A Bivak-barlang a Duna–Ipoly Nemzeti Park területén lévő Pilis hegységben található. Magyarország megkülönböztetetten védett barlangjai között van. Régészeti és őslénytani leletek kerültek elő belőle. Turista útikalauzokban is ismertetve van az üreg.

Leírás

Pilisszentlélek külterületén, a Pilis hegyen lévő Csévi-szirteken helyezkedik el a barlang. A Legény-barlang bejáratától 101°-ra 96 m-re és 70 m-rel feljebb, 536 m tszf. magasságban van a bejárata. Ösvény nem vezet természetes, íves bejáratához, amely 6,8 m széles és 3 m magas. Sziklás, meredek terepen lehet csak eljutni hozzá a turista útikalauzok szerint csak nehéz sziklamászással, de ez erős túlzás.

Karsztvízszint alatti oldódással jött létre a barlang felső triász dachsteini mészkőben. 1953-ban Jánossy Dénes és Vértes László végeztek benne eredményes régészeti ásatást, de nem őrizték meg az ásatáskor előkerült cserépdarabokat, ezért hitelesen nem bizonyítható a barlang középkori lakottsága. A barlang új régészeti ásatásra megfelelő. A barlang aljzata kőzettörmelékből és humuszból áll, elülső részében tüzelőhely van kialakítva. Azonban az egyenetlen terep következtében már kevésbé megfelelő bivakolásra. A bejárat közelében növénytörmelék és avar van. A jobb oldali kőtömböt moha fedi. A falak a belsőbb részeken is algásak, mert a barlangot bevilágítja a napfény.

A végponti hasadék huzatol, elképzelhető, hogy arra lehet a barlang folytatása, ahová azonban a szálkőhasadék tágításával lehet csak bejutni. Csak nehéz mászással érhető el a 4 m magasságban elhelyezkedő és 2,5 m hosszú Emeleti-fülke. A legtöbb pusztuló kis cseppkő itt látható. A bejárat után néhány m-rel a barlang mennyezetéből kéményszerű nyílás vezet ki kb. 10 m magasságban a felszínre. Minden bizonnyal ez vezeti ki a tűz füstjét a szabadba. A falakon ép ujjbegykarr, kondenz borsókő és kis cseppkőképződmények tekinthetők meg. Jobb oldalon korommal van felírva a barlang neve. A falak kormosak a tüzelés miatt, valamint néhány helyen szemét is előfordul. A tág barlang szabadon megtekinthető. Lombhullás után szép a kilátás a bejáratától. Kénylemesen járható a barlang nagy része. Csak az oldalfülkében és a végponti hasadék alaposabb megtekintéséhez kellhet lámpa.

1931-ben volt először Bivak-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul a barlang az irodalmában Bivak barlang (Vértes 1965), Bivakbarlang (Horváth, H. Kelemen, Torma 1979), Bivak-sziklaüreg (Kadić 1952), Csévi-szirti Bivak-barlang (Kárpát 1990), Pilisi Bivak-barlang (Schőnviszky 1937), Pilisi-Bivak-barlang (Mezei 1967) és Pilisi Bivak barlang (Bertalan, Schőnviszky 1976) neveken is.

Kutatástörténet 1960-ig

Az 1908-ban kiadott, Esztergom vármegyét ismertető könyv szerint Esztergom vármegyében barlanglakók nyomait nem találták meg, mert nincsenek olyan barlangok, melyekben arra utaló nyomok lennének, hogy bennük régen ősemberek laktak. Erre a vidékre már fejlettebb igényekkel jöttek az első letelepedők, akik állatcsontokból, szarvasagancsból készített szerszámaik mellett már kőszerszámokat is használtak. Ezért nem voltak rászorulva arra, hogy barlangokban, vagy földbe vájt üregekben lakjanak, hanem készíthettek sátrakat, valamint kunyhókat. Azokat a barlangokat, vagy földbe vájt üregeket, amelyekből erdőkben, vagy félreeső, nehezen hozzáférhető vidékeken most is sok van és emberi kultúra nyomai vannak bennük, nem lehettek ősemberek lakhelyei. Azok főleg a tatárjárás és törökpusztítás idejéből való búvólyukak voltak, mert nem vezethetők vissza az ősidőkre az azokban talált tárgyak.

