Dágón

bélyegkép|250px|Dágón vitatott asszír ábrázolása

Dágón (föníciai nyelven 𐤃𐤂𐤍 Dāgūn; héberül דָּגוֹן Dāgōn) vagy Dagan (sumér nyelven 𒀭𒁕𒃶 da-gan)The Electronic Text Corpus of Sumerian Literature) ókori mezopotámiai, illetve kánaánita isten. Asszíriában, Ugaritban, Eblában, illetve az amoriták körében mezőgazdasági termékenységi istenségként imádták. A Biblia szerint a filiszteusok egyik főistene volt, akinek Asdódban, Gázában és Bétdágonban volt temploma.Cambridge Bible for Schools and Colleges on Judges 16:23.

Külsejét nevének etimológiai értelmezése alapján (a kánaánita dag szó halat jelent) sokáig félig férfinak, deréktól lefelé halnak gondolták és azonosították az asszír domborműveken található halemberekkel, újabban azonban cáfolták ezt az elképzelést.

Nevének eredete Ugariti nyelven az isten neve Dgn (Dagnu vagy Daganu), akkádul pedig Dagana. Neve feltehetően a "felhős" jelentésű" dgn gyökből származik, vagyis eredetileg esőisten lehetett.

Bübloszi Philón azt írja, hogy a föníciai Szankhuniathón szerint Dágón neve a gabona (szitón) szóból ered, majd így folytatja: "És Dágónt, miután felfedezte a gabonát és az ekét, Zeusz Arotriosznak ("szántóvető Zeusznak") hívták.

Tisztelete Dágón tiszteletének első jelei a szíriai Máriban talált, i. e. 2500 körül írt szövegek, valamint az amorita személynevek, amelyekben Dágónon kívül Ilu (Él) és Hadad is gyakran előfordulnak.

I. e. 2300 körül Ebla városának mintegy 200 istenségből álló panteonjának Dágón volt a feje. Titulusai között szerepel az "istenek ura" (Be-dingir-dingir), a "világ ura" (Bekalam), a "föld harmata" (tilu matim) vagy Kánaán? ura (Be-ka-na-na). Feleségét Belatunak ("hölgy") hívták. Kettejüket egy jókora templomkomplexumban, a Csillagok házában (E-Mul) imádták. Ebla városának egyik negyedét és egyik kapuját Dágónról nevezték el.

Helyenként a sumér szövegekben is említik, de inkább csak a kései asszír és babiloni írásokban vélik gyakorivá, mint erős, harcos védelmező isten, aki akár olyan hatalmas is lehet, mint Enki. Egyes szövegekben felesége Sala (aki néhol Hadad asszonyának mondanak), másutt Ninmah vagy Isara. Hammurabi híres törvénykönyvének bevezetőjében azt állítja, hogy az Eufrátesz-menti városokat Dágón segítségével hódította meg. Egy i. e. 18. századból származó levélben, amelyet Nahur kormányzója küldött Zimrí-Limnek, Mári királyának, azt írják, hogy egy látomás szerint azért nem sikerült a királynak meghódítania a jaminitákat, mert nem küldte el előtte Dágón templomába tetteinek felsorolását.

I. e. 1300 körül Ugaritban Dágónnak nagy templomot emeltek és a harmadik legfontosabb istenségnek számított egy atya-isten és Él után, megelőzve Hadadot. Neve helyenként megtalálható a mezopotámiai uralkodónevekben, mint pl. az íszíni Iddin-Dagán (kb. i.e. 1974-1954) és Isme-Dagán (kb. i. e. 1953-1935) esetében. Az utóbbi nevet két asszír király is felvette: I. Ismé-Dagán (kb. i. e. 1782–1742) és II. Ismé-Dagán (kb. i. e. 1610–1594).

II. Assur-nászir-apli asszír király i. e. 9. századi sztéléje szerint ő An és Dagan istenek kedveltje. Egy asszír költeményben Nergal és Misaru mellett Dagan ítéli meg a holtakat. Egy késő-babiloni szöveg szerint ő őrzi Emmesarra isten hét gyermekét a túlvilágon.

A korábban említett föníciai Szankhuniathón szerint Dágón Kronosz fivére és Uranosz égisten gyermeke. Míg korábban egyes szövegek Dágónt Hadad apjának tartották, Szankhuniathón azt írja, hogy az égisten Hadaddal terhes ágyasát Dágón kapta meg, aki így egyszerre Hadad féltestvére és mostohaapja.

A bizánci Etymologicon Magnum szerint Dágón a föníciai Kronosz.Fontenrose 1957:277.

Bibliai utalások bélyegkép|Jonatán felgyújtja az asdódi Dágón-templomot

A Bibliában Dágón a filiszteusok istene. Templomai voltak két Bétdágon nevű városban (egyik az Áser, másik a Júda törzs területén; Józsué, 15.41 és 19.27), Gázában, valamint Asdódban.

