, hangul: 정명훈, Nyugaton: Myung-Whun Chung (Puszan, 1953. január 22. –) dél-koreai zongoraművész, karmester.
Élete, munkássága Csong 1953-ban született Puszanban (a források egy része Szöult jelöli meg, de a saját nyilatkozata szerint Puszan a szülővárosa). A család hét gyermeket nevelt, ő hatodikként született. Anyjuk zongorázni tanította őket, így mind a hét testvér zenélt. Közülük rajta kívül még ketten lettek világhírű zenészek: hegedűs és csellista. Apjuk exportőr volt, anyjuk amatőr zongorista és klasszikus gitáros, és egy éttermet vezetett. A fiú négyéves korában kezdett tanulni zongorázni anyjától, és 1960-ban már fellépett a Szöuli Filharmonikus Zenekarral, Haydn-zongoraversenyt játszott. Nyolcéves korában az Egyesült Államokba költözött, hogy ott folytassa zenei tanulmányait. Járt a Mannes School of Musicba, ahol 1975-ben szerzett zongorista diplomát. Ezután a Juilliard School következett, ahol Nadia Reisenberg (zongora) és Carl Bramburger (karmester) voltak a tanárai. Közben 1970-ben megnyerte a New York Times zongoraversenyét. Karmesterként 1971-ben debütált Szöulban, ahol a Koreai Szimfonikus Zenekart vezényelte. 1974-ben Moszkvában, a Nemzetközi Csajkovszkij Zongoraversenyen második díjat nyert. Nővéreivel létrehozta a Csong triót (Nyugaton Chung Trio), és hármasban kezdtek fellépni, miközben folytatta tanulmányait a Juilliardon, és karmesterkedett a New York-i Ifjúsági Zenekar és a Juilliard School Pre-College Zenekara mellett. A Juilliardon 1978-ban diplomázott, és 1979-ben a Los Angeles-i Filharmonikusoknál Carlo Maria Giulini asszisztense lett, két évvel később pedig Giulini javaslatára a zenekar Csongot választotta karmesternek.
1984-ben a Saarbrückeni Rádió Szimfonikus Zenekarának zeneigazgatója és vezető karmestere lett, 1990-ig töltötte be ezt a posztot. 1986-ban New Yorkban debütált nagy sikert aratva, amikor a Metropolitan Operában Verdi Simon Boccanegra című operáját vezényelte. Ugyanebben az évben Párizsban is ragyogó előadást produkált, Prokofjev ritkán hallott Tüzes angyal operáját dirigálta. 1987 és 1992 között a firenzei Teatro Communale fő vendégkarmestere volt. Ebben az időszakban két nagy olasz díjat is kapott: a Premio Abbiati- és az Arturo Toscanini-díjat. 1989 és 1994 között a párizsi Opéra Bastille zenei vezetője volt. Nevezetes előadásai között szerepelt Messiaen Assisi Szent Ferenc című műve Peter Sellars rendezésében és Sosztakovics A mcenszki járás Lady Macbethje (magyarul Kisvárosi Lady Macbeth és Katyerina Izmajlova címen is ismert) operája. Messiaen annyira meg volt elégedve az előadással, hogy Csongot kérte fel utolsó műve, a Concert à quatre 1994-es világpremierjére. 1992-ben a francia kormánytól megkapta a Francia Becsületrendet. Miután – nem túl békés körülmények között – elhagyta a Bastille Operát, 1997-től 2005-ig a római Accademia Nazionale di Santa Cecilia zenekarának vezető karmestere volt, és ugyanezt a pozíciót töltötte be az Asia Filharmonikus Zenekarnál is. 2000-ben visszatért Párizsba, és az Orchester Philharmonique de Radio France zeneigazgatója és karmestere lett. Rendszeresen szerepel a velencei Teatro La Fenicében is, ahol vezényelte a Pillangókisasszonyt, a Simon Boccanegrát, az Otellót és a Trisztán és Izoldát. 2001-ben a Tokiói Filharmonikusok tiszteletbeli karmestere lett, 2006-tól 2015-ig Szöul város művészeti igazgatója és a Szöuli Szimfonikus Zenekar vezető karmestere volt. Az együttest rövid idő alatt élvonalbeli zenekarrá fejlesztette, és 2014-ben – egy európai turnét követően – a BBC Proms-on is bemutatkozott velük. 2009-ben és 2013-ban sikeres koncertet adott a zenekarral Puszanban, a helyi Kulturális Központban. „Mivel Puszanban születtem, és szeretem a tengert, különösen örülök ennek a puszani koncertnek” – nyilatkozta. 2012-ben a Staatskapelle Dresden fő vendégkarmestere lett, az első, aki a zenekar történetében betöltötte ezt a posztot. A 2018–2019-es szezon legfontosabb eseményei közé tartozott a Macbeth és az Otello előadása a La Fenicében, a Traviata a Milánói Scalában, valamint az Otello bemutatása a Wiener Staatsoperben is. A következő szezont megcsonkította a Covid19-pandémia, de a La Fenicében még bemutatta a Don Carlost, Tokióban pedig a Carment.