A Természet 1931. évi évfolyamában napvilágot látott, hogy a pilisi Bivak-barlang a Pilis hegy Ny-i lejtőjén helyezkedik el. Tekintélyes nagyságú sziklaüreg. Nagyon kevesen tudnak róla, pedig közvetlen környékét sok turista látogatja minden évben. Nagyon kevesen ismerik még a magyar barlangkutatók közül is. Ismeretlenségének egyik oka, a fő ok az, hogy a barlangot csak rendkívül bonyolult és nagyon nehezen járható úton lehet elérni. A másik ok az, hogy azok, akik ismerik, nem ismertetik, mert kiváló éjszakázóhely (emiatt kapta a nevét) és ezért túlzott látogatottsága nem kívánatos. A Legény-barlang és Leány-barlang felett lévő ösvénytől kb. 10 m-re van a bejárata. Csak nehéz és veszélyes sziklamászással közelíthető meg alulról és felülről. 20–25 perc alatt el lehet jutni hozzá a klastrompusztai menedékháztól. A barlang neve régi, Sebős Károly sem hallott arról, hogy másik neve lenne. A bejárat mellett, a falon látható ez a név, de a korommal írt betűk már csak nehezen olvashatók.

bélyegkép|300px|balra|A Csévi-szirteken lévő néhány barlang bejáratának elhelyezkedése

Sok ott töltött éjszakáról tanúskodnak a koromtól barnult falak és a barlang közepén lévő tűzhely sok hamuja. A barlang világos, legnagyobbrészt száraz és jól fűthető. A füst a mellékelt hosszmetszet térképen feltüntetett kürtőn át eltávozhat akadálytalanul. A huzamosabb ideig történő ott tartózkodás nyáron 8–10, télen 4–6 ember számára kellemes. Nagyon szép a kilátás a dachsteini mészkőben létrejött barlangból. 4,5 m magas és 2,8 m széles bejárata Ny-ra néz és ferdén felfelé húzódik. Változó a mennyezet magassága. A bejárat közelében a legmagasabb, ahol több mint 6 m magas, de néhány helyen az 1 m magasságot alig éri el. 24 m hosszú a barlang, amelyből 3 m az oldalfülke és 4 m az emeleti fülke. 13,5 m hosszú és Ny–K irányú a hossztengely.

A barlang átlag 2,5 m széles, legnagyobb szélessége 5,5 m. Majdnem teljesen vízszintes a fenék. 1929-ben készült a barlangban szanaszét heverő kövekből a barlang középső részén megfigyelhető kőfal. Cseppkőképződmény csak az emeleti fülke főtéjén van, azonban ott sem sok. A falak barnák a füsttől, leginkább a tűzhely környékén. A barlangban néhány bogárfélén kívül nagyobb állat nem él. Sebős Károly is csak egyszer látott benne denevért és egyszer egy hatalmas fülesbaglyot, bár sokszor járt a barlangban. Valószínűleg azok is csak ritkán tévednek be, mert az állandó bennetartózkodás legjellemzőbb bizonyítéka, az ürülék, csak nyomokban lelhető fel. Nem történt ásatás a barlangban.

Emiatt a barlang történelem előtti időkre vonatkozó fontossága és értéke még nem tudható, de a közelben lévő Leány-barlangban és Legény-barlangban talált értékes leletek, valamint a Bivak-barlang legfelső, tehát kultúrrétegében talált csontok alapján arra lehet következtetni, hogy nem lenne eredménytelen egy próbaásatás. A tanulmányban publikálva lett a barlangbejárat rajza, a barlang alaprajz térképe és hosszmetszet térképe. Az 1932-ben kiadott Az Aggteleki cseppkőbarlang és környéke című könyvben a Pilis hegység és a Visegrádi-hegység barlangjai között meg van említve a Bivak-barlang Sebős Károly tanulmánya alapján. Az 1932. évi Turistaság és Alpinizmusban közölve lett, hogy Kormos Tivadar megbízásából ifj. Sebős Károly kétszer próbaásatást végzett a pilisi Bivak-barlangban. Eredményesek voltak az ásatások (diluviális fauna, leginkább barlangi medve csontok) és ezért folytatódni fog az ásatás nemsokára.

bélyegkép|262px|A Bivak-barlang bejáratának Sebős Károly által készített és 1931-ben publikált rajza

Az Erdészeti Lapok 1935. évi évfolyamában publikálva van, hogy a Pilis hegy Ny-i oldalán, a Legény-barlanghoz és a Leány-barlanghoz közel, a klastrompusztai menedékház felett van az ifj. Sebős Károly által ismertetett barlang. A neve onnan ered, hogy a turisták itt szoktak aludni. A bejárat 4,5 m magas és 2,8 m széles. A 24 m hosszú barlang legnagyobb szélessége 5,5 m. Nincs feltárva, még próbaásatás sem volt benne. A Turisták Lapja 1937. évi évfolyamában lévő tanulmányban az van írva, hogy a Pilisi Bivak-barlang a Pilis hegy Ny-i oldalában fekvő Csévi-szirteken van. A Legény-barlang és Leány-barlang felett vezető ösvényről csak sziklamászással közelíthető meg bejárata, amely dachsteini mészkőben jött létre és ferde.