A Bírák könyve (16.23) Sámson halálával kapcsolatosan említi a gázai templomot.Szent Biblia, Bír. 16.23

Amikor a filiszteusok elvitték a frigyládát, azt az asdódi Dágón-templomban helyezték el. Másnap reggel Dágón szobra a frigyláda előtt feküdt, arccal lefelé. Hiába tették vissza, éjszakánként mindig hasonló helyzetbe került, harmadnapra pedig le is tört a két karja és a feje, törzse pedig a küszöbön feküdt. Ezt követően a filiszteusok soha nem léptek a küszöbre.Szent Biblia, Sámuel I 5.1 Ide vitték Saul király levágott fejét is.

Az asdódi Dágón-templomot i. e. 147-ben a város ostromakor Jonatán Makkabeus a bemenekülő lakosokra gyújtotta.Szent Biblia, Makk I. 10.84

Marnasz Gázai Szt. Porfiriosz legendájában megemlítik a gázaiak által tisztelt pogány istenséget, Marnaszt (arameus nyelven Marnā= Úr) a gabona és az eső istenét, akihez éhínség idején fohászkodtak és aki feltehetően azonos Dágónnal. Alakja még Hadrianus idején is megjelenik a pénzérméken.R.A. Stewart Macalister, The Philistines (London) 1914, p. 112 (illus.). Görögül Krétai Zeuszként, Zeusz Krétagenészként hivatkoztak rá. Temploma, a Marneión a legtovább megmaradt pogány templomok közé tartozott, 402-ben gyújtották fel a császár parancsára. A pogányoknak tilos volt a szentély kövezetére lépniük, de a keresztények később ezekkel burkolták a piacteret.

A 4. században összeállított Etióp Makkabeusok könyvei még úgy említi Dágónt, mint akinek aktív kultusza van.

Ábrázolása Azt, hogy Dágón neve a hal jelentésű dāg szóból származik, a 11. századi zsidó bibliamagyarázó, Rási vetette fel.Rashi's commentary on 1 Samuel 5:2 A 13. században Dávid Kimhi úgy értelmezte a Sámuel könyvében szereplő furcsa mondatot ("csak a törzse maradt", eredetiben raq dāgôn nišʾar ʿālāyw, szó szerint "csak dágón maradt neki") hogy "csak a hal alakja maradt neki", hozzátéve, hogy "azt mondják hogy Dágón a köldökétől lefelé halforma volt (innen a neve), a köldökétől felfelé pedig férfialak és ahogy írták, a két karja letört."

A halból származtatott etimológia és a halember testalkat elfogadottá vált a 19. és kora 20. századi tudósok körében is és Dágónnal kezdték azonosítani az asszír és föníciai domborműveken, festményeken szereplő halfarkú emberfigurákat, valamint a babiloni Óannészt.

Az első kételyeket Schmökel fogalmazta meg 1928-ban, szerinte Dágón eredetileg nem volt halformájú, csak később változott meg ikonográfiája a kánaániták körében, éppen nevének a hal szóhoz való hasonlósága miatt.H. Schmökel, Der Gott Dagan (Borna-Leipzig) 1928. Fontenrose (1957:278)

A gázai Marnasz alakja a ránk maradt pénzérmék alapján jól ismert; ezeken általában meztelen, szakállas férfiként ábrázolják, aki villámmal a kezében vagy trónon ül vagy áll; más képeken íjjal a kezében egy istennő előtt áll egy emelvényen.

Jegyzetek

Források ANET = Ancient Near Eastern Texts, 3rd ed. with Supplement (1969). Princeton: Princeton University Press. Souvay, C., Dagon, The Catholic Encyclopedia (1908) "Dagon" in Etana: Encyclopædia Biblica Volume I A–D: Dabarah–David (PDF) Feliu, Lluis (2003). The God Dagan in Bronze Age Syria, trans. Wilfred G. E. Watson. Leiden: Brill Academic Publishers. Fleming, D. (1993). "Baal and Dagan in Ancient Syria", Zeitschrift für Assyriologie und Vorderasiatische Archäologie 83, pp. 88–98. Matthiae, Paolo (1977). Ebla: An Empire Rediscovered. London: Hodder & Stoughton. Pettinato, Giovanni (1981). The Archives of Ebla. New York: Doubleday. Singer, I. (1992). "Towards an Image of Dagan, the God of the Philistines." Syria 69: 431–450. Terpstra, Taco. Trade in the Ancient Mediterranean: Private Order and Public Institutions. Princeton and Oxford: Princeton University Press, 2019 Dágón Keresztyén bibliai lexikon Dágon Katolikus lexikon

Fordítás

Kategória:Levantei istenek Kategória:Termékenységistenek Kategória:Mezopotámiai istenek Kategória:Istenek a héber bibliában