Művészete generációjának egyik vezető karmestere. Zongoristaként csak elvétve lép fel, szerinte a sűrű zenekari programja miatt nincs ideje eleget gyakorolni. Azért 1996-ban megjelent egy Chant d’amour (Mélodies françaises) című lemez, amin Cecilia Bartolit kíséri, valamint 2014-ben kiadott egy zongora-szólólemezt, Piano címmel. Vezényelte a világ összes vezető zenekarát, beleértve a Berliner Philharmonikert, Wiener Philharmoniker, Concertgebouw Orchestra Amsterdam, az összes jelentősebb londoni és párizsi zenekart, a Filarmonica della Scala zenekart, a Bayerischer Rundfunk Symphonieorchestert, a Drezdai Staatskapellét, a Bostoni Szimfonikus Zenekart, a Chicagói Szimfonikus Zenekart, a Metropolitan Opera zenekarát, a New York-i Filharmonikus Zenekart, a Cleveland Zenekart és a Philadelphia Zenekart. 1990 óta a Deutsche Grammophon exkluzív művésze, és felvételeivel számos nemzetközi díjat nyert. A karmesteri művészetről így nyilatkozott: „A karmester szinte definíció szerint furcsa állat: ő az egyetlen zenész a színpadon, aki nem ad ki hangot, mégis felelős mindenért. Gyakran szeretek magamra úgy gondolni, mint a többi zenész egyik kollégájára vagy munkatársára, de végül össze kell jönnünk, hogy az általunk játszott zeneszerzők őszinte hírnökei legyünk és életre keltsük zenéjüket.” A vezénylés, illetve a zenekari hangzás iránti vonzódását így jellemezte: „A zongora és a hegedű gyönyörűen szól, de a zenekar tökéletes zenei kifejezés. Beethoven, Brahms, Mahler, Bruckner és más nagy zeneszerzők is így gondolták.”
Társadalmi szerepvállalása Társadalmi érzékenységét és elkötelezettségét bizonyítja, hogy már az 1980-as évektől úgynevezett környezetvédelmi koncerteket szervezett, hogy előtérbe helyezze a környezeti problémákat. Céljai között szerepel az is, hogy a két Korea között szorosabb kapcsolat alakuljon ki a zene segítségével. 2011-ben elutazott Észak-Koreába, ahol zenei vezetőkkel és politikusokkal tárgyalt. „Megállapodtunk arról, hogy … közös koncertet szervezünk Phenjanban és Szöulban” – nyilatkozta. „A többi a politikusokon múlik, … de remélhetőleg a tervünk megvalósul.” Koncertjeivel pénzt gyűjtött, hogy rizst küldjön az éhínséggel sújtott Észak-Koreába. Amikor elnyerte Ho Am-díjat és a vele járó dollárt, azt teljes egészében a Koreai Vöröskeresztnek adományozta az észak-koreai éhezés enyhítésére. 1992-től az ENSZ drogellenes programjának jószolgálati nagykövete, 1995-ben az UNESCO „Év embere” lett. 1996-ban elnyerte a koreai kormány legmagasabb kulturális díját, és Korea első tiszteletbeli kulturális nagykövete lett. A fiatalokkal kapcsolatos elkötelezettsége jegyében elutazott Beninbe is, ahol meglátogatta az UNICEF által támogatott, az AIDS-szel, a vízzel és a higiéniával, valamint az oktatással és az egészséggel kapcsolatos programokat. Az utazás a benini gyerekeknek szentelt koncerttel zárult. 2008. április 7-én kinevezték az UNICEF jószolgálati nagykövetévé. Úgy látja, hogy „A politika nem tudja megoldani az összes problémát, amely a világot foglalkoztatja, és úgy érzem, hogy nekem – és még sokan másoknak – mindent meg kell tennünk, amit csak lehet.”
Magánélete Későbbi feleségével 19 éves korában ismerkedett meg, és titokban randevúztak. 1974-ben, a moszkvai versenydíjjal járó 3000 rubelből elvitte a Karib-tengerhez. Az esküvőt 1979-ben Los Angelesben, a család időleges tiltakozása ellenére tartották meg, csak az anyja volt jelen. Három fiuk van: az első képzőművészetet tanult, a második jazzgitáros, a harmadik hegedűs, karmester. Szöulban él.
Díjai, elismerései 1991-ben a Francia Színház- és Zenekritikusok Szövetségénél „Az év művésze” lett. Elnyerte a Premio Abbiati- és az Arturo Toscanini-díjat Olaszországban, valamint a Francia Becsületrendet. 1995-ben kitüntették a francia Victoires de la musique classique díjjal (Az év karmestere). Megkapta Korea legjelesebb kulturális díját a koreai zenéhez való hozzájárulásáért. 2013-ban Olaszország legrégebbi operaháza, a velencei La Fenice az Una Vita Nella Musica-díjjal (Zenei életműdíj) tüntette ki. 2017-ben megkapta az Ordine della stella d’Italia (Olaszország Csillaga rendje) díját az olasz kultúra fejlődéséhez való hozzájárulásáért.
