Leninszk-Kuznyeckij () város Oroszország Kemerovói területén, a Leninszk-kuznyeckiji járás székhelye. Régi neve 1922-ig Kolcsugino.

Népessége: fő (a 2010. évi népszámláláskor).

Elhelyezkedése A Kuznyecki-medence központi részén, Kemerovo területi székhelytől délre, az Inya (az Ob mellékfolyója) felső folyásának partján helyezkedik el. Vasútállomás a Jurga–Novokuznyeck vonalon. Autópálya köti össze a terület két nagyvárosával: észak felé Kemerovóval, dél felé Novokuznyeckkel.

Története, gazdasága Kolcsugino falu nevét egy 1760 körül kelt iratban említik először. A közelében található szénlelőhelyen 1883-ban kisebb bányát nyitottak. Jurgából, a transzszibériai vasútvonal állomásától idáig vasútvonal épült, melyen 1915-ben indult meg a forgalom. A települést 1922-ben Leninónak nevezték el. 1925-ben várossá nyilvánították, akkor kapta mai nevét, 1926-ban járási székhely lett. A második világháború idején több nagy gyár berendezését az európai országrészből ide evakuáltak, az iskolákat hadikórházzá alakították. 1950 után új bányákat nyitottak, főként a város déli részén, Poliszajevóban, mely 1989-ben kivált Leninszk-Kuznyeckből és önálló város lett.

A város a Kuznyecki-medence egyik nehézipari és szénbányászati központja. A szovjet időszakban változatos iparral rendelkezett. A régió egyik nagy bányagépgyártó vállalata, a Krasznij oktyabr ('vörös október') 1941-ben alakult. Ekkor evakuálták a harkovi gyár berendezéseit Leninszk-Kuznyeckijbe, és rögtön megszervezték a fegyvergyártást a front számára. A háború után az üzemet átállították bányagépek, bányászati berendezések gyártására. Az egykori nagyvállalat maradéka az 1990-es évek válságán egy német cég segítségével jutott túl, majd a 2000-es években kétszer is a megszűnés határára került.«Красный Октябрь» переживает третье рождение (ksonline.ru, hozzáférés: 2020-11-27)

Az izzólámpagyártás alapjait a nyugati országrészből 1942-ben evakuált berendezésekkel teremtették meg a városban. 1943-tól katonai optikai eszközökhöz optikai üveget állítottak elő. A háborús évek után szervezték meg a gyárban a lámpagyártást. Az izzólámpák kibocsátását 1950-ben kezdték meg, később már világítótesteket is készítettek. A Szovjetunió felbomlását követő válságos helyzetben a gyár egy ideig még kitartott, de 2002-ben csődbe jutott és 2004-ben végleg bezárt.Ленинск-Кузнецкий электроламповый завод (hozzáférés: 2020-11-26)

A városi textilkombinátot 1965-ben kezdték építeni, hogy a bányászcsaládok asszonyainak munkát biztosítsanak. 1972-ben adták át, fénykorában többezer dolgozója volt. A vállalat és a gyár 1993-ban gazdasági társasággá alakult, 2003-ban szintén megszűnt.Открытое Акционерное Общество "Ленинск - Кузнецкий камвольно - суконный комбинат" (kuzbassarchives.ru, hozzáférés: 2020-11-25)

Jegyzetek

Források

Ленинск-Кузнецкий (histrf.ru, hozzáférés: 2020-11-26) Ленинск-Кузнецкий (mojgorod.ru)

Kategória:A Kemerovói terület települései