Sebős Károly ismertetése alapján 24 m hosszú, átlag 2,5 m széles és különböző magasságú. A közepén látható kis kőfal és a mögötte lévő tűzhely egy hátsó, tanyázásra megfelelő odút alkot. Az 1943. évi Barlangvilágból megtudható, hogy 1943. március 13-tól 15-ig Bertalan Károly, Albert Béla, Szenes János és Szántho Róbert barlangtanilag kutatták Klastrompuszta környékét, és ekkor sikeres őslénytani ásatásokat végeztek a barlangban. Bertalan Károly javasolta a barlang kutatásának folytatását. Kadić Ottokár 1952-ben befejezett kéziratában az van írva, hogy a Bivak-sziklaüreget Sebős Károly kutatta és mérte fel 1931-ben. Vizsgálatainak eredményét A Természet 1931. évi évfolyamában közölte röviden. A kéziratban kivonatosan meg van ismételve az 1931-es ismertetés.

Az Archaeologiai Értesítő 1955. évi évfolyamában az olvasható, hogy a lovasi festékbánya kora a würm interstadiálisnak valószínűleg az első harmadára, de mindenképpen a jégmentes szakaszra tehető, és kultúrája azonosítható a Bivak-barlang, a Kis-kevélyi-barlang, a Pilisszántói 2. sz. kőfülke, a Jankovich-barlang, a Szelim-lyuk, a Csákvári-barlang és a Magyarországon kívül található, de leletanyagában azonos Pálffy-barlang felső rétegének leleteivel, melyeket közös megjelöléssel a szeleta-kultúra dunántúli csoportjának nevezünk. A Bivak-barlangot 1953-ban Vértes László és Jánossy Dénes ásatták. Folyamatban van feldolgozása. Régészeti leletanyagában vannak csonteszközök és babérlevélhegy.

bélyegkép|262px|balra|A Bivak-barlang Sebős Károly által készített és 1931-ben publikált alaprajz térképe

Az 1956. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban publikált beszámolóban közölve lett, hogy a magyar barlangkutatók második országos ankétjének 1956. augusztus 19-én tartott második ülésszakán Rádai Ödön olvasta fel Vértes László előadását, amelynek címe A barlangkutatással kapcsolatos legújabb ősrégészeti és őslénytani kutatások. Az előadásban elhangzott, hogy új, Magyarországon addig még nem alkalmazott módszereket próbáltak ki a Bivak-barlangban, a Bivak-barlang ásatásakor, amelyben annak idején Bertalan Károly végezte a próbaásatást.

Az 1958-ban kiadott, Patay Pál által írt könyvfejezetben szó van arról, hogy a Pilis hegységben található Bivak-barlang 1954. évi, Jánossy Dénes és Vértes László által végzett ásatásakor új, a Würm 1–2. interstadiális idejére helyezhető leleteket fedeztek fel, amelyek a solutréi kultúra középső fokozatába, az új vizsgálatok szerint a szeleta-kultúra külön fejlődött, dunántúli csoportjába sorolhatók. A Bivak-barlang leletanyaga még publikálás előtt áll. Az 1960. évi Karszt- és Barlangkutatásban napvilágott látott tanulmányban az van írva, hogy az örvös lemming előfordulása a Tekeres-völgyben nem elszigetelt jelenség, mint a közép-franciaországi lelőhelyeken, mert a Budai-hegységben és a Gerecse hegységben több barlangban, például a Bivak-barlangban is előfordult a faj.

1965–1977 bélyegkép|262px|A Bivak-barlang belseje

A Vértes László által írt, 1965-ben megjelent könyvben az olvasható, hogy a Pilis hegy Ny-i lejtőjén, a Leány-barlang és a Legény-barlang felett van a Bivak-barlang bejárata. A hasadékjellegű kis Bivak-barlang csak viszonylag nehéz mászással érhető el. 1953-ban Vértes László és Jánossy Dénes tárták fel. Gazdag faunája és egyértelműen tagolt rétegsora jó kronológiai adatokat nyújtott az üregben felfedezett kevés, de tipikus régészeti anyaghoz. A humusztalaj alatt sárga, alatta narancssárga, az alatt pedig sárgásszürke, szürke, végül barna kitöltés húzódott. A barna kitöltésben lévő, nagyon lekoptatott mészkőtörmelék utalt a kialakulás idején történt krioturbációra (42. tábla 1. kép).