1988 – Franco Abbiati-díj 1989 – Arturo Toscanini-díj 1991 – Az év művésze (Francia Színház- és Zenekritikusok Szövetsége) 1992 – A francia Becsületrend 1995 – Az év karmestere (Franciaország) 1995 – Az év embere (UNESCO) 1996 – Kulturális Érdemrend (Dél-Korea) 1997 – Ho Am-díj (Dél-Korea) 2011 – A Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének parancsnoka 2013 – Una Vita Nella Musica 2013 (a Teatro La Fenice életműdíja) 2014 – Franco Abbiati-díj 2017 – Olaszország Csillaga rendje
Diszkográfia Válogatás az AllMusic és a Discogs listája alapján.
MegjelenésTartalomKözreműködőkKiadó1974Лауреаты V Международного Конкурса Имени П. И. ЧайковскогоМюнг Ван ЧунгMelogyija1981Csajkovszkij: Piano Concerto No. 1; Variations on a Rococo Theme, , Los Angeles Philharmonic Orchestra, Charles DutoitDecca1983Nielsen: The Complete Orchestral Music Volume I. Symphony No. 2 Op. 16; Aladdin-Suite Op. 34Gothenburg Symphony Orchestra, BIS1985Dvořák: 8. SinfonieRundfunk-Sinfonieorchester Saarbrücken, Saarländischer Rundfunk1986Sosztakovics: Sinfonie Nr. 14 Op. 135Rundfunk-Sinfonieorchester Saarbrücken, Saarländischer Rundfunk1987Nielsen: Symphony No.5; Violin ConcertoKang Dongszuk, Gothenburg Symphony Orchestra, BIS1990Kiri Te Kanawa – Italian Opera AriasLondon Symphony Orchestra, EMI Digital1991Bizet: Carmen Suite; L’Arlésienne suites; Jeux d’enfantsOrchestre de L’Opéra Bastille, Deutsche Grammophon1993Rimszkij-Korszakov: Sheherazade; Stravinsky: L’Oiseau de feu; SuiteOrchestre de L’Opéra Bastille, Deutsche Grammophon1994Messiaen: Éclairs sur L’Au-Delà...Ljuba Organaszova, Cecilia Bartoli, Raul Gimenez, Roberto Scandiuzzi, Orchestre De L’Opéra Bastille, Deutsche Grammophon1996Chant d’amour (Mélodies françaises)Cecilia Bartoli, London Records1996Rossini: Stabat MaterWiener Philharmoniker, Deutsche Grammophon1997A Hymn for the WorldCecilia Bartoli, Andrea Bocelli, Chœr et Orchestre de L’Accademia Nazionale di Santa Cecilia, Deutsche Grammophon1998In Paradisum – Fauré: Requiem; Duruflé: RequiemCecilia Bartoli, Bryn Terfel, Coro e Orchestra Dell’Accademia Nazionale di Santa Cecilia, Deutsche Grammophon2000Messiaen: Quatuor Pour la Fin du TempsGil Shaham, Paul Meyer, Jian Wang, Deutsche Grammophon2002Italian OverturesOrchestra Dell’Accademia Nazionale di Santa Cecilia, Deutsche Grammophon2003Mozart: Sinfonie Nr. 28 KV 200; Sinfonie Nr. 38 KV 504 „Prager”Sinfonieorchester Des Südwestfunks Baden-Baden, Nikolaus Harnoncourt, Allegria, Documents2006Ravel: Daphnis et Chloé BalletOrchestre Philharmonique de Radio-France, Ravel Orchestre Philharmonique et Choeur de Radio-France, Deutsche Grammophon2008Myung-Whun Chung Conducts Messiaen (Trois Petites Liturgies de la Présence Divine; Couleurs de la Cité Céleste; Hymne Pour Grand Orchestre)Orchestre Philharmonique de Radio France, Deutsche Grammophon2011Debussy: La Mer; Ravel: Ma Mère L’Oye, La ValseSeoul Philharmonic Orchestra, Deutsche Grammophon2014Piano (Debussy-, Chopin-, Beethoven-, Csajkovszkij-, Schubert, Schumann, Mozart-darabok)ECM Records2014Mahler: Symphony No.9Seoul Philharmonic Orchestra, Deutsche Grammophon2016Beethoven: Symphonie Nr. 3 Op. 55 „Eroica”Staatskapelle Dresden, Profil Edition Günter Hänssler2020Brahms: Piano Concerto No. 1; Six Piano PiecesKim Szunvuk, Staatskapelle Dresden, Accentus
Jegyzetek
Források
Kategória:Dél-koreai zenészek Kategória:Koreai zongoraművészek Kategória:Koreai karmesterek Kategória:1948-ban született személyek Kategória:Élő személyek Kategória:A Becsületrend lovagjai