Geszler György Gábor (Budapest, 1913. február 1.Születése bejegyezve a Budapest II. ker. állami születési akv. 291/1913. folyószám alatt. – Budapest, 1998. január 9.) magyar zeneszerző, kritikus, pedagógus.
Életpályája Család és ifjúság Apja, Geszler Ödön (Budapest, 1879. május 4. – Budapest, 1959. december 25.) zeneszerző, zenekritikus, zenetanár és a Budapesti Felső Zeneiskola igazgatója volt. Édesanyja, Tessényi Margit (1879. augusztus 31. – Budapest, 1957. január 29.) zongorista és zongoratanár volt, aki Európa-szerte fellépett. 19 évesen (1932) már elvégezte a Budapesti Konzervatórium zongora és zeneszerzés szakát, majd Ferruccio Busoninál Weimarban és José Vianna da Mottánál tanult Berlinben.
Első zongoraóráit édesanyjától kapta. A Liszt Ferenc Zeneakadémián zongorát és zeneszerzést tanult. 1937-ben a legjobb eredménnyel zárt. Ezután zenetanári állást kapott a Budapesti Felső Zeneiskolában, ahol édesapja volt az igazgató.
A siker évei A Nemzeti Konzervatórium hallgatójaként is már koncertkörúton volt. Virtuóz zongoristává fejlődött, és a budapesti szakértői körökben a második Liszt Ferencnek tartották. Rövid koncertzongorista pályafutásának egyik csúcspontja minden bizonnyal a Liszt Ferenc halálának 50. évfordulójára (1936)) való meghívás volt. Ezen az 1936. február 18-i eseményen Bartók Béla Liszt-művével jelent meg.
1938. január 13-án saját műveiből készült zeneszerzői estre került sor a Zeneakadémia nagytermében, ahol főleg zenekari műveket adtak elő. Elhangzott többek közt a Szent György-nyitány, a D-dúr zongoraverseny és a Petőfi-szvit.
1940-ben munkájáért megkapta a Ferenc József-díjat. A fiatal művész Liszt-interpretációi mellett szerzeményeivel is hírnevet szerzett magának a nyilvánosság előtt. Például műveivel rendezett kompozíciós estek rendszeresen zajlottak a zeneakadémián és más helyszíneken, és néhány darabja hallható volt a rádióban is.
Egy 1941-es balesetben hüvelyujjtörést szenvedett, amelyek után az ujjak mobilitását nem sikerült teljesen helyreállítani. Ez zongorista pályafutásának korai végét jelentette. Maradt a tanítás (zongora, harmonika) és a zeneszerzés. A virtuóz zongoradarabok mellett más szólóhangszerekhez és kamarazenéhez, de zenekari művekhez is írt.
Új idők A második világháború végével (1945) és a magyarországi kommunisták hatalomátvételével új korszak kezdődött szülővárosában. Mivel antikommunista volt, elvesztette pozícióját a konzervatóriumban, és 1948-tól különböző általános iskolákban tanított zenét. Életében bekövetkezett minden változás ellenére – négy lány apja volt – folytatta az új művek írását, például a zongorára írt 24 előjátékot és fúgát. Saját, személyes stílusát találta meg ezekben.
A bécsi látogatás alkalmával 1957-ben két zeneszerzői estet szerveztek, és csak az 1976-ban bekövetkezett újabb koncertkörútján volt ismét e városban.
Az 1970-es évek elején megismerte Victor Vasarely magyar-francia művész ún. op-art-ját. 1980 szeptemberében lehetősége volt Párizsba utazni és találkozni vele.
Késői évek Hozzáállása miatt az 1989–1990 közötti változásokig nem vehetett részt a nyilvános zenei életben. Csak 1998-ban, abban az évben, amikor meghalt, megkapta a Weiner Leó-díjat. Ez a gesztus, hogy a súlyos beteg zeneszerzőnek csak néhány héttel halála előtt díjat adtak át, a későbbi politikai rehabilitáció kísérletének lehet tekinteni.
Sírja a Farkasréti temetőben található (2-1-399).Nemzeti Örökség IntézeteBudapesti Negyed 40-41-42. (2003/2-2003/4)
Művei Zenekari és versenyművei 2 zongoraverseny (1935, 1943) Szt György lovag (nyitány 1937, átd. 1949) Petőfi-szvit (1937) C-dúr szimfonietta (1941) Hegedűverseny (1956) Variációk gordonkára, zenekar (1968) Kamarazenék 2 fuvola-zongoraszonáta (1955, 1959) 2 gordonka-zongoraszonáta (1959, 1962) 2 vonósnégyes (1959-1960) Gitártrió (1960) Vonóstrió (1961) 14 magyar karácsonyi ének zongorára 4 kézre (1966) Largo és Allegro deciso (hegedűre, gordonkára és zongorára, 1968) Öt Vasarely-kép (2 zongora, ütőhangszerek 1972) Zongoraquintett (1972) Sonata coordinata (zongora 4 kézre, ütőhangszerek 1973) 9 Ex Libris (zongora, hegedű, gordonka 1980) Arckép ovális, gyász és szögletes keretben (fuvola, gitár, brácsa 1982) Musica optica I-III. (zongora 4 kézre 1982) Axonometrikus Vasarely-etüdök (2 zongora, ütőhangszerek 1982) Orgonaművek Szonáta (1969) Preludium, ária és fuga C-dur és G-dur (1971-1972) Két epistola (1980) Zongoraművek Hódolat Liszt Ferencnek (1933) két gépetüd (Búgócsiga és Síneken 1933) D-moll és C-dúr sonatina (1936, 1975) Intervallumetűdök (1941) Víz hajtja a malmot (1958) 24 preludium és fuga (1958-1959)
Díjai Ferenc József-díj (1940) Weiner Leó-díj (1998)
Jegyzetek
Források https://www.klassika.info/Komponisten/Geszler_Gyoergy/lebenslauf_1.html https://www.umpgclassical.com/en-GB/Composers/G/Geszler-Gyorgy.aspx Muzsika 1998. február, 41. évfolyam, 2. szám, 49. oldal Magyar katolikus lexikon
Fordítás
További információk Brockhaus-Riemann zenei lexikon. Szerk. Dahlhaus, Carl és Eggenbrecht, Hans Heinrich. A magyar kiadás szerk. Boronkay Antal. Budapest, Zeneműkiadó, 1983-1985 Frideczky Frigyes: Magyar zeneszerzők. [Budapest], Athenaeum 2000 Kiadó, 2000 (Lyceum könyvek)
Ki kicsoda a magyar zeneéletben? Szerkesztette: Székely András. Budapest, Zeneműkiadó, 1979, 1988 A magyar muzsika könyve. Szerkesztette: Molnár Imre. Budapest, Havas Ödön, 1936
Szabolcsi-Tóth: Zenei lexikon I-III. Átdolgozott új kiadás. Főszerkesztő: dr. Bartha Dénes, szerkesztő: Tóth Margit. Budapest, Zeneműkiadó Vállalat, 1965
Kategória:1913-ban született személyek Kategória:1998-ban elhunyt személyek Kategória:Magyar zeneszerzők Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek