesz. A blokádot két okból tartották hasznosnak. Egyrészt harcra kényszeríthette a német flottát, másrészt gazdasági fegyverként használhatták fel a német kereskedelem szétzúzására. A Németország elleni blokád ezzel együtt először csak 1908-ban tűnt fel a brit haditengerészet haditerveinek dokumentumai között és ekkor is több tisztviselő kétségét fejezte ki a megvalósíthatóságával kapcsolatban. A terveket ezt követően folyamatosan változtatták és felülvizsgálták egészen 1914-ig, mivel a haditengerészet nem tudta eldönteni, hogyan tudná a leghatékonyabban kivitelezni a blokádot.
Mindeközben Németország nem készített terveket az élelemellátásának háború esetén való kezelésére, mivel békeidőben a teljes fogyasztásának 80%-át elő tudta állítani. Ezen felül a Hollandiából, Skandináviából és Romániából való élelmiszer-behozatalt egy tengeri blokád nem érintette volna. Azonban a mezőgazdaságban tevékenykedő férfilakosság besorozása, a lovak rekvirálása, a kedvezőtlenül alakuló időjárás és a műtrágya alapanyagául szolgáló nitrogén hadi célokra való alkalmazása együttesen jelentős visszaesést eredményeztek a mezőgazdasági termelésben.
A blokád megvalósítása A britek a számbelileg túlerőben lévő flottájukkal rögtön a háború elején, 1914 augusztusában tengeri blokád alá vonták Németországot, megadva a kontrabandként (tiltott áruként) meghatározott cikkek listáját. Ezen árucikkekkel egyetlen semleges állam sem kereskedhetett a központi hatalmakkal, leszámítva az Egyesült Államokat. A britek 1914 novemberében az Északi-tengert háborús övezetté nyilvánították, ahova minden hajó a saját felelősségére hajózhatott csak be. A blokád szokatlanul erős korlátozásokat szabott, mivel még az élelmiszert is „háborús kontrabandnak” minősítette. Voltak panaszok a nemzetközi törvények megsértése miatt, azonban a legtöbb semleges kereskedelmi hajó beleegyezett abba, hogy kikötésre kötelezzék egy brit kikötőben és átvizsgálják, majd kísérettel átvezessék a brit aknamezők között, hogy folytathassa útját – már amennyiben nem találnak rajta Németországnak szánt „illegális” rakományt.
A brit flotta a cél érdekében lezárta az Északi-tengert és a La Manche csatornát – előbbit az északi őrjáratnak (Northern Patrol), utóbbit a doveri őrjáratnak (Dover Patrol) nevezett blokádfenntartó erőkkel.
A német kormányzat a blokádot a polgári lakosságának kiéheztetésére tett törvénytelen próbálkozásként értékelte és evvel arányos megtorlással kívánt visszavágni. A német Nyílttengeri Flotta (Hochseeflotte) több alkalommal kihajózott a bázisairól 1914 és 1916 között, hogy csökkentse a brit Grand Fleet számbeli fölényét és hozzáférhessen a létfontosságú importárukhoz. A tengeri hadműveletek csúcsa a skagerraki csata volt 1916-ban. (Britannia még mindig ellenőrzése alatt tartotta a tengert és Németország soha többet nem próbálkozott összecsapni a teljes brit flottával. Így Németország akadályozva volt a háborúhoz létfontosságú anyagok és az élelmiszerek behozatalától a konfliktus egész ideje alatt.)
Az antant blokádja sértette az Egyesült Államok exportérdekeit is. A washingtoni kormányzat erős nyomás alatt volt, főként a mindkét hadviselő féllel való kereskedésből hasznot húzni kívánó gazdasági szereplők oldaláról és ezért hevesen tiltakozott. A britek nem kívánták ellenszegülni az Egyesült Államoknak, ezért programot indítottak az amerikai gyapot vásárlására, melyben garanciát adtak arra, hogy az árat a békeidőbeli felett tartják és ezzel megnyugtatják a gyapotkereskedőket. Mikor a megállított amerikai hajókon kontrabandot találtak, a britek megvásárolták az egész szállítmányt és a leürített hajót elengedték.Lake, 1960
A brit háborús kabinet 1917. január 1-ei memoranduma szerint nagyon kevés áru érte el Németországot vagy a szövetségeseit az Északi-tengeren vagy más tengeri útvonalon, mint például a Monarchia kikötőit az Adriai-tengeren, melyet a háború kitörése óta a franciák tartottak blokád alatt.
