A klauzúra (latin: clausura = elzártságUj Idők Lexikona 15-16. Klauzura (Budapest, 1939)), a kereszténységben a kolostoroknak a külvilág elől elzárt része és az erről szóló egyházi rendelkezés.Bangha Béla S. J. (szerk.): Katolikus Lexikon 3. Klauzúra (Budapest, 1932)
Van pápai és püspöki klauzúra. A pápai klauzúrát az általános egyházjog szabályozza, megsértőjét kiközösítés büntetése sújtja. A püspöki klauzúrát is az új egyházi törvénykönyv szabályozza ugyan, de a püspöki joghatóságtól függ sok pontban és nem olyan szigorú a megsértéséért a büntetés.
Pápai klauzúrája van minden egyházjogi értelemben vett rendnek, azaz olyan szerzetnek, melyben ünnepélyes fogadalom van. Minden nem ünnepélyes fogadalommal bíró szerzetnek is van enyhébb püspöki klauzúrája.
Az egyházjog előírja,Egyházjog, 597—600 kánon hogy a férfi szerzetesek rendházaiban pápai klauzúrának kell lenni, kivéve a templomot, a sekrestyét, iskolát, internátust, a vendégszobákat és a társalgót. A klauzúra kiterjed a kolostorkertre is, ahová a szerzetesek járni szoktak.
Legszigorúbb az apácák klauzúrája, a többi szerzetesé enyhébb. Az apácák a fogadalom után a Szentszék engedélye nélkül csak veszély esetén jöhetnek ki a klauzúrából, oda viszont sem férfinak, sem nőnek nem szabad bemenni, kivéve a bíborosokat; a helyi megyéspüspököt (de csakis rendvizsgálat végett); a hivatalos rendi vizsgálót (visitator), de kísérettel; a rendi gyóntatót, négy idősebb apáca kíséretében, ha valamelyik nagybeteg apácát el kell látni szentségekkel; az államfőket és a közvetlen környezetükbe tartozó nőket. A főnöknő engedélyével ezentúl az orvosok, munkások stb. is bemehetnek.
Jegyzetek
Kategória:Szerzetesség