Manfred Krug (Duisburg, 1937. február 8. – Berlin, 2016. október 21.) német színművész, énekes, dalszerző, író. Pályája első évtizedeiben a NDK-ban működött, színészi teljesítményéért magas állami kitüntetéseket kapott, a rendszer egyik kegyeltjévé vált. Dalszerzőként a Clemens Kerber, rádiós szerkesztőként az Isa Karfunkelstein álneveket is használta. 1977-ben egy polgárjogi tiltakozó akcióban való részvételéért szilenciumot (fellépési, közlési tilalmat) kapott. Kivándorolt Nyugat-Németországba. Színészi és énekesi karrierjét újrakezdte, további sikereket aratva és elismeréseket szerezve.
Élete Gyermekkora Rudolf és Alma Krug fiaként született Duisburgban. Apja acélipari mérnök volt, aki először a Thyssen-Krupp duisburgi acélöntödéjében, majd fiának, Manfrednak születése után Osnabrück mellett, a georgsmarienhüttei acélgyárban dolgozott. 1939-ben a második fiú, Roger születése után a család a Berlin melletti Hennigsdorfba költözött, az apa az itteni acél- és hengerműben kapott munkát. Az acéliparban dolgozók mentesültek a katonai szolgálat alól, de az acélipari létesítmények lebombázása után az apát behívták katonának, és a keleti frontra került.
A gyermek Manfred nagyanyjánál, Duisburgban átélte a város elleni terrorbombázásokat. A háború végén anyjánál, Hennigsdorfban élt. Apja túlélte a keleti fronot, és a brit megszállási zónában került hadifogságba. Manfred ismét nagyanyjához került, a jobb ellátási helyzet miatt. Duisburgban járta ki az általános iskolát. Apját elengedték a fogságból, de munkalehetőség után járva keveset volt otthon. Anyja egy másik férfival állt össze. A szülők 1948-ban elváltak, kisöccse, Roger az anyjánál maradt, Manfredot ismét Duisburgba küldték nagyanyjához, akinek áldozatos gondoskodásáról későbbi írásaiban szeretettel és hálával emlékezett meg. Duisburgi iskolai élményeiről, a szegényebb gyerekeket megalázó és kitaszító osztálykülönbségekről keserűen nyilatkozott.
Élete az NDK-ban bélyegkép|jobbra|Krug és Christel Bodenstein az Egy nyár története forgatásán (1962) bélyegkép|jobbra|Manfred Krug és Etta Cameron (1970) bélyegkép|jobbra|Krug (b) és Armin Mueller-Stahl (j) Az összeesküvők főszereplői (1971) bélyegkép|jobbra|Manfred Krug (1971)
1949-ben apja bírósági végzést szerzett, mely Manfréd gondozását neki ítélte. Apja magával vitte a frissen megalakult Német Demokratikus Köztársaságba. Duisburgból Lipcsébe költöztek. Manfred a Brandenburg an der Havel-i acél- és hengerműben acélöntő mesterséget tanult. (Egykori munkahelye ma ipari múzeum). Egy kifröccsenő folyékony acélcsepptől megsérült, markáns heg maradt a homlokát. Közben esti tagozaton végezte a gimnáziumot. Nem akart apja nyomdokába lépni, érettségi után a Berlini Állami Ernst Busch Színművészeti Főiskolára jelentkezett. Felvették, de tanulmányait fegyelmi probléma miatt meg kellett szakítania. 1955–1957 között színésznövendékként dolgozott Bertolt Brecht színházában, a Berliner Ensemble-ban.
1957-től kapta első filmszerepeit mozifilmekben és az NDK állami televíziójában. Serdülő srácokat, főleg ifjú csibészeket alakított. 1960-ban szerepet kapott Frank Beyer sikeres kalandfilmjében, a spanyol polgárháború idején játszódó Öt töltényhüvely-ben. Itt kötött életre szóló barátságot idősebb pályatársával, Armin Mueller-Stahllal. Apjához hasonlóan Krug is a szociáldemokraták által képviselt társadalmi igazságosság elvét vallotta, erős proletár öntudata volt, véleményét nyíltan kimondta. Elutasította a sztálini kommunizmust, sohasem lépett be az állampártba, de 1961-ben azok között volt, akik üdvözölték a berlini fal felépítését, mert úgy látta, a 2 milliónyi szakmunkás és értelmiségi polgárát elvesztett NDK más módon nem maradhat fenn. 1965-ben König Drosselbart című DEFA-mesefilmben címszerepet kapott, Karin Ugowski oldalán. A fal felépítése után az NDK pártvezetés átmenetileg enyhítette a kultúra ideológiai szigorát. 1966-ban készült Frank Beyer következő filmje, A kő nyoma, amely az NDK-s melósok életét mutatta be, Krug egy sikeresen dolgozó, de nagypofájú, öntörvényű, kritikus szellemű brigádvezetőt alakított, női partnere a lengyel Krystyna Stypulkowska volt. A film az előzetes vetítéseken kiváló kritikát kapott. A pártvezetés azonban rövidesen visszatért a kemény irányvonalhoz. A szocialista nagyvállalat hibáit bíráló filmjelenetek felháborodást váltottak az állampárt vezetésében. A kő nyoma bemutatóján a pártszervezetek provokátorai botrányt robbantottak ki, három nap múlva a cenzúra betiltotta a filmet, azt csak a német rendszerváltás után vetíthették ismét. Beyer évekig nem rendezhetett új filmet. Krugot népszerűsége megóvta a retorzióktól, továbbra is a rendszer kedveltje maradt.
Krug dzsessz zenészként és énekesként is népszerűséget szerzett az NDK-ban. 1969-ben Walter Felsenstein, a berlini Komische Oper alapítója és első intendánsa őt szerződtette Sporting Life szerepére George Gershwin Porgy és Bess c. operájához, melynek első NDK-beli ősbemutatójára 1970. január 24-én került sor, Götz Friedrich rendezésében. 1971-től Krug – Günther Fischer zeneszerzővel közösen – több nagylemezt adott ki, ahol igényesen hangszerelt slágereket és sanzonokat énekelt. Az 1960–70-es években maga is írt dalszövegeket, Clemens Kerber álnéven. „Greens” című nagylemezén nemzetközi dzsessz-alapműveket énekelt, a legnagyobb sikert a House of the Rising Sun-nal aratta. Fellépett a „Lyrik–Jazz–Prosa” nevű korabeli kultúrfesztiválokon, több prózai felvételét évtizedekkel később is rendszeresen adják a német rádióban és televízióban. Fellépett számos televíziós kultúr- és varietéműsorban. Martin Eckermann ötrészes televíziós sorozatában, a Wege übers Land-ban, amely a német parasztság sorsát mutatja be a nácizmus, a világháború, a kitelepítés, a földreform (államosítás), majd a termelőszövetkezetek alakításának idején, Krug a kommunista Willi Heyert alakítja, aki a nagygazdákkal konfrontálódik. Ezért az alakításáért 1968-ban, az NDK fennállásának 19. évfordulóján Walter Ulbricht, az NSZEP főtitkára, az Államtanács elnöke személyesen adta át neki az NDK Nemzeti Díját. Német szinkronszínészként is emlékezetes teljesítményt nyújtott.
Kegyvesztése, kivándorlása 1976 novemberében Wolf Biermann rendszerkritikus énekes-zenészt egy kölni koncert után megfosztották állampolgárságától és nem engedték vissza az NDK-ba. A NDK-beli művészvilágot megosztotta az intézkedés. A rendszerhű művészek lelkesen üdvözölték a lépést, a demokratikus érzelműek azonban tiltakoztak és aláírásokat gyűjtöttek Biermann érdekében. Sok íróval, művésszel és színésszel együtt Manfred Krug is aláírta a tiltakozást, emiatt valamennyiüket eltiltották hivatásuk gyakorlásától, többük ellen politikai izgatásért rendőri eljárást indítottak. Az állampárt agit-prop osztálya először egyezkedni kívánt velük. Többen, akik a fenyegetések hatására sem vonták vissza aláírásukat, börtönbe kerültek. A népszerű Krugot nem merték „intézkedés alá vonni”, de ő is szilenciumot kapott, semmilyen megbízást, fellépést nem kaphatott, írásait nem publikálhatta.
bélyegkép|jobbra|Günther Fischer (b) és Krug (j), egy freibergi koncerten (1977) Korábban leszerződött koncertjeinek egy részét még megtarthatta, utoljára 1977. április 12-én lépett fel Wismarban a Günther-Fischer-Quintett-tel. A koncertről lemezfelvétel is készült. A koncerten Stasi-ügynökök figyelték a nézőket és résztvevőket.
1977. április 19-én kivándorlási kérelmet adott be. A pártsajtó kikezdte hírnevét. Hamis híreket közöltek, hogy Krug titkos bankszámlákat tart fenn Svájcban. Hosszas huzavona, ígérgetés és fenyegetés után megkapta az engedélyt. 1977. június 20-án elhagyta Kelet-Berlint. Otthonát és baráti körét a Stasi mindvégig szoros megfigyelés alatt tartotta. 1990 után kiderült, hogy közvetlen kertszomszédja is a Stasi beépített embere volt.
A német–német határt átlépve a ZDF riportere fogadta. Krug a könnyeivel küszködve mondta el: nem maga az ország hiányzik neki, hanem hátrahagyott barátai, rokonai, színész- és zenésztársai, és az őt szerető nézők, akiknek távozásával csalódást okozott.