A háború hatásai A blokád hatásáról angol nyelvterületeken elsőként humanitárius szervezetek, diplomaták és hivatásos orvosok számoltak be, akik együttérzést tanúsítottak a szenvedő német emberekkel.Henry Noel Brailsford, Across the Blockade: A Record of Travels in Enemy Europe (New York: Harcourt, Brace and Howe, 1919); Ruth von der Leyan, The English Food Blockade in Its Effects on Juvenile Criminality and Degradation (Berlin, 1919); Lina Richter, Family Life in Germany under the Blockade (from Reports of Doctors, School Nurses, Children’s Judges and Teacher) (London: National Labor Press, 1919); Ernest Starling, “The Food Supply of Germany during the War,” Journal of the Royal Statistical Society 83 (1920): 225-254. o. A hivatalos német beszámoló, mely a betegségek, a gyermekek növekedésének és a halálozási rátáknak az adatait tartalmazta, élesen elítélte a briteket és a blokádot az ártatlan emberek elleni bűntettnek nevezve azt.Reichsgesundheitsamt, Schädigungen. Az antant által kibocsátott első beszámolót A. C. Bell professzor és James E. Edmonds dandártábornok írta, és azt feltételezte, hogy a blokád vezetett a forradalmi mozgalmakhoz, de végül azt a következtetést vonta le, hogy „több mint kétséges, hogy ez a megfelelő magyarázat.” A németek véget akartak vetni a háborúnak az élelemhiány miatt, miközben a gyári munkások forradalmi szervezkedésbe kezdtek. A szocialisták a szlogenjeikben például olyan jelszavakat terjesztették, hogy őket a monarchia munkarabszolgaként (Arbeitssklaven) kezeli.Archibald Colquhoun Bell, A History of the Blockade of Germany and of the countries associated with her in the Great War, Austria-Hungary, Bulgaria and Turkey, 1914–1918. London: H.M. Stationery Off., 1937, 691. o. A másik oldalról Edmonds, Irwin L. Hunt ezredes, a Rajna-vidék amerikaiak által megszállt részének polgári ügyekért felelős vezetője által támogatva azt állította, hogy az élelmiszerhiány a fegyverletételt követően jelentkezett és ennek egyedüli okai a németországi forradalmak által okozott fennakadások voltak.Howard, 1993
Újabb tanulmányok szintén nem értenek egyet a blokád népességet érintő hatásának mértékében a forradalom és a fegyverszünet idején. Egyesek úgy tartják, hogy a blokád okozta éhínség vezetett Németország és a központi hatalmak vereségéhez 1918-ban. Mások szerint a november 11-ei fegyverszünetet főként a nyugati front eseményei váltották ki, mintsem a német polgári lakosság megmozdulásai. A hátország lázadásának eseményei által kiváltott fegyverletétel a „tőrdöfés legenda” részét is képezte. Ugyanakkor Németország legerősebb szövetségesének, az Osztrák-Magyar Monarchiának az 1918. november 3-ai kiválása a háborúból Németországot kitette egy dél felől érkező inváziónak. 1918. szeptember 29-én Erich Ludendorff tábornok Vilmos császárnak arról számolt be, hogy a front közvetlenül az összeomlás szélén áll.
Abban valamennyi történész egyetért, hogy a blokád nagy jelentőséggel bírt a háború kimenetelét illetően. 1915-re a német import az 55%-ára esett vissza a háború előtti szinthez képest és az export az 1914-es szintnek az 53%-a volt. Amellett, hogy az olyan létfontosságú nyersanyagok hiányához vezetett, mint a szén és a színesfémek, a blokád megfosztotta Németországot a mezőgazdaság számára létfontosságú műtrágyáktól is. Ennek következtében az alapélelmiszerekből (gabona, burgonya, hús, tejtermékek) olyannyira kevés állt rendelkezésre 1916 végén, hogy sok embernek helyettük póttermékeket (ún. ersatzokat) kellett fogyasztania, mint amilyen a Kriegsbrot (háborús kenyér) és a tejpor voltak. Az élelmiszerhiány fosztogatásokhoz és lázadásokhoz vezetett nemcsak Németországban, de Bécsben és Budapesten is. Az élelmiszerhiány olyan súlyos méreteket öltött, hogy 1918 őszén Ausztria-Magyarország a Dunán Romániából búzarakománnyal Németországba tartó bárkákat foglalt le. A németek emiatt katonai megtorlást helyeztek kilátásba.Fischer 2010, 75. o. Az 1916-17-es télen gyenge volt a burgonyatermés, ami miatt a városi lakosság főként csak karórépával tudott táplálkozni. Ez a téli időszak a köznyelvben a karórépa után Steckrübenwinter néven vált ismertté.
A német kormányzat nagy erőfeszítéseket tett a blokád hatásainak enyhítésére. A német gazdaság mozgósítására 1916. augusztus 31-én beindították a Hindenburg-programot. Ennek keretében minden 17 és 60 év közötti férfit kötelező jelleggel munkára fogtak a termelés növelése érdekében. 1915 januárjában bonyolult fejadagrendszert vezettek be, hogy a lakosság minimális élelmiszerigényét fedezni tudják. A háborús konyhák olcsó tömegételekkel látták el a nagyvárosok elszegényedett lakosságát. Mindezek az intézkedések csak mérsékelt eredményekkel jártak. A napi átlag nem volt elegendő a jó közegészség fenntartásához és ez 1917-re széles körben alultápláltság okozta egészségügyi rendellenességeket okozott a lakosság körében, mint a skorbut, a tuberkulózis és a vérhas.