Manuel Carneira de Souza Bandeira Filho (Recife, 1886. április 19. – Rio de Janeiro, 1968. október 13.) brazil író, költő, újságíró.
Élete Régi arisztokrata családba született a brazil császárság végnapjaiban, az akkoriban még erősen elmaradott Pernambucoban. Családja többször változtatta lakhelyét; Rióba, vissza Recifébe, majd megint Rióba költöztek. Bandeira 1903-ban São Pauloban kezdte meg építészeti tanulmányait, de egy évvel később gümőkórral fertőződött meg, és több évtizeden keresztül küzdött életéért. 1913-ban orvosai a svájci Clavadelbe (Davos mellett) küldték, ahol egy Varázshegy-szerű tüdőszanatóriumban megismert baráti kör, különösen a magyar Picker Károly és a francia Paul Éluard a költészet irányába terelte. Hatással voltak rá Charles Baudelaire és Stéphane Mallarmé munkái is.
1914-ben visszatért Brazíliába. Első verseskötetét 1917-ben adta ki Cinza das Horas (Órák hamvai) címmel, amely viszonylag ismeretlen maradt, de később a brazil modernizmus előfutárát látták benne. 1919-ben követte a Carnaval, majd 1924-ben az O ritmo dissoluto, de csak negyedik kötete, a modernizmust és a francia libertinizmust ötvöző, a szimbolizmust maga mögött hagyó Libertinagem (1930) hozta meg az áttörést, melynek egyes versei helyet kaptak a modernizmus kánonjában.
1940-ben a Brazil Szépirodalmi Akadémia tagjává választották.
Hatalmas műveltségű, nemcsak modernista hanem modern költő is volt, verseiben (melynek legtöbbjéhez egyébként a mindennapi életből, hírekből merített ihletet) számos utalás van a portugál katolikus kultúrára, történelemre, hagyományokra, spiritualitásra.
Kulturális hatása Mikor Manuel Bandeira Rio de Janeiroba költözött, a bérház lakóközössége egy örökös parkolóhelyet adományozott neki az épület előtt, melyen egy zománcozott tábla hirdette: Poeta, vagyis A költő. Ez a kis mozzanat is érzékelteti, hogy Bandeirát mekkora megbecsülés övezte életében, sőt azt is, hogy a brazil kultúrában milyen előkelő helyet foglalnak el a költők. A Poeta nemcsak egy foglalkozást jelöl, hanem egy igen megtisztelő kifejezés (kb. mint magyarban a Mester), és minden olyan köztiszteletben álló személyre is alkalmazzák, akik nem foglalkoznak költészettel. Bandeirának egyébként nem volt automobilja, és vezetni sem tudott.
Művei Vers A Cinza das Horas, 1917 Carnaval, 1919 O Ritmo Dissoluto, 1924 Libertinagem, 1930 Estrela da Manhã, 1936 Lira dos Cinquent'anos, 1940 Belo Belo, 1948 Mafuá do Malungo, 1948 Opus 10, 1952 Estrela da tarde, 1960 Estrela da Vida Inteira, 1968
Próza Crônica da Província do Brasil - Rio de Janeiro, 1936 Guia de Ouro Preto, Rio de Janeiro, 1938 Noções de História das Literaturas - Rio de Janeiro, 1940 Autoria das Cartas Chilenas - Rio de Janeiro, 1940 Apresentação da Poesia Brasileira - Rio de Janeiro, 1946 Literatura Hispano-Americana - Rio de Janeiro, 1949 Gonçalves Dias: biografia - Rio de Janeiro, 1952 Itinerário de Pasárgada - Jornal de Letras, Rio de Janeiro, 1954 De Poetas e de Poesia - Rio de Janeiro, 1954 A Flauta de Papel - Rio de Janeiro, 1957 Andorinha, Andorinha - José Olympio - Rio de Janeiro, 1966 Colóquio Unilateralmente Sentimental - Editora Record - Rio de Janeiro, 1968
Jegyzetek
Kategória:Brazil költők, írók Kategória:1886-ban született személyek Kategória:1968-ban elhunyt személyek Kategória:Recifeiek