Élete az NSZK-ban
Nyugat-Berlin Tempelhof–Schöneberg városrészébe költözött. Szívesen fogadták, szinte azonnal kapott megbízásokat, művészi karrierje hézagmentesen folytatódott. Első nagy nyugati szerződését az ARD által 1977–1992 forgatott Úton (Auf Achse) televíziós kalandfilmsorozatban kapta, Franz Meersdonk kamionsofőrt alakította. Egzotikus színhelyeken forgatott, Dél-afrikai Köztársaságban, és a dél-amerikai Atacama-sivatagban, ahová NDK-polgárként nem juthatott volna el. Ezután több filmben és sorozatban párhuzamosan dolgozhatott, változatos szerepekben.
Országos népszerűségét a Berlini ügyvéd (Liebling Kreuzberg) tévésorozat hozta meg, amelynek főszereplőjét, az öntörvényű és szoknyavadász Robert Liebling ügyvéd alakját szinte az ő testére szabták. Az első három évad forgatókönyvét Krug barátja, Jurek Becker írta. Krug megjelent a Szezám utca gyerekfilmsorozatban is. Az NDR televízió Tetthely (Tatort) sorozatának Hamburgban játszódó évadaiban a Stoever és Brockmöller páros egyik tagját, Paul Stoever felügyelőt Manfred Krug, társát, Peter Brockmöller felügyelőt barátja, Charles Brauer alakította. Krug külön megtanulta a hamburgi német dialektust. 1984–2001 között a sorozat 41 epizódjában szerepelt. Egy 2008-as felmérés alapján Krug–Brauer páros népszerűsége rögtön a csúcstartó Götz George (Schimanski felügyelő) után következett.
Krug az NSZK-ban is megkísérelt énekesként is érvényesülni, de első lemeze visszhang nélkül maradt. Elfogadva a realitást jó két évtizeden át nem próbálkozott újra. A 2000-es évektől Uschi Brüning dzsesszénekesnővel együtt koncertezett, Manfred Krug liest und s(w)ingt cím alatt. Ismét szárnyára kapta a siker. Utolsó koncertjét 2016. augusztus 5-én adta a brandenburgi Storkowban.
Irodalmi munkái, önéletrajzai Távozása után húsz évvel, 1996-ban Krug megírta és kiadta „Abgehauen” (kb: „Elhúztam”) című önéletrajzi könyvét, amely nagy sikert aratott. Ebben leírta távozásának körülményeit is. Bemutatta a rendszerért nem rajongó NDK-polgárok életének mindennapjait is. A könyv első részében beszámol az ő kelet-berlini lakásában megtartott – és Krug által titokban lehallgatott – bizalmas megbeszélést, ahol a sajtó és kultúra irányításért felelős pártvezetők igyekeztek rávenni a odarendelt művészeket, hogy vonják vissza Wolf Biermannt támogató aláírásukat. A tárgyaláson részt vett egyfelől az NSZEP három vezető funkcionáriusa: Werner Lamberz a Politikai Bizottság Agitációs és Propaganda osztályának vezetője; Karl Sensberg, a helyettese és Heinz Adameck, az NDK állami televíziójának intendánsa (főigazgatója), másfelől tizenkét ismert NDK-s író és színművész: Stefan Heym, Jurek Becker, Christa Wolf, Hilmar Thate, Klaus Schlesinger, Jutta Hoffmann, Dieter Schubert, Ulrich Plenzdorf, Heiner Müller, Frank Beyer és Angelica Domröse. A második rész Krug naplófeljegyzéseit tartalmazza a kiutazási kérelem beadásának napjától kezdve a Nyugat-Németországban való letelepedésééig. Ebben rögzítette a vele és bajtársaival szembeni politikai zaklatás eseményeit. Az őt fenyegető pártvezetőnek, Werner Lamberznek nyíltan megmondta: ha bármi történik vele vagy családjával, naplóját megkapják a nyugati újságok. A harmadik rész bemutatja azokat jelentéseket, amelyeket a Stasi ügynökei készítettek róla. A rendszerváltás után, 1993-ban Krug betekinthetett a rá vonatkozó Stasi-aktákba. Innen megtudta, hogy kelet-berlini szomszédja is kémkedett utána. Legnagyobb csalódása azonban Günther Fischer volt, zenésztársa és jóbarátja, aki szintén beépített Stasi-embernek bizonyult, és számos jelentést adott kollégáiról. Fischer bocsánatkérését Krug visszautasította, és nyílt levélben számolt le barátságukkal, szarkasztikusan „kleines Mozartarschloch”-nak („kis Mozart-seggfejnek”) nevezve volt